Kell lennie egy középpontnak

A szecessziótól Máraihoz - Lőrinczy Huba irodalomtörténész munkássága című bibliográfiát a Tanár úr születésének 70. évfordulójára adta ki a NymE - Savaria Egyetemi Központ. A bibliográfia bemutatóján mintha ő maga is ott lett volna. Meglehet, hogy tényleg ott volt.

Ölbei Lívia

Keszeiné Barki Katalin, a könyvtár igazgatója bevezetésképpen három utat jelölt ki, amelyek mindegyike Lőrinczy Hubához vezet. Generációkat fűz össze az a láthatatlan - vagy néha talán látható - tény, hogy Lőrinczy Huba (volt) a legkedvesebb tanáruk . Olyan tanáregyéniségként - személyiségként - emlékszünk rá, amilyen ma már kevés van (ha egyáltalán): a Lőrinczy Huba-előadás nemcsak mély, gazdag, pontos - hanem csillogó és magával ragadó is. Barki Katalin beszélt aztán arról, hogy Lőrinczy Huba számára különös jelentőséggel bírt a tény: vidéki - ráadásul akkor még főiskolai státusban működő - felsőoktatási intézmény oktatójaként kaphatta meg egyetemi tanári kinevezését. Végül felidézte azt az irodalmi névsort - Török Gyulától Ambrus Zoltánon át Márai Sándorig -, amelynek nyomán Lőrinczy Huba tanár úr irodalomtörténészi, kutatói érdeklődésének, tevékenységének térképe is kirajzolódik.

Prof. dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes a nyakkendőt szinte sosem viselő , vagyis gondolkodásban-lélekben végtelenül szabad Lőrinczy Hubát idézte meg, aki - bár az irodalom szinte a mindent jelentette számára - nem a tudomány elefántcsonttornyából szemlélte a világot: elkötelezett Haladás-szurkoló volt, példának okáért.

Ahogy dr. Czetter Ibolya elnökhelyettes, intézetigazgató megjegyezte: Lőrinczy Huba három nagy álma csak a halála után (az áldozat árán?) valósulhatott meg: akkor kapott egyetemi rangot a főiskola, akkor jött létre a szombathelyi színház - és akkor léphetett felsőbb osztályba a Haladás.

Dr. Bokányi Péter irodalomtörténész, az Életünk folyóirat főszerkesztő-helyettese (a közelség és a távolság megfelelő, a sors által kijelölt metszéspontján) olyan - tökéletesre csiszolt, egyszerre személyes és tárgyilagosan elemző - alkalmi esszében adta közre a saját Lőrinczy Huba-portréját, amely esszé a frissen megjelent bibliográfiát bővítheti. (Az internetes változat - ahogy erről szó is esett a bemutatón - alkalmat ad a folyamatos bővítésre.) Itt és most csak néhány bekezdés a Bokányi-esszéből: (...) Az irodalomtörténész munkája - hiszem - mindig szubjektív. Az objektivitás, a tárgyilagos tudományosság akadálya az a tény, hogy a vizsgált mű, szerző akarva-akaratlan valamilyen viszonyba kerül a kutatóval, s e kapcsolat jelei, tünetei nem száműzhetők többé - nem is szabad őket száműzni. Lőrinczy Huba és a Márai-életmű egymásra találása egy kegyelmi pillanat eredménye: kutató és a kutatás tárgyának a tökéletes összhangja. Az első Márai-kötetet követő többi írás, könyv éppen arról tanúskodik, hogy Márai Sándor Lőrinczy Huba egyik legszentebb magánügyévé vált: s alig van annál nagyszerűbb, mint amikor az ember saját szenvedélyei és boldogságai mások hasznára is lehetnek. (...) Mindenről tudni egy picit, egy piciről meg mindent - Lőrinczy Hubától hallottuk először szombathelyi főiskolásként ezt a mondatot. Boldog az az ember, aki megtalálja a maga picijét, a maga területét, helyét a világban, életben vagy akár a tudományos pályán. Lőrinczy Huba ilyen ember volt, a mű pedig, amit e bibliográfia összefoglal, valóban minden: egy elhivatott kutató, tanár megkerülhetetlen életművének krónikája, lenyomata.

Nyitva van a míves, gyönyörűen indázó, szecessziós kapu: a kis kötet elő- és hátlapján a sokjelentésű ajtómotívum Lőrinczy Huba sokszínű, míves, gyönyörűen indázó, koherens világába invitál. A bibliográfiát Kovács Katalin, az egyetemi könyvtár munkatársa állította össze; a nyomdai előkészítés H. Varga Tímea munkája. A nagy gondossággal és körültekintő alapossággal megszerkesztett jegyzék tartalmazza Lőrinczy Huba életrajzát - a portréfotókat Garas Kálmán készítette -, aztán tematikus rendbe szedi az életmű darabjait: a szerkesztésében megjelent kötetektől a tanulmányokon, kritikákon, egyéb írásokon; aztán az interjúkon, beszélgetéseken át a róla szóló irodalomig és természetesen a bibliográfiát záró névmutatóig.

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Keszeiné Barki Katalin, a könyvtár igazgatója bevezetésképpen három utat jelölt ki, amelyek mindegyike Lőrinczy Hubához vezet. Generációkat fűz össze az a láthatatlan - vagy néha talán látható - tény, hogy Lőrinczy Huba (volt) a legkedvesebb tanáruk . Olyan tanáregyéniségként - személyiségként - emlékszünk rá, amilyen ma már kevés van (ha egyáltalán): a Lőrinczy Huba-előadás nemcsak mély, gazdag, pontos - hanem csillogó és magával ragadó is. Barki Katalin beszélt aztán arról, hogy Lőrinczy Huba számára különös jelentőséggel bírt a tény: vidéki - ráadásul akkor még főiskolai státusban működő - felsőoktatási intézmény oktatójaként kaphatta meg egyetemi tanári kinevezését. Végül felidézte azt az irodalmi névsort - Török Gyulától Ambrus Zoltánon át Márai Sándorig -, amelynek nyomán Lőrinczy Huba tanár úr irodalomtörténészi, kutatói érdeklődésének, tevékenységének térképe is kirajzolódik.

Prof. dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes a nyakkendőt szinte sosem viselő , vagyis gondolkodásban-lélekben végtelenül szabad Lőrinczy Hubát idézte meg, aki - bár az irodalom szinte a mindent jelentette számára - nem a tudomány elefántcsonttornyából szemlélte a világot: elkötelezett Haladás-szurkoló volt, példának okáért.

Ahogy dr. Czetter Ibolya elnökhelyettes, intézetigazgató megjegyezte: Lőrinczy Huba három nagy álma csak a halála után (az áldozat árán?) valósulhatott meg: akkor kapott egyetemi rangot a főiskola, akkor jött létre a szombathelyi színház - és akkor léphetett felsőbb osztályba a Haladás.

Dr. Bokányi Péter irodalomtörténész, az Életünk folyóirat főszerkesztő-helyettese (a közelség és a távolság megfelelő, a sors által kijelölt metszéspontján) olyan - tökéletesre csiszolt, egyszerre személyes és tárgyilagosan elemző - alkalmi esszében adta közre a saját Lőrinczy Huba-portréját, amely esszé a frissen megjelent bibliográfiát bővítheti. (Az internetes változat - ahogy erről szó is esett a bemutatón - alkalmat ad a folyamatos bővítésre.) Itt és most csak néhány bekezdés a Bokányi-esszéből: (...) Az irodalomtörténész munkája - hiszem - mindig szubjektív. Az objektivitás, a tárgyilagos tudományosság akadálya az a tény, hogy a vizsgált mű, szerző akarva-akaratlan valamilyen viszonyba kerül a kutatóval, s e kapcsolat jelei, tünetei nem száműzhetők többé - nem is szabad őket száműzni. Lőrinczy Huba és a Márai-életmű egymásra találása egy kegyelmi pillanat eredménye: kutató és a kutatás tárgyának a tökéletes összhangja. Az első Márai-kötetet követő többi írás, könyv éppen arról tanúskodik, hogy Márai Sándor Lőrinczy Huba egyik legszentebb magánügyévé vált: s alig van annál nagyszerűbb, mint amikor az ember saját szenvedélyei és boldogságai mások hasznára is lehetnek. (...) Mindenről tudni egy picit, egy piciről meg mindent - Lőrinczy Hubától hallottuk először szombathelyi főiskolásként ezt a mondatot. Boldog az az ember, aki megtalálja a maga picijét, a maga területét, helyét a világban, életben vagy akár a tudományos pályán. Lőrinczy Huba ilyen ember volt, a mű pedig, amit e bibliográfia összefoglal, valóban minden: egy elhivatott kutató, tanár megkerülhetetlen életművének krónikája, lenyomata.

Nyitva van a míves, gyönyörűen indázó, szecessziós kapu: a kis kötet elő- és hátlapján a sokjelentésű ajtómotívum Lőrinczy Huba sokszínű, míves, gyönyörűen indázó, koherens világába invitál. A bibliográfiát Kovács Katalin, az egyetemi könyvtár munkatársa állította össze; a nyomdai előkészítés H. Varga Tímea munkája. A nagy gondossággal és körültekintő alapossággal megszerkesztett jegyzék tartalmazza Lőrinczy Huba életrajzát - a portréfotókat Garas Kálmán készítette -, aztán tematikus rendbe szedi az életmű darabjait: a szerkesztésében megjelent kötetektől a tanulmányokon, kritikákon, egyéb írásokon; aztán az interjúkon, beszélgetéseken át a róla szóló irodalomig és természetesen a bibliográfiát záró névmutatóig.

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Prof. dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes a nyakkendőt szinte sosem viselő , vagyis gondolkodásban-lélekben végtelenül szabad Lőrinczy Hubát idézte meg, aki - bár az irodalom szinte a mindent jelentette számára - nem a tudomány elefántcsonttornyából szemlélte a világot: elkötelezett Haladás-szurkoló volt, példának okáért.

Ahogy dr. Czetter Ibolya elnökhelyettes, intézetigazgató megjegyezte: Lőrinczy Huba három nagy álma csak a halála után (az áldozat árán?) valósulhatott meg: akkor kapott egyetemi rangot a főiskola, akkor jött létre a szombathelyi színház - és akkor léphetett felsőbb osztályba a Haladás.

Dr. Bokányi Péter irodalomtörténész, az Életünk folyóirat főszerkesztő-helyettese (a közelség és a távolság megfelelő, a sors által kijelölt metszéspontján) olyan - tökéletesre csiszolt, egyszerre személyes és tárgyilagosan elemző - alkalmi esszében adta közre a saját Lőrinczy Huba-portréját, amely esszé a frissen megjelent bibliográfiát bővítheti. (Az internetes változat - ahogy erről szó is esett a bemutatón - alkalmat ad a folyamatos bővítésre.) Itt és most csak néhány bekezdés a Bokányi-esszéből: (...) Az irodalomtörténész munkája - hiszem - mindig szubjektív. Az objektivitás, a tárgyilagos tudományosság akadálya az a tény, hogy a vizsgált mű, szerző akarva-akaratlan valamilyen viszonyba kerül a kutatóval, s e kapcsolat jelei, tünetei nem száműzhetők többé - nem is szabad őket száműzni. Lőrinczy Huba és a Márai-életmű egymásra találása egy kegyelmi pillanat eredménye: kutató és a kutatás tárgyának a tökéletes összhangja. Az első Márai-kötetet követő többi írás, könyv éppen arról tanúskodik, hogy Márai Sándor Lőrinczy Huba egyik legszentebb magánügyévé vált: s alig van annál nagyszerűbb, mint amikor az ember saját szenvedélyei és boldogságai mások hasznára is lehetnek. (...) Mindenről tudni egy picit, egy piciről meg mindent - Lőrinczy Hubától hallottuk először szombathelyi főiskolásként ezt a mondatot. Boldog az az ember, aki megtalálja a maga picijét, a maga területét, helyét a világban, életben vagy akár a tudományos pályán. Lőrinczy Huba ilyen ember volt, a mű pedig, amit e bibliográfia összefoglal, valóban minden: egy elhivatott kutató, tanár megkerülhetetlen életművének krónikája, lenyomata.

Nyitva van a míves, gyönyörűen indázó, szecessziós kapu: a kis kötet elő- és hátlapján a sokjelentésű ajtómotívum Lőrinczy Huba sokszínű, míves, gyönyörűen indázó, koherens világába invitál. A bibliográfiát Kovács Katalin, az egyetemi könyvtár munkatársa állította össze; a nyomdai előkészítés H. Varga Tímea munkája. A nagy gondossággal és körültekintő alapossággal megszerkesztett jegyzék tartalmazza Lőrinczy Huba életrajzát - a portréfotókat Garas Kálmán készítette -, aztán tematikus rendbe szedi az életmű darabjait: a szerkesztésében megjelent kötetektől a tanulmányokon, kritikákon, egyéb írásokon; aztán az interjúkon, beszélgetéseken át a róla szóló irodalomig és természetesen a bibliográfiát záró névmutatóig.

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Prof. dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes a nyakkendőt szinte sosem viselő , vagyis gondolkodásban-lélekben végtelenül szabad Lőrinczy Hubát idézte meg, aki - bár az irodalom szinte a mindent jelentette számára - nem a tudomány elefántcsonttornyából szemlélte a világot: elkötelezett Haladás-szurkoló volt, példának okáért.

Ahogy dr. Czetter Ibolya elnökhelyettes, intézetigazgató megjegyezte: Lőrinczy Huba három nagy álma csak a halála után (az áldozat árán?) valósulhatott meg: akkor kapott egyetemi rangot a főiskola, akkor jött létre a szombathelyi színház - és akkor léphetett felsőbb osztályba a Haladás.

Dr. Bokányi Péter irodalomtörténész, az Életünk folyóirat főszerkesztő-helyettese (a közelség és a távolság megfelelő, a sors által kijelölt metszéspontján) olyan - tökéletesre csiszolt, egyszerre személyes és tárgyilagosan elemző - alkalmi esszében adta közre a saját Lőrinczy Huba-portréját, amely esszé a frissen megjelent bibliográfiát bővítheti. (Az internetes változat - ahogy erről szó is esett a bemutatón - alkalmat ad a folyamatos bővítésre.) Itt és most csak néhány bekezdés a Bokányi-esszéből: (...) Az irodalomtörténész munkája - hiszem - mindig szubjektív. Az objektivitás, a tárgyilagos tudományosság akadálya az a tény, hogy a vizsgált mű, szerző akarva-akaratlan valamilyen viszonyba kerül a kutatóval, s e kapcsolat jelei, tünetei nem száműzhetők többé - nem is szabad őket száműzni. Lőrinczy Huba és a Márai-életmű egymásra találása egy kegyelmi pillanat eredménye: kutató és a kutatás tárgyának a tökéletes összhangja. Az első Márai-kötetet követő többi írás, könyv éppen arról tanúskodik, hogy Márai Sándor Lőrinczy Huba egyik legszentebb magánügyévé vált: s alig van annál nagyszerűbb, mint amikor az ember saját szenvedélyei és boldogságai mások hasznára is lehetnek. (...) Mindenről tudni egy picit, egy piciről meg mindent - Lőrinczy Hubától hallottuk először szombathelyi főiskolásként ezt a mondatot. Boldog az az ember, aki megtalálja a maga picijét, a maga területét, helyét a világban, életben vagy akár a tudományos pályán. Lőrinczy Huba ilyen ember volt, a mű pedig, amit e bibliográfia összefoglal, valóban minden: egy elhivatott kutató, tanár megkerülhetetlen életművének krónikája, lenyomata.

Nyitva van a míves, gyönyörűen indázó, szecessziós kapu: a kis kötet elő- és hátlapján a sokjelentésű ajtómotívum Lőrinczy Huba sokszínű, míves, gyönyörűen indázó, koherens világába invitál. A bibliográfiát Kovács Katalin, az egyetemi könyvtár munkatársa állította össze; a nyomdai előkészítés H. Varga Tímea munkája. A nagy gondossággal és körültekintő alapossággal megszerkesztett jegyzék tartalmazza Lőrinczy Huba életrajzát - a portréfotókat Garas Kálmán készítette -, aztán tematikus rendbe szedi az életmű darabjait: a szerkesztésében megjelent kötetektől a tanulmányokon, kritikákon, egyéb írásokon; aztán az interjúkon, beszélgetéseken át a róla szóló irodalomig és természetesen a bibliográfiát záró névmutatóig.

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Ahogy dr. Czetter Ibolya elnökhelyettes, intézetigazgató megjegyezte: Lőrinczy Huba három nagy álma csak a halála után (az áldozat árán?) valósulhatott meg: akkor kapott egyetemi rangot a főiskola, akkor jött létre a szombathelyi színház - és akkor léphetett felsőbb osztályba a Haladás.

Dr. Bokányi Péter irodalomtörténész, az Életünk folyóirat főszerkesztő-helyettese (a közelség és a távolság megfelelő, a sors által kijelölt metszéspontján) olyan - tökéletesre csiszolt, egyszerre személyes és tárgyilagosan elemző - alkalmi esszében adta közre a saját Lőrinczy Huba-portréját, amely esszé a frissen megjelent bibliográfiát bővítheti. (Az internetes változat - ahogy erről szó is esett a bemutatón - alkalmat ad a folyamatos bővítésre.) Itt és most csak néhány bekezdés a Bokányi-esszéből: (...) Az irodalomtörténész munkája - hiszem - mindig szubjektív. Az objektivitás, a tárgyilagos tudományosság akadálya az a tény, hogy a vizsgált mű, szerző akarva-akaratlan valamilyen viszonyba kerül a kutatóval, s e kapcsolat jelei, tünetei nem száműzhetők többé - nem is szabad őket száműzni. Lőrinczy Huba és a Márai-életmű egymásra találása egy kegyelmi pillanat eredménye: kutató és a kutatás tárgyának a tökéletes összhangja. Az első Márai-kötetet követő többi írás, könyv éppen arról tanúskodik, hogy Márai Sándor Lőrinczy Huba egyik legszentebb magánügyévé vált: s alig van annál nagyszerűbb, mint amikor az ember saját szenvedélyei és boldogságai mások hasznára is lehetnek. (...) Mindenről tudni egy picit, egy piciről meg mindent - Lőrinczy Hubától hallottuk először szombathelyi főiskolásként ezt a mondatot. Boldog az az ember, aki megtalálja a maga picijét, a maga területét, helyét a világban, életben vagy akár a tudományos pályán. Lőrinczy Huba ilyen ember volt, a mű pedig, amit e bibliográfia összefoglal, valóban minden: egy elhivatott kutató, tanár megkerülhetetlen életművének krónikája, lenyomata.

Nyitva van a míves, gyönyörűen indázó, szecessziós kapu: a kis kötet elő- és hátlapján a sokjelentésű ajtómotívum Lőrinczy Huba sokszínű, míves, gyönyörűen indázó, koherens világába invitál. A bibliográfiát Kovács Katalin, az egyetemi könyvtár munkatársa állította össze; a nyomdai előkészítés H. Varga Tímea munkája. A nagy gondossággal és körültekintő alapossággal megszerkesztett jegyzék tartalmazza Lőrinczy Huba életrajzát - a portréfotókat Garas Kálmán készítette -, aztán tematikus rendbe szedi az életmű darabjait: a szerkesztésében megjelent kötetektől a tanulmányokon, kritikákon, egyéb írásokon; aztán az interjúkon, beszélgetéseken át a róla szóló irodalomig és természetesen a bibliográfiát záró névmutatóig.

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Ahogy dr. Czetter Ibolya elnökhelyettes, intézetigazgató megjegyezte: Lőrinczy Huba három nagy álma csak a halála után (az áldozat árán?) valósulhatott meg: akkor kapott egyetemi rangot a főiskola, akkor jött létre a szombathelyi színház - és akkor léphetett felsőbb osztályba a Haladás.

Dr. Bokányi Péter irodalomtörténész, az Életünk folyóirat főszerkesztő-helyettese (a közelség és a távolság megfelelő, a sors által kijelölt metszéspontján) olyan - tökéletesre csiszolt, egyszerre személyes és tárgyilagosan elemző - alkalmi esszében adta közre a saját Lőrinczy Huba-portréját, amely esszé a frissen megjelent bibliográfiát bővítheti. (Az internetes változat - ahogy erről szó is esett a bemutatón - alkalmat ad a folyamatos bővítésre.) Itt és most csak néhány bekezdés a Bokányi-esszéből: (...) Az irodalomtörténész munkája - hiszem - mindig szubjektív. Az objektivitás, a tárgyilagos tudományosság akadálya az a tény, hogy a vizsgált mű, szerző akarva-akaratlan valamilyen viszonyba kerül a kutatóval, s e kapcsolat jelei, tünetei nem száműzhetők többé - nem is szabad őket száműzni. Lőrinczy Huba és a Márai-életmű egymásra találása egy kegyelmi pillanat eredménye: kutató és a kutatás tárgyának a tökéletes összhangja. Az első Márai-kötetet követő többi írás, könyv éppen arról tanúskodik, hogy Márai Sándor Lőrinczy Huba egyik legszentebb magánügyévé vált: s alig van annál nagyszerűbb, mint amikor az ember saját szenvedélyei és boldogságai mások hasznára is lehetnek. (...) Mindenről tudni egy picit, egy piciről meg mindent - Lőrinczy Hubától hallottuk először szombathelyi főiskolásként ezt a mondatot. Boldog az az ember, aki megtalálja a maga picijét, a maga területét, helyét a világban, életben vagy akár a tudományos pályán. Lőrinczy Huba ilyen ember volt, a mű pedig, amit e bibliográfia összefoglal, valóban minden: egy elhivatott kutató, tanár megkerülhetetlen életművének krónikája, lenyomata.

Nyitva van a míves, gyönyörűen indázó, szecessziós kapu: a kis kötet elő- és hátlapján a sokjelentésű ajtómotívum Lőrinczy Huba sokszínű, míves, gyönyörűen indázó, koherens világába invitál. A bibliográfiát Kovács Katalin, az egyetemi könyvtár munkatársa állította össze; a nyomdai előkészítés H. Varga Tímea munkája. A nagy gondossággal és körültekintő alapossággal megszerkesztett jegyzék tartalmazza Lőrinczy Huba életrajzát - a portréfotókat Garas Kálmán készítette -, aztán tematikus rendbe szedi az életmű darabjait: a szerkesztésében megjelent kötetektől a tanulmányokon, kritikákon, egyéb írásokon; aztán az interjúkon, beszélgetéseken át a róla szóló irodalomig és természetesen a bibliográfiát záró névmutatóig.

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Dr. Bokányi Péter irodalomtörténész, az Életünk folyóirat főszerkesztő-helyettese (a közelség és a távolság megfelelő, a sors által kijelölt metszéspontján) olyan - tökéletesre csiszolt, egyszerre személyes és tárgyilagosan elemző - alkalmi esszében adta közre a saját Lőrinczy Huba-portréját, amely esszé a frissen megjelent bibliográfiát bővítheti. (Az internetes változat - ahogy erről szó is esett a bemutatón - alkalmat ad a folyamatos bővítésre.) Itt és most csak néhány bekezdés a Bokányi-esszéből: (...) Az irodalomtörténész munkája - hiszem - mindig szubjektív. Az objektivitás, a tárgyilagos tudományosság akadálya az a tény, hogy a vizsgált mű, szerző akarva-akaratlan valamilyen viszonyba kerül a kutatóval, s e kapcsolat jelei, tünetei nem száműzhetők többé - nem is szabad őket száműzni. Lőrinczy Huba és a Márai-életmű egymásra találása egy kegyelmi pillanat eredménye: kutató és a kutatás tárgyának a tökéletes összhangja. Az első Márai-kötetet követő többi írás, könyv éppen arról tanúskodik, hogy Márai Sándor Lőrinczy Huba egyik legszentebb magánügyévé vált: s alig van annál nagyszerűbb, mint amikor az ember saját szenvedélyei és boldogságai mások hasznára is lehetnek. (...) Mindenről tudni egy picit, egy piciről meg mindent - Lőrinczy Hubától hallottuk először szombathelyi főiskolásként ezt a mondatot. Boldog az az ember, aki megtalálja a maga picijét, a maga területét, helyét a világban, életben vagy akár a tudományos pályán. Lőrinczy Huba ilyen ember volt, a mű pedig, amit e bibliográfia összefoglal, valóban minden: egy elhivatott kutató, tanár megkerülhetetlen életművének krónikája, lenyomata.

Nyitva van a míves, gyönyörűen indázó, szecessziós kapu: a kis kötet elő- és hátlapján a sokjelentésű ajtómotívum Lőrinczy Huba sokszínű, míves, gyönyörűen indázó, koherens világába invitál. A bibliográfiát Kovács Katalin, az egyetemi könyvtár munkatársa állította össze; a nyomdai előkészítés H. Varga Tímea munkája. A nagy gondossággal és körültekintő alapossággal megszerkesztett jegyzék tartalmazza Lőrinczy Huba életrajzát - a portréfotókat Garas Kálmán készítette -, aztán tematikus rendbe szedi az életmű darabjait: a szerkesztésében megjelent kötetektől a tanulmányokon, kritikákon, egyéb írásokon; aztán az interjúkon, beszélgetéseken át a róla szóló irodalomig és természetesen a bibliográfiát záró névmutatóig.

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Dr. Bokányi Péter irodalomtörténész, az Életünk folyóirat főszerkesztő-helyettese (a közelség és a távolság megfelelő, a sors által kijelölt metszéspontján) olyan - tökéletesre csiszolt, egyszerre személyes és tárgyilagosan elemző - alkalmi esszében adta közre a saját Lőrinczy Huba-portréját, amely esszé a frissen megjelent bibliográfiát bővítheti. (Az internetes változat - ahogy erről szó is esett a bemutatón - alkalmat ad a folyamatos bővítésre.) Itt és most csak néhány bekezdés a Bokányi-esszéből: (...) Az irodalomtörténész munkája - hiszem - mindig szubjektív. Az objektivitás, a tárgyilagos tudományosság akadálya az a tény, hogy a vizsgált mű, szerző akarva-akaratlan valamilyen viszonyba kerül a kutatóval, s e kapcsolat jelei, tünetei nem száműzhetők többé - nem is szabad őket száműzni. Lőrinczy Huba és a Márai-életmű egymásra találása egy kegyelmi pillanat eredménye: kutató és a kutatás tárgyának a tökéletes összhangja. Az első Márai-kötetet követő többi írás, könyv éppen arról tanúskodik, hogy Márai Sándor Lőrinczy Huba egyik legszentebb magánügyévé vált: s alig van annál nagyszerűbb, mint amikor az ember saját szenvedélyei és boldogságai mások hasznára is lehetnek. (...) Mindenről tudni egy picit, egy piciről meg mindent - Lőrinczy Hubától hallottuk először szombathelyi főiskolásként ezt a mondatot. Boldog az az ember, aki megtalálja a maga picijét, a maga területét, helyét a világban, életben vagy akár a tudományos pályán. Lőrinczy Huba ilyen ember volt, a mű pedig, amit e bibliográfia összefoglal, valóban minden: egy elhivatott kutató, tanár megkerülhetetlen életművének krónikája, lenyomata.

Nyitva van a míves, gyönyörűen indázó, szecessziós kapu: a kis kötet elő- és hátlapján a sokjelentésű ajtómotívum Lőrinczy Huba sokszínű, míves, gyönyörűen indázó, koherens világába invitál. A bibliográfiát Kovács Katalin, az egyetemi könyvtár munkatársa állította össze; a nyomdai előkészítés H. Varga Tímea munkája. A nagy gondossággal és körültekintő alapossággal megszerkesztett jegyzék tartalmazza Lőrinczy Huba életrajzát - a portréfotókat Garas Kálmán készítette -, aztán tematikus rendbe szedi az életmű darabjait: a szerkesztésében megjelent kötetektől a tanulmányokon, kritikákon, egyéb írásokon; aztán az interjúkon, beszélgetéseken át a róla szóló irodalomig és természetesen a bibliográfiát záró névmutatóig.

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Nyitva van a míves, gyönyörűen indázó, szecessziós kapu: a kis kötet elő- és hátlapján a sokjelentésű ajtómotívum Lőrinczy Huba sokszínű, míves, gyönyörűen indázó, koherens világába invitál. A bibliográfiát Kovács Katalin, az egyetemi könyvtár munkatársa állította össze; a nyomdai előkészítés H. Varga Tímea munkája. A nagy gondossággal és körültekintő alapossággal megszerkesztett jegyzék tartalmazza Lőrinczy Huba életrajzát - a portréfotókat Garas Kálmán készítette -, aztán tematikus rendbe szedi az életmű darabjait: a szerkesztésében megjelent kötetektől a tanulmányokon, kritikákon, egyéb írásokon; aztán az interjúkon, beszélgetéseken át a róla szóló irodalomig és természetesen a bibliográfiát záró névmutatóig.

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Nyitva van a míves, gyönyörűen indázó, szecessziós kapu: a kis kötet elő- és hátlapján a sokjelentésű ajtómotívum Lőrinczy Huba sokszínű, míves, gyönyörűen indázó, koherens világába invitál. A bibliográfiát Kovács Katalin, az egyetemi könyvtár munkatársa állította össze; a nyomdai előkészítés H. Varga Tímea munkája. A nagy gondossággal és körültekintő alapossággal megszerkesztett jegyzék tartalmazza Lőrinczy Huba életrajzát - a portréfotókat Garas Kálmán készítette -, aztán tematikus rendbe szedi az életmű darabjait: a szerkesztésében megjelent kötetektől a tanulmányokon, kritikákon, egyéb írásokon; aztán az interjúkon, beszélgetéseken át a róla szóló irodalomig és természetesen a bibliográfiát záró névmutatóig.

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Az életrajz mottójaként Villányi László-idézet szolgál. Ha a bibliográfiában minden megvan , akkor ebben a Villányi-idézetben minden benne van : A legtöbbé formálta magát, amennyiben elfogadjuk / Márai tételét: személyiségnek lenni a legtöbb. / Mint nagy színészekért, úgy rajongtak érte, s ő még / egy dedikációt is tökéletessé akart csiszolni, inkább / félbe hagyta, mert elfogyott lendülete.

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

Lőrinczy tanár úr úgy ismerte az irodalmi szöveget, mint Hesse (tőle tanultuk Hessét is) esőcsinálója a természet működésének titkait  Az üveggyöngyjáték című regényben. Csak nem volt - talán nem is lehetett - olyan bátor senki, hogy tanítványként minden próbát kiállva a helyébe léphessen. (...) az összefüggések hálójában kell lennie egy középpontnak (...) , mondja Josef Knecht Az esőcsináló-fejezetben. Lőrinczy Huba ma is az.

 

 

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!