Vona: Nekünk van olyan programunk, amely leginkább megoldja az ország problémáit

A Jobbik miniszterelnök-jelöltje szerint a trianoni tragédiából gazdasági előnyt lehet kovácsolni. Gazdaságstratégiai célként potenciális piacoknak tartja Oroszországot, Kínát, Indiát, Iránt és az arab világot. Konkrét programja van a folyamatos népességcsökkenés megállítására, a „megélhetési gyerekgyártás” megfékezésére. Újraélesztené az agráriumot, mint a magyar gazdaság kulcságazatát a rá épülő ágazatokkal együtt. A Jobbik elnöke elmondta: drákói szigorral kívánnak fellépni mindenkivel szemben, aki akár egy fillérrel is megkárosította vagy megkárosítja a nemzeti vagyont. 

Vona Gábor, a Jobbik elnöke és kormányfőjelöltje mindenekelőtt a magyar gazdaság talpra állítását, a határainkon túl élő magyarsággal való gazdasági együttműködést és a hazai népesség drasztikus csökkenésének megállítását tekinti prioritásnak. Céljait pártja a Radikális változás című programjában foglalta össze, amelyet az elnök saját bevallása szerint a lakossági fórumokon országszerte telt házas hallgatóság előtt ismertet.

– Elnök úr, a választás finisében és az eddigi adatok birtokában milyen százalékos arányra számítanak a parlamentbe jutáshoz?

– Mi nem bejutni szeretnénk a parlamentbe, hanem megnyerni a választásokat. Ahhoz legalább 50 százalék szükséges. Nem akartunk úgy csatába menni, hogy a második vagy harmadik helyet tűzzük ki célul. Tudom, hogy a közvélemény-kutatások nem minket tartanak esélyesnek, de az ilyen prognózisok már jó párszor csődöt mondtak egy-egy választási eredmény megjósolásában.

– És ha mégsem jön össze?

– A világ akkor sem omlik össze, bár nagyon szeretnénk győzni. Úgy érezzük, nekünk van olyan programunk, amely leginkább meg tudja oldani az ország problémáit. Nekem nincsenek hatalmi ambícióim, nem leszek boldogtalan ember, ha nem én leszek Magyarország miniszterelnöke. Nem ez a célom. Olyan országban szeretnék élni, ahol büszkeség magyarnak lenni, mert van mire büszkének lennünk.

– Radikális változás című programjukban prioritásként jelölték meg, hogy Kárpát-medencei gazdaságpolitikában gondolkodnak. Kifejtené ezt bővebben?

– A trianoni katasztrófára mindig úgy tekintettünk, mint ami fáj, ami rossz. Soha senki nem vetette föl annak a lehetőségét, hogy ha már így alakult, próbáljuk meg belőle kihozni, amit lehet, mégpedig gazdasági szinten. Használjuk ki a lehetőséget, hogy a környező országokban is magyarok élnek, ráadásul nagy tömbben. A globalizáció, a regionális együttműködések világában ma gazdaságilag meg tudnánk teremteni a magyar nemzet egységét a Kárpát-medencében. A ha tárok mára gazdasági értelemben lényegtelenné váltak. Mi azt mondjuk, a magyar kormánynak tudatosan kellene erősíteni azt a gazdaságpolitikát, ami az erdélyi, felvidéki, délvidéki magyar közösségekkel szoros gazdasági együttműködést alakít ki. Hadd mondjak két példát. A zsidó és a kínai népnek sikerült gazdasági előnyt kovácsolni abból, hogy a világban szétszórtan él. Ha már a történelem szétszakított minket, magyarokat, akkor használjuk ezt ki mi is. Ez nemzetstratégiai cél. A magyar gazdaság talpra állítása viszont már gazdaságstratégiai cél. Ehhez egyebek mellett munkahelyeket kell létrehozni. A megtermelt áruinkat el kell adni valahol, piacokat kell tehát találnunk. A Jobbik álláspontja szerint piacszerzés szempontjából nem szabad finnyásnak lennünk. Ha a termékeinket el tudjuk adni Oroszországban, Kínában, Indiában, Japánban, Iránban, az arab világban, munkahelyeket teremtünk, illetve mentünk meg. Még mindig jobb eladni a magyar almát, tejet vagy húst az oroszoknak, mint hogy az unió azt kéri tőlünk, hogy vágjuk ki a gyümölcsfáinkat és a szőlőtőkéinket. Ez nem jelenti azt, hogy én oroszpárti vagy oroszbarát lennék – ezzel szoktak ugyanis vádolni –, hanem tisztán gazdasági érdekről van szó, nem pedig ideológiai vagy politikai kérdésről.

– Elsősorban mezőgazdasági termékekről beszél. Ezek szerint az agrárágazatban rejlik a gazdaság „újratervezésének” kulcsa?

– Magyarország adottságai leginkább ezt teszik lehetővé. A kulcságazat a mezőgazdaság, s az erre épülő feldolgozóipart, élelmiszeripart, vagyis egyebek között tej- és húsüzemeket, konzervgyárakat és cukorgyárakat újjá kellene éleszteni. Ily módon lehetne a legtöbb munkahelyet létrehoz ni. Az elmúlt húsz évben nemcsak a külföldi, hanem a hazai piacainkat is letarolták. Szégyenteljes, hogy külföldi áruk tömkelegét fogyasztjuk, miközben agrár szakemberek szerint Magyarország 30 millió embert tudna élelmezni. Én paraszti családból származom, s ha húsz évvel ezelőtt azt mondtam volna a nagyapámnak, hogy nemsokára kínai fokhagymát fogunk enni, bizonyára szaladnom kellett volna egy jótékony pofon elől...

– Programjukban szóltak a fenyegető demográfiai katasztrófáról, ezen belül az etnikai arányok drasztikus eltolódásáról. Mit ért az utóbbi kijelentés alatt?

– Két dologról van szó. Egyrészt a magyar lakosság 1980 óta folyamatosan csökken, évről évre egy kisvárosnyi lakosság lélekszámával. Az eltartottak, a nyugdíjasok száma egyre nő, miközben mind kevesebb gyermek születik. Meg kell állítanunk a népességfogyást. Ha nem tudjuk a magyar társadalmat újra növekvő demográfiai pályára állítani, akkor bedől a nyugdíjrendszer, az egészségügy, egyszerűen nem lesz termelői korosztály. Másrészt ezen a negatív tendencián belül zajlik még egy káros folyamat, a cigányságnak a normálisnál jóval nagyobb arányú népszaporulata. Torz demográfiai növekedés történik ma az országban. Nem a cigányság hosszú múltra visszatekintő tradíciójából fakad, hogy a roma családok sok gyereket vállalnak, hanem a rosszul kialakított szociális rendszer ösztönzi őket minél több gyermek vállalására. Bármilyen csúnya kifejezés, de vállalom: ezen a kisebbségen belül „megélhetési gyermekgyártás” folyik. Számukra ez egy megélhetési forma, ami már nem tartható tovább, mert a társadalom aktív része, amelyen belül persze vannak cigányok is, már nem képes tovább finanszírozni ennek a költségeit.

– Programjukban külön fejezetet szentelnek a népességfogyás megállításának. Melyek ennek legfontosabb elemei?

– Két irányból közelítjük meg ezt a problémát. Nemcsak a rossz gazdasági helyzet miatt születik ma olyan kevés gyerek Magyarországon, hanem mert az egész ország lelkiállapota romokban van. Egy depressziós társadalom nem akar gyerekeket vállalni. Ha mindenféle gazdasági intézkedés nélkül csupán annyit elérnénk, hogy az emberek közérzete javulna, ha az oktatás, a kultúra, a média visszaadná a nemzeti öntudatunkat, akkor szerintem már több gyerek születne Magyarországon. Másrészt természetesen gazdasági intézkedésekre is szükség van, például a családtámogatási rendszer megerősítésére. A Jobbik szerint vissza kell állítani az elmúlt években megnyirbált családi és gyermekvállalási juttatásokat, és be kell vezetni a családi adózást. A rendszer harmadik fontos eleme a szülői életjáradék intézményének létrehozása, ami egyszerre segítené a gyermekvállalást, és valamelyest enyhítene a nyugdíjasok problémáján is. Programunk szerint azok a szülők, akik tisztességgel felnevelték a gyermekeiket és nyugdíjas korba léptek, kapjanak magasabb nyugdíjat, mégpedig úgy, hogy a gyermekek személyi jövedelemadójuk bizonyos százalékát mintegy felajánlásként, nyugdíj-kompenzációként közvetlenül a szüleiknek utalhassák át.

– Vonatkozna a szülői életjáradék a „megélhetési gyermekgyártókra” is?

– Nem kívánjuk korlátozni senki számára a gyermekvállalást, csak feltételekhez kötnénk. Egy nagycsalád vállalása igen felelősségteljes döntés. Mi a családi pótlékot a harmadik gyerek születésétől adókedvezménnyé alakítanánk át. Ha tehát valaki úgy érzi, hogy fel tud nevelni, képes eltartani négy, hat vagy akár tíz gyereket, akkor mi feltételezzük, hogy átgondolt döntést hozott, és hajlandó áldozatokat hozni a családjáért. S mivel dolgozik, a családi pótlékot az adókedvezmény keretében igénybe tudja venni. Azt a tendenciát szeretnénk megállítani, hogy valakik felelőtlenül, megélhetési forrásként úgymond beleszülik a gyerekeket a nagyvilágba, és elvárják a többségi társadalom támogatását.

– Tegyük fel, hogy vezető kormányzati pozícióba kerülnek. Milyen törvényeket kívánnak a legzárosabb határidőn belül meghozni?

– Mindenekelőtt felszámolnánk a lánctartozásokat a magyar vállalkozások megsegítése érdekében. Az a vállalkozó tehát, aki bár hozzájutott a pénzéhez, mégsem fizet tovább a láncolaton belül, bűncselekményt követ el. Ez a joggyakorlat érvényesül több országban is, például Romániában és Németországban. A devizahitelesek problémáját a tartozások forintosításával oldanánk meg, a költségeket pedig a bankokra hárítanánk. A munkahelyteremtés ösztönzése érdekében adócsökkentést hajtanánk végre. Megadóztatnánk a multinacionális cégeket, bevonnánk őket a közteherviselésbe. Fölállítanánk a nem mobilizálható, hanem helyben működő és helyismerettel rendelkező csendőrséget. Csökkentenénk a közüzemi díjakat, szükségesnek tartjuk az energiaszektorban a nemzeti tulajdonba vételt. Megadnánk a magyar állampolgárságot a tőlünk elszakított részeken élő magyar testvéreinknek. S van egy javaslatunk, amit Lengyelországban már meg is valósítottak: visszanyesnénk az előző rendszer csúcsvezetőinek szerintünk érdemtelenül magas, több százezer forintos nyugdíját minimálösszegre, az így megspórolt pénzt pedig szétosztanánk az alacsony nyugdíjúak között. A szociális segélyt közmunkához kötnénk, és ami nagyon fontos, eltörölnénk a mentelmi jogot.

– A már említett intézkedéseken kívül milyen átfogó receptje van a Jobbiknak a gazdaság megerősítésére?

– Az elmúlt húsz évben hitelekből élt az ország, amelyek nagy részét az előző hitelek kamatainak törlesztésére fordították. Behívták az országba a multinacionális tőkét, amelynek útjából minden akadályt elhárítottak. A gazdaságpolitika harmadik fő csapása pedig az emberek megszorítása volt. Mi ennek a hármas modellnek pont az ellenkezőjét javasoljuk. Nem kell több hitelt felvenni az országnak, az államadósságot újra kellene tárgyalni. Megszorítások helyett mi adócsökkentésben és munkahelyteremtésben gondolkodunk. A Jobbik a kieső forrásokat épp az új munkahelyek létrejöttében látja, hiszen azok középtávon, a sok kicsi sokra megy elve alapján, adóbefizetéseik révén több bevételt jelentenek, mint amennyi mínuszt eredményezne az adóterhek mérséklése. Rövid távon a kieső forrásokat a már említett államadósság újra tárgyalása, a multinacionális cégek és akár a bankok megadóztatása pótolhatná. A másik nagy tehertétel a gazdaság számára a korrupció. Felszámolása érdekében drákói törvénymódosítást javasolunk. A nemzeti vagyont alkotmányos védelem alá helyeznénk. Eszerint ha valaki egy fillérrel is megkárosítja a nemzeti vagyont, életfogytiglannal kell számolnia.

– Tervezik újból életre hívni a Magyar Nemzeti Gárdát. Milyen szerepe lenne a szervezetnek?

– Más országokban is működnek gárdák, például Amerikában és Svájcban. Ezeknek a civil szervezeteknek az a céljuk, hogy segítsék a társadalmat, legyen az katasztrófahelyzet, polgári védelem, rendvédelem, ne adj´ isten!, honvédelmi helyzet. A Magyar Nemzeti Gárda létrehozásához törvényt kell alkotni, ez szerepel a programunkban. A társadalomban fokozott igény van egy ilyen szervezet felállítására. Magyarországon sok lekötetlen energia van, amit ki kellene használni az ország és a nemzet érdekében, nem pedig eltaposni. 

NÉVJEGY

 ● Vona Gábor 1978. augusztus 20-án született Gyöngyösön. Születési neve Zázrivecz Gábor (apai nagyanyja első férje halála után férjhez ment Zázrivecz Józsefhez, aki nevére vette Vona Gábor édesapját. A politikus később felvette nagyapja, a szovjet csapatok elleni erdélyi harcokban elesett Vona Gábor nevét).
● Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett történelem szakon. Három évig pszichológiát is hallgatott.
● Orbán Viktor meghívására 2002-ben tagja lett a Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek, majd kilépett a szervezetből.
● Alapítója volt az 1999- ben létrejött Jobboldali Ifjúsági Közösségnek, a Jobbik elődjének.
● 2003-tól a párt egyik alelnöke, 2006-tól elnöke.
● 2007-ben alapító tagja és első elnöke volt a Magyar Gárda Egyesületnek.
● A felesége történész, újságíró. Kisfiuk, Benedek négyéves.