Jurkovichné Cserhalmi Anna - egy családanya bloggal, kötettel

Középiskolában sorban álltak nála az osztálytársai, vele íratták a szerelmes leveleiket

- Már kislányként felfedeztem apukám könyvtárát. Igaz, három-négy évesen még csak a bennük lévő képeket nézegettem, de már akkor is  csudás történeteket kerekítettem köréjük. Negyedikes általános iskolásként már Jókait, egy évvel később pedig  Maupassant-t olvastam  - meséli a Kissomlyón élő Anna, vagy ahogy barátai, ismerősei hívják: Ani.  

Mosolyogva hozzáteszi: örök álmodozóként mindig imádott kombinálni. Volt, hogy a könyveket lapozgatva hozzáadta Petőfihez Leonardo Sziklás Madonnáját, mert úgy gondolta, nagyon szépen mutatnak együtt. Fogalmazásaira már az általános iskolában felfigyeltek a tanárok, középiskolásként pedig sorban álltak nála az osztálytársai, akik vele iratták a szerelmes leveleiket.

Aztán jött a házasság, megszületett két, ma már nagy fia, és az írás elmaradt. Huszonhét éves volt, amikor elveszítette a férjét. Éjjelente, amikor nem jött az álom, bekucorodott a fotelba, és újra írt. Persze akkor még csak magának. Aztán újra megtalálta a szerelem, megszületett a harmadik fia, ám a késztetés, hogy írjon, szerencsére nem múlt el.

Középső fia bátorítására kezdett blogot írni, amire többen is felfigyeltek. Egy neten megismert új barát tanácsolta, hogy küldje el az írásait az Aposztróf Kiadó és fővárosi Corvin Művelődési Ház novellapályázatára. Anna megfogadta a tanácsot: három írást küldött, amelyek közül egy - A test és a lélek szárnyalása című - bekerült a kiadó által nemrég  megjelentetett, ötvenhét  magyar novellát tartalmazó Dimenziók című kötetbe. (Ugyanebben a válogatásban helyet kapott a szombathelyi Kukor Sára Körgyűrű című írása is.)

Ani egy viharos, ám a sors által rövidre szabott  szerelem történetét meséli el a kötetben szereplő novellában. A mindig mosolygó családanya  akit kislányként talán nem véletlenül nevezett el az édesapja Gyerekarcú Nánikának elárulja, hogy nagyobb terveket is szövöget.

Elkezdett egy mesét, amit - talán épp a mostani sikeren felbuzdulva  - remélhetőleg nemsokára befejez. A gyerekek és felnőttek számára is sok tanulsággal szolgáló történet egy utcára kitett kiskutya életéről szól. A kutyus egy odvas fa belsejébe bújva különös mesevilágba csöppen, ahol sok mindent tanul, ám - ha a történet fonalát gombolyító Ani is úgy akarja - végül visszatalál az igazi világba, méghozzá a régi gazdájához.

- Mindig úgy írok, hogy utánajárok a dolgoknak. Ha kell, beleásom magam a középkorba, de előfordult az is, hogy  egy Olaszországban játszódó történet írása közben a Garda tó környéki szeleket és az arrafelé gyakori jachtokat tanulmányoztam - meséli.

Módszeréről elárulja azt is, hogy az életből ellesett képekből, pillanatokból építkezik, azokat szövi, formálja tovább. A kötetben helyet kapott novella is ilyen.