Nyári munka a tengerentúlon - csalogató cél az USA?

Sokszor találkozhatunk hirdetésekkel, amelyek diákokat csábítanak a tengerentúlra, nyári táborokba, különféle munkakörökbe. Más étrend, más szokások, honvágy és háromhetes álomutazás. Hogy milyen a kinti lét, arról két fiatalt kérdeztünk meg, akik már megjárták Amerikát.

Garai Antal 'Atom'

Sokan félnek nekivágni egy ilyen útnak, többek közt ez a munkalehetőségekre csábító hamis hirdetéseknek is köszönhető. Szerencsére mára-már több ügynökség is létezik, amely közvetíti a diákokat a tábori munkákra, így kevésbé kell félni a csalástól. A munkavállaló lehet konyhai kisegítő, karbantartó vagy épp gyerekfelügyelő is, minden a nyelvtudástól a beállítottságtól függ. A kereset magyar viszonylatban jónak számít, 9 hét alatt körülbelül 250 ezer forintot is megkereshetnek a vállalkozó kedvűek és emellett (vagy ebből) még világot is láthatnak.

Egy 20 éves egyházashollósi lányt és egy 22 éves szombathelyi fiút kérdeztünk tapasztalataikról, miután tavaly nyáron három és fél hónapot töltöttek el a tengerentúlon munkavállalóként, Boston közelében egy-egy nyári táborban. Németh Anita a Savaria Egyetemi Központban tanul pedagógia-angol szakon, Subsics Dániel (Subi) pedig faipari mérnöknek a Nyugat-magyarországi Egyetemen. (A beillesztett fotókra kattintva képgaléria nyílik a Anita és Subi táborairól, utazásairól)

Anitának egy szaktársa mesélt amerikai munkája során gyűjtött pozitív tapasztalatairól, így nem vonakodott a munkától, az amúgy is nyelvet tanulni vágyó, egyházashollósi lány. Subi nagyapjának két testvére is Amerikába ment hajdanán szerencsét próbálni, s amikor az egyik rokon hazajött látogatóba, Subi elhatározta, hogy ő is szeretne a tengerentúlon dolgozni (hacsak egy-egy nyárig is).  Mindkét fiatalnak ismerősei ajánlották ugyanazt, a már bevált, és megbízható közvetítő-ügynökséget

Pénzt gyűjteni, vagy világot látni?
Anita: Először a kereset miatt mentem, de nagyjából másfél hónap múlva eldöntöttem, hogy ha már ott vagyok, akkor látni akarok mindent, fizetés ide vagy oda. Így egy nagy utazás lett a nagy gyűjtésből. A munka során nagyjából 1800 dollárt kerestem, szállásra és étkezésre nem volt gondom, így ez magyar viszonylatban nem is rossz. Hozzáteszem, hogy egy gyereknek a kétheti táboroztatása az én táboromban 2000 dollárba került.

Subi: Egyértelműen világot látni. Nekem eszembe sem jutott, hogy haza hozzak minél több pénzt. Arra mentem, hogy minél kevesebbet. A táborban csak olyan dolgokra kellett költeni, amiket a tábor szabályzata nem engedett, egyébként a szállás-étkezés ingyenes volt. 500 dollárt vittem magammal, 1444-et kerestem és 280-at hoztam haza.

Legelőször ki kell tölteni egy jelentkezési lapot, ami után felkeresik az embert és elhívják egy interjúra, Budapestre. Az interjún felmérik a nyelvtudás szintjét, és részletesen kitérnek a munkával kapcsolatos kérdésekre (vállalandó munkakörök, táborok típusai stb.). Ezután egy orientációs tréningen kell részt venni, amin elmagyaráznak az előadók mindent, kezdve a munkától, a hozzáálláson és a szabályokon át addig, hogy mit vigyenek magukkal a bőröndjükben a kiutazók. A munkavállalóknak mindössze pár ezer forint programdíjat, a vízum árát és a repülőjegyhez való hozzájárulást kell fizetniük (ez 250-320 euró közötti összeg általában). Márciusig érdemes jelentkezni, mert akkor még könnyen ellehet intézni mindent időben és a vízum is elkészül az indulásra. A kitöltött adatlapokat az ügynökség szétküldi a táborok között s azok választják ki a diákokból a leendő munkatársakat.

OLDALTÖRÉS: Munka, étrend, szállás, magyar kapcsolatok

A munka
Anita: Kilenc hét volt eredetileg a munkavállalásom időtartama, de maradtunk még plusz két hetet. Konyhán dolgoztam, naponta 400 gyereknek csináltunk reggelit, ebédet és vacsorát. Emellett mosogatás, felszolgálás és hasonlók tevékenységek tartoztak feladataink közé – nem volt egyszerű feladat, 8-9 vagy 12 órát dolgoztunk egy nap.

A munka
Anita: Kilenc hét volt eredetileg a munkavállalásom időtartama, de maradtunk még plusz két hetet. Konyhán dolgoztam, naponta 400 gyereknek csináltunk reggelit, ebédet és vacsorát. Emellett mosogatás, felszolgálás és hasonlók tevékenységek tartoztak feladataink közé – nem volt egyszerű feladat, 8-9 vagy 12 órát dolgoztunk egy nap.

A munka
Anita: Kilenc hét volt eredetileg a munkavállalásom időtartama, de maradtunk még plusz két hetet. Konyhán dolgoztam, naponta 400 gyereknek csináltunk reggelit, ebédet és vacsorát. Emellett mosogatás, felszolgálás és hasonlók tevékenységek tartoztak feladataink közé – nem volt egyszerű feladat, 8-9 vagy 12 órát dolgoztunk egy nap.

Dani: Nekünk az első hét volt megterhelő, amíg bebizonyítottuk a főnöknek, hogy milyen kemény melósok vagyunk. Utána kezdtük megszokni a helyet, kitapasztalni a dolgokat, és jó időbeosztással tudtunk lazsálni és hülyéskedni is. A nyolcórás munkaidőnk gyakorlatilag 3-4 órára változott; de még így is agyondicsértek minket, hogy milyen jól dolgozunk. Munkakörünkbe takarítás, kukáskodás, fűnyírás, festés és mindenféle alkalmi, karbantartói tennivaló tartozott. A főnökünk nagyon rendes és laza figura volt, egyszer még bulizni is elmentünk vele, ami egy emlékezetes este volt.

Magyarok a táborokban
Anita: Először úgy volt, hogy egyedül megyek, aztán amikor láttam, hogy melyik táborba vettek fel, megnéztem a levélben az email-címeket, s így ismerkedtem meg egy veszprémi lánnyal, akivel már együtt indultunk útnak. Nálunk öt magyar volt a táborban, négyen a konyhán dolgoztak, egy srác pedig karbantartó volt. Nálunk nagyon jó volt a felosztás, rengeteg náció volt jelen, angolok, ausztrálok, magyarok lengyelek és még sorolhatnánk. Mi öten összetartottunk, de mesélték más táborokban dolgozók, hogy 15-20 magyar is volt náluk, ott erősen klikkesedett a társaság.

Subi: Nálunk sem volt gond az összetartással, és az amerikai dolgozókkal is jól kijöttünk. Ez azért kiemelendő, mert állítólag némely más táborban kiközösítették a magyarokat (amit én nem hiszek el teljes mértékben). A konyhán dolgozott nálunk négy magyar lány, és mi hárman, karbantartó ifjak is magyarok voltunk. Ezúton is üdvözölném a többieket. Látványos nemzetközi ismerkedésre én hiába számítottam, mert rajtunk kívül csak amerikaiak és angolok voltak.

A szállás
Anita: A szállásunk igényes volt, ugyanolyan faházban laktunk, mint a táborozók, igaz volt egy-két háziállatunk is, több mókus és az utolsó hetekben egy denevér, ami általában esténként igencsak borzolta a kedélyeket.

Subi: A mi szállásunkról annyira nem volt elmondható, hogy igényes lett volna, mert pl. nem voltak ablakok (csak szúnyoghálók voltak a nyílásokra feszítve), így az első, hideg hetekben 5 pulóverben és 3 melegítőalsóban aludtunk. Porból sem volt hiány, nálunk a néha bekukkantó mókusok csak emelték a hangulatot.

Az amerikai étrend
Anita: A konyhánk, ahol dolgoztunk, nem biztos, hogy átmenne egy ÁNTSZ gyorsteszten, de mindig ügyeltünk, hogy minden tiszta legyen. Ehhez kapcsolódóan meg kell, hogy jegyezzem, az amerikai étrend mondhatni katasztrofális, nagyon zsíros volt minden és akadtak furcsaságok is, mint például a tejes dobozból kiönthető tojás. A rántottát ketchuppal eszik, mondjuk érthető, hiszen kicsit íztelen lenne, viszont a hamburgerhúsok és minden más nagyon zsíros, mi úgy ettünk, hogy előtte szalvétával itattuk fel a zsírt az ételről. Már nagyon vártam az itthoni kosztot, az ízeket. Kint sok minden kicsit mű volt.

Subi: A tábori étrend nem volt valami kiemelkedő, de a gyomromnak végül nem akadt gondja vele. Akadtak bizarr dolgok, de azt sok amerikai megerősítette, hogy nem az amerikai konyha a rossz, hanem a tábori. Egyszer, mi magyarok csináltunk pörköltet, ami nagyon jólesett, valamint az utazás során Chicago-ban rokonaimnál szálltunk meg, ahol gyakorlatilag csak magyar ételeket ettünk.

OLDALTÖRÉS: Szórakozás, blog és a nagy utazás

8 óra munka, 8 óra pihenés és a szórakozás
Anita: Szabadidőnkben - ami naponta azért többször is akadt – strandra jártunk, internetezni és aludni vagy a közeli üdülővárosba sétálni, fagyizni. Hetente egyszer beszéltem a szüleimmel interneten, ilyenkor volt, hogy másfél órán át meséltem élményeimet. Elvoltunk zárva némileg a külvilágtól, így alig hittem el, hogy milyen nagy árvíz volt nálunk tavaly júliusban. Volt mit pótolni, három és fél hónap itthoni történéseit feldolgozni.

8 óra munka, 8 óra pihenés és a szórakozás
Anita: Szabadidőnkben - ami naponta azért többször is akadt – strandra jártunk, internetezni és aludni vagy a közeli üdülővárosba sétálni, fagyizni. Hetente egyszer beszéltem a szüleimmel interneten, ilyenkor volt, hogy másfél órán át meséltem élményeimet. Elvoltunk zárva némileg a külvilágtól, így alig hittem el, hogy milyen nagy árvíz volt nálunk tavaly júliusban. Volt mit pótolni, három és fél hónap itthoni történéseit feldolgozni.

8 óra munka, 8 óra pihenés és a szórakozás
Anita: Szabadidőnkben - ami naponta azért többször is akadt – strandra jártunk, internetezni és aludni vagy a közeli üdülővárosba sétálni, fagyizni. Hetente egyszer beszéltem a szüleimmel interneten, ilyenkor volt, hogy másfél órán át meséltem élményeimet. Elvoltunk zárva némileg a külvilágtól, így alig hittem el, hogy milyen nagy árvíz volt nálunk tavaly júliusban. Volt mit pótolni, három és fél hónap itthoni történéseit feldolgozni.

Subi: Teremtettünk a táboron belül egy gördeszkázásra alkalmas helyet, ahova elég sokszor kijártunk. Volt a közelben egy kisváros is, aminek egész jó gördeszkapályája volt. Műveltünk más sportokat is, kosaraztunk, fociztunk, futottunk, bringáztunk (amikor odaadták a bicikliket). Fél óra bringázásra volt az óceánpart, fél óra autózásra pedig a vasútállomás, ahonnan be lehetett vonatozni Boston-ba. Ötször voltunk Boston-ban, egyszer két napot, sokat deszkáztunk ott is, és bejártuk az egész várost. A hétvégi estéken gyakran bulit csaptunk.

Internetes napló a barátoknak
Anita: Amennyire lehetett írtam a blogom, amit lényegében azért hoztam létre, hogy az ismerőseim és barátaim tudják hol vagyok, megoszthassam velük élményeimet s a fotókat. Persze oda kell figyelni, hogy mit ír az ember, hiszen ezekre is odafigyeltek a táborban, nem lehet rossz hírét kelteni, vagy nem odavaló képeket feltenni.

Subi: Nekem fontos szempont volt a blog írásánál, hogy milyen jó érzés lesz majd évek múlva olvasni. Sokan olvasták, többen, mint gondoltuk. Ami még meglepő volt, hogy nem csak fiatalok, hanem ismerőseink szülei is figyelemmel követték.

A nagy utazás
Anita: Először egy napot töltöttünk a közeli Bostonban, majd onnan átbuszoztunk New York-ba. Négy éjszakát töltöttünk ott, lenyűgöző, csodás látvány, a felhőkarcolók közt sétálva alig tudtuk elhinni, hogy ott vagyunk. Elmentünk este megnézni a város látképét az Empire State Buildingből, megnéztük a Rockefeller Centert, a Szabadság szobrot, a Metropolitan és a természettudományi múzeumot, a Times Square-t, az egykori WTC helyét, Central Parkot s még sorolhatnánk. A World Trade Center-nél volt egy múzeum, nagyon szívbe markoló volt, a kiállított tárgyak, fotók, minden. Kerestünk egy magyar éttermet is, csak sajnos az már bezárt, így tovább utaztunk, hazai ízekre vágyva, gyorskaján éldegélve.

Imádtam metrózni, nagyon nagy élmény az is, nagyon gyorsan el lehet jutni mindenhova s lényegében minden egyes metrókocsi, egy nemzetközi találkahely, mindig figyeltem, hogy mennyi különböző nemzetiségű ember utazik a földalattin. Persze a sárga taxit is kipróbáltuk, anélkül nem hagyhattuk ott a várost. New Yorkból átrepültünk Los Angelesbe, ahol megnéztük a Universal Studios-t, temérdek látványosságot, jártunk a csillagok sétányán, Hollywood, Beverly Hills, stb. Három napot töltöttünk ott, majd béreltünk egy autót és azzal mentünk tovább. Elmentünk Las Vegasba, amiről csak annyit tudok mondani, hogy olyan, mint a filmekben.

Sajnos kimaradt a nagy szórakozás Vegasban, ugyanis 21 éves kor alatt nem igazán kaszinózhat az ember. Két nap Vegas után irány San Fransisco, útba ejtve a Grand Canyont. Némi fotózkodás és egy autóban töltött éjszaka után folytattuk 17 órás utunkat a filmekből ismert hosszú mérföldeken át egyenes, sivatagi utakon és kies tájon.

Gyermekkoromban volt egy kép a szobámban a Golden Gate-ről, mindig arról álmodoztam, hogy egyszer eljutok majd oda. Amikor a vöröslő hídon sétálgattam, eszembe jutott a kép, és akkor jöttem rá, hogy valóra vált egy álmom. Gyönyörű látványt nyújtottak a ködbe burkolózó toronymagas hídfők. Érdekes város San Fransisco, a parton kabát kell a hideg miatt, a városban meg tombol a kánikula. A leejtős utcák, a villamosok, a régi épületek – összességében olyan békés hangulatot árasztott magából a város, úgy, hogy benne volt a pörgés is.

Subi: A tábor utánra a tervünk első lépése az volt, hogy az egyik gyerekfelügyelő sráccal, aki Chicago-ból érkezett oda, autóval fogunk Tampába (Florida) menni. Azt mondta, hogy ott fog majd tanulni, és nyugodtan mehetünk vele. Mi megbíztunk benne, és Tampából foglaltuk a repjegyünket a következő állomásunkra. Azonban a tábor vége előtt egy héttel ez a kedves úriember egy szó nélkül eltűnt a táborból. Másokat kérdeztünk róla, és mondták, hogy hazament Chicago-ba. Végül ebből nem lett nagy gond, gyorsan foglaltunk repjegyet Tampába, elintéztünk mindent.

Csöveztük egyet a Bostoni reptéren, majd leszálltunk Floridában. Nagyon szép volt a város, viszont meglepően kihalt – ritkán lehetett embert látni az utcán. Pálmafák, felhőkarcolók, fülledt 35 fok és persze jó deszkás pályák. Meglátogattuk a város neves skateparkját is, ahol híres világbajnokságot tartanak. Az ott töltött három éjszakából kettőt töltöttünk utcán, egy út melletti deszkás medencében aludva, ahol nem ártott azért ébernek lenni, hiszen elég sok lepukkant figura mozgott a környéken.

Innen Chicago-ba repültünk tovább, ahol nekem laknak rokonaim, így szállással, ellátással nem volt gondunk. Nagyon rendesek voltak, mindig azon gondolkodtak, hogy hova vigyenek minket, mit mutassanak meg. Egy hétig voltunk ott. Így nagyon sok mindent láttunk, ami a legjobban megfogott, az a Sears tower felhőkarcoló 103. emeletén levő kilátó volt, ami 412 m magasan van. Eszméletlen látvány volt alapból is, de volt három kinyúló „terasz”, amik körbe üvegből készültek. Na, arra kiállni volt az igazi élmény repülés Chicago felett. Itt is meglátogattunk egy skateparkot, ami a legszínvonalasabb betonpálya, amit életemben láttam, és ingyenes volt.

Számomra Las Vegas-ban és környékén töltött 10 nap volt a legnagyobb élmény. Elmebeteg a város, nincsenek rá szavak. New York, Párizs, Velence másai is megtalálhatók kaszinók formájában, monumentális szökőkút táncoló vízsugarakkal a Bellagio hotel-kaszinó előtt, piramis és szfinx, az ókori Róma, és még sorolhatnám. A New York New York kaszinó körül van egy hullámvasút, amit kipróbáltunk, és annyira durva volt, hogy gyakorlatilag epilepsziás rohamot okozott. Kihasználva helyzeti előnyömet leírnám, hogy csak két helyen kérdezik, hogy van-e 21 éves az ember; amikor alkoholt vesz, illetve mikor be akar lépni egy night clubba. Bármelyik kaszinóba és hotelbe gond nélkül be lehet menni, és szinte azt csinál az ember, amit csak akar. Fejen állva pózoltam a Bellagio egyik folyosóján, és meglátta ezt egy biztonsági őr. Lehordásra számítottunk, de ezt mondta: „Azt csináltok, amit akartok, felőlem meztelenre is vetkőzhettek.”. Ezt eléggé ki is használtuk a későbbiekben.

Szállásunk összesen 12 dollárba került éjszakánként, a szoba kifogástalan volt, az udvaron medence, jacuzzi, pálmafák. Vegasban autót béreltünk 3 napra, ami alatt a Hoover-gáthoz és a Grand canyonhoz mentünk el. Útközben találtunk egy fantasztikus gördeszkás helyet, ami egy kiszáradt csatorna volt. Itt megálltunk persze, és muszáj volt deszkázni, mert annyira jó volt a hely, de ugyanakkor kb. 42 fok volt, tehát rendesen a halálunkon voltunk. Vegasba visszatérve meglátogattunk a helyi beton skateparkot, valamint három autóban töltött éj után megszálltunk a Stratosphere nevű hotel-kaszinóban egy éjszakát. Erről azt kell tudni, hogy van egy 350 m magas tornya, aminek a tetején van egy város fölé nyúló ringispil, egy vasút, ami azzal riogat, hogy továbbgurul a sínjéről a városra, valamint egy eszméletlen-gyomorszabdaló katapult. Mindenen mentünk.
Vegasból New York-ba repültünk, ahol még hat napot töltöttünk. Megnéztünk a város minden szépségét, nevezetességét, illetve a leghíresebb gördeszkás helyét, ahova régi vágyálmom volt eljutni, és nagyon jót gurultunk.

 

- Aki Amerikában jár jó, ha odafigyel a szállására. Hiába olcsó egy szoba, egy motel, ha kell fizessünk többet, de igyekezzünk minél közelebb lenni a belvároshoz. Kevesebbet kell gyalogolnunk és nem valószínű, hogy külvárosi utcai lövöldözésbe csöppenünk. A táborokban munkavállaló diákok kapnak egy cd-t, amin a nagykövetségek elérhetőségei és minden egyéb hasznos infó mellett rengeteg igényes, illetve biztonságos szállás címét is megtalálják.

Anita és Subi élményei alapján elmondhatjuk, hogy összességében jó dolog pár hetet lehúzni egy amerikai táborban. Kaland és utazás, számos látnivalóval, olyan helyeken, ahova amúgy nagy összegeket kell fizetni szállásra és utazásra. Mindezek mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a táborokba csak felsőoktatásban tanuló diákokat keresnek, akik közül sokan nem vágynak konyhai és karbantartói munkákra. Ha valakinek nem "büdös" az efféle munka, s szeretne bejárni pár amerikai nagyvárost, akkor keresse fel valamely hivatalos közvetítő-ügynökséget s nevezzen be - bár ha minden igaz, akkor a 2010-es szezonra már nem maradt hely...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!