2010.09.09. 13:00
Mesteremberek nyomában: kötélverő, suszteráj, agyag-kuglóf
Mestereket kerestek fel biciklivel egy néprajzi gyűjtőút keretében a Vasi Múzeumbarát Egylet tagjai. Olyan idős ember is volt, aki talán utolsóként mesél szakmájáról, s ezt az utolsó pillanatban rögzítették.
A múzeumbarátok fotókat, videófelvételeket készítettek a népi kismesterségekről, hogy dokumentálják a magyar kultúrának és hagyománynak e részét. A gyűjtőutat a Kézművesakadémia projekt támogatta.
- Hegyhátszentjakabon a Vadása-tó melletti kempingben vertünk tábort, Illés Péter és Nagy Endre néprajzosok tábortűz mellett készítették fel a résztvevőket a gyűjtésre, miként kell interjút készíteni, mit érdemes megörökíteni. A gyűjtésben a jelenlegi és volt múzeumbogarak vettek részt, vagyis a múzeumbarát egylet ifjúsági tagozatának diákjai - tudtuk meg Tóth Kálmántól, a Savaria Múzeum Közönségkapcsolati Osztályának munkatársától.
Zalalövőn egy kötélverő mestert kerestek fel műhelyében. A 83 éves Büki Gyula bemutatta mestersége fortélyait, ami jó megélhetést biztosított számára életében. Családi hagyományt folytatott, édesapja is kötélverő volt, 1927 óta laknak Zalalövőn.
- A kötélveréselsősorban férfimunka volt, kötőféket, rudazókötelet, és egyéb, a háztartásban használt köteleket készítettek, mint például szárítókötelet. Akár napi kétszáz kötelet is készítettek rendelésre, amiből adtak el a faluban is. A kötél fő alapanyaga nem a helyben termesztett len, hanem az alföldi kender volt, amiért Kiskunhalasig elmentek, ha szükség volt rá - jegyezte fel a gyűjtőúton Gacs Szabina, arab-történelem szakos egyetemista, aki a Vasi Múzeumbogár Klubból nőtt ki, de visszajár közéjük, hozzátéve: ki is lehetett próbálni a kötélverést a máig remekül működő eszközökön, sőt, a szerencsések egy ruhaszárító kötéllel is gazdagabbak lehettek.
Zalalövőn megnézték a római kori emlékeket, a hegyhátszentjakabi művelődési házban a Suszteráj - Mesélő cipellők című kiállítást látták, ahol annak rendezői, Török Károly és neje, Mariann meséltek a cipészmesterségről.
Pankaszon, Nagyrákoson, Szentgyörgyvölgyön át Velemérre hajtottak a gyűjtők, onnan Magyarszombatfára, ahol Papp Vilmos fazekas várta őket kuglóf-formákat készített éppen. Ki lehetett próbálni, senkinek nem sikerült leutánozni. A mester beszélt az agyagfajtákról, hogy régen mindenkinek saját lelőhelye volt, és tiporták az agyagot, hogy megmunkálató legyen.
A biciklis gyűjtők Szlovéniába is áttekertek: Kapornakon megnézték a néprajzi gyűjteményt, ahol háziipar szerszámokat, a házi pálinkafőzés eszközeit tanulmányozhatták.
A gyűjtők Alsószeren betértek Horváth János festőművészhez. Hagyárosböröndön egy fafaragó műhelybe látogattak. Németh János fafaragó mesélt, régi famegmunkáló szerszámokat mutatott, mind működőképes és kipróbálható.
A gyűjtőút a Vasi Múzeumfaluban ért véget, itt vályogkemencében sütöttek vajas tésztát a közép- és felsőiskolás gyerekek.
Örömmel összegezték, hogy az őrségi emberek milyen szeretettel fogadták őket, milyen szép tájakon biciklizhettek.