Jubileum: negyven éves a Savaria TSE

Valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható, valami, ami érzelmes és érzéki; közöl, noha nem beszél, kérdez, miközben szavai nincsenek. Néha megráz, felkavar, néha meghökkent, amikor a fizika törvényeit meghazudtolni látszik; néha gyönyörködtet csupán. Nem más ez, mint a tánc: az életöröm, amiből ízelítőt kaptunk a Savaria TSE jubileumi gálaműsorán.

Simon Erzsébet

Krámer György miskolci koreográfus fenti gondolataival indították szombaton a Savaria Táncsport Egyesület születésnapi gálaműsorát. Abba az évkönyvbe lapozhatott bele az Agora-Művelődési és Sportházat zsúfolásig megtöltő közönség, amit negyven éve kezdtek írni a szombathelyi társastáncosok.

A táncklub, majd együttes, manapság egyesület négy évtized legsikeresebb produkcióinak egyvelegét nyújtotta ajándékként az egybegyűlteknek. Több mint százötven táncos - az alapítóktól a legifjabb, alig tízesztendős tagokig - mondott igent az első hívó szóra, hogy együtt ünnepeljen a tánckedvelők méltán népes vasi családjával.

- Az a negyven év valójában már negyvenöt – súgta meg Rimányiné Kiss Anikó -, még ha 1966-ban nem is Savariának hívták azt a társaságot, amelyik meghonosította Szombathelyen a versenytáncot. Rimányinét nagy valószínűséggel azoknak sem kell bemutatni, akiknek nem éppen a táncsport a szíve csücske.

Ő volt az, akinek az irányításával már 1965-ben elkezdhetett ismerkedni a versenytánc legalapvetőbb lépéseivel kéttucatnyi fiatal az akkori Ady Művelődési Házban. Egy év múlva Gál Ferusz József - aki az ifjúsági mozgalom városi bizottságának kultúrfelelőse volt - kezdeményezésére Szombathely adhatott otthont az első Savaria Nemzetközi Táncversenynek, ami meghatározó eseménye volt nemcsak a városi, de a magyar táncéletnek is.

Való igaz, nevesített táncklubja ekkor még nem volt Szombathelynek, hiszen csak 1970-ben hozták létre a Savariát. Rimányiné azt mondja, annak idején az együttes titulust ki kellett érdemelni.

Ebben aztán nem is volt hiba: egyre-másra érték el az országos sikereket a párosok és a formációk. Az 1983-as Táncművészet című lapban így írnak róluk: „A szombathelyi csoportok az ágazat csoportos és szóló, úttörő és felnőtt formájának misszionáriusai, a magyar társastáncélet tartópillérei. Munkájukban igényesség, színvonal látható, közben sajátos arculatukat is kialakították.”

A korabeli sajtó megállapításai azóta is megállják a helyüket. Az eltelt évtizedek alatt számos hazai és nemzetközi díjjal gazdagodott a társaság, és jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a vasi megyeszékhely nevét külföldön is jegyzik.

Az együttes élén a kilencvenes évek elején állt be változás: Rimányiné átadta a stafétabotot az egyik tanítványának, Horváthné Berta Ágotának. Míg 1988-ban Anikó nénivel tört be a társaság a nyugati társastáncvilág élmezőnyébe - a dortmundi latin formációs vb-n 5., a hollandiai Eb-n 6. helyet szereztek -, 1997-ben, amikor egy Helloval beköszöntek a müncheni olimpiai stadionba, már H. Berta Ágotával léptek egyet előbbre, s szerezték meg a vb-n a negyedik helyet. Annak a társaságnak Vörösné Fodor Tünde is tagja volt: 

- Tizenhat évig táncoltam versenyszerűen, tíz éve abbahagytam, azt hittem, amikor hívtak most a gálaműsorba szerepelni, hogy sokkal nehezebb lesz újra parkettra lépni. De nem: alighogy felcsendültek a régi koreográfiák dallamai, szinte maguktól jöttek elő a lépések is. Egy életre bennünk marad a tánc szeretete, az már biztos. Alig várom, hogy az egyéves kisfiam is megismerkedjen legalább alapszinten ezzel a gyönyörű mozgással. Nekem nemcsak rengeteg élményt, sikereket, de kitartást is adott a tánc.

Wagner Rozi és Puskás Balázs is örömmel jött a hívó szóra. Rozi Budapesten él, s bár most is fontos számára a mozgás, mindenféle formáját ki is próbálta, nem társastánccal foglalkozik. Hobbiszinten aerobik-edzősködik. Balázs viszont a táncból él:

- Nagyon-nagyon meghatódtam most, nem szégyellem kimondani. Óriási élmény találkozni az egykori társakkal. Nekem a Savariában eltöltött évek alapozták meg a mostani életemet. Budapesten alapítottam a kubai salsa tánciskolámat, mára ez mintegy kétezer tanítványt számláló országos hálózattá nőtte ki magát.

Balázs mellett még számosan vannak, akik a versenytánc befejezését követően maguk is oktatókká váltak. A megyében működő klubok, táncegyesületek legtöbbjének élén és kötelékében olyanok dolgoznak - a teljesség igénye nélkül a legismertebbek: Rimányi Judit, Faludiné Lovas Henriette, Tóth Gábor, Vincze Csaba, Kummer Zsuzsa - akik a társastánc fortélyait a Savaria táncklubban (együttesben, egyesületben) lesték el. Mind-mind nagy kedvvel vonultak a parkettra a születésnapi partin.

Lapunk idei szépségversenyének áprilisi győztesét is megpillantottuk a gálaműsor szereplői között. - Nem volt még túl régen, hogy magam is aktív tagja voltam a formációnak - mondta Góczán Gréta -, de máris nosztalgiával gondolok azokra az időkre. Jó emlékeim vannak a szépségversenyről is, de ez a születésnapi parti rávilágított arra, hogy ez az én világom, a csodálatos tánc, és nem a kifutók talmi csillogása.

Nagy valószínűséggel a jubileumi műsor valamennyi fellépője ódákat zengne a táncról. De talán nemcsak a „hivatásosok”, hanem a műfaj „alkalmi turistái” is. Mert - idézzük csak megint Krámer Györgyöt - minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy. A táncoló ember, amíg táncol, szabad, független, azonos önmagával.


 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!