Elhunyt Csupati, a legendás nyomozókutya, Kántor gazdája

A szombathelyi rendőrről 2002-ben  Cseri Péter készített riportot - ebből idézünk Csupati emlékére: 

Tóth Tibor egy kis Vas megyei faluban született, de élete nagy részét Szombathelyen töltötte. Kovácsnak tanult, és néhány évet el is töltött a szakmájában, aztán 21 évesen beállt rendőrnek. Az igazi fordulatot azonban az 1953-as év hozta meg az életében: a felettesei őt küldték fel Budapestre, ahol megyénként egy-egy ember vehetett részt az ország első nyomozókutya-kiképzésén.

- Ma is pontosan emlékszem a nagy találkozásra - emlékszik Tóth Tibor. - Én nem kapkodtam, mint a többiek, inkább nyugodtan járkáltam a boxok előtt, és figyeltem a kutyákat. Kántor reagált a legintenzívebben a hangomra és a mozdulataimra. Valójában egymást választottuk ki. Akkor persze még nem tudhattam, hogy a féléves német juhász mekkora tehetség, az csak a három hónapos kiképzésen derült ki.

Csupati és a kutyája iskolaelsők lettek, majd megkezdték szolgálatukat a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályán. Kántorra és a gazdájára nehéz évek köszöntöttek: a folyamatos ügyelet miatt egyetlen napot sem voltak szabadságon. A Kántor-könyvek a nyomozókutya legnagyobb és legbonyolultabb ügyeit örökítették meg, a hétköznapok azonban kevésbé voltak változatosak.

- Rögtön az első munkánk egy tyúklopás tettesének a kézrekerítése volt - mondja Tóth Tibor. - Legtöbbször egyébként bolti tolvajok nyomában jártunk, de több tucatszor előfordult, hogy különböző munkahelyeken nekünk kellett megtalálnunk az öltözői szarkákat. Kántornak persze mindegy volt, hogy hétpróbás gazembereket, gyilkosokat vagy kisstílű csalókat keresünk-e: őt csak a kutatás szenvedélye hajtotta.

Kántor a magyar bűnüldözés történetének legeredményesebb nyomozókutyája. Tizenegy éves szolgálata alatt 536 esetben vett rész bűncselekmények felderítésében - 279 alkalommal sikeresen.

- Kántor a fénykorában verhetetlen volt: minden szakmai versenyt megnyert, igaz, öregkorára elfáradt az izomzata, emiatt lelassult egy kicsit - mondja Tóth Tibor. - Aztán 1964 áprilisában éppen egy bűnözőt üldöztünk a Fertő-tónál, amikor a vizenyős területen egy a határzár miatt elhelyezett aknára lépett. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az állatorvos azonnal elaltatta. Egy üveg konyakkal és száz szál piros rózsával búcsúztam tőle.

Kántort halála után kitömték, és a Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múzeumban helyezték el. Csupati még tíz évig dolgozott kutyás rendőrként: Kántor lánya, Elli lett a társa. A húszéves terepmunka a rendőrt is megviselte: 1974-ben Tóth Tibor fél évig nyomta a kórházi ágyat, mivel lábai felmondták a szolgálatot. Felgyógyulása után irodai munkát kapott, de azt már nem tudta teljes szívvel végezni. Végül 47 évesen, főhadnagyként nyugdíjazták.

Tóth Tibor úgy tartja: egész életének meghatározó élménye volt a Kántorral töltött tizenegy év. Nemcsak szakmailag volt kiemelkedő számára a sztárkutyával közösen végzett évtizednyi munka, de anyagilag is akkor alapozta meg a jövőjét: a sikeres elfogások után ugyanis Csupati rendszeresen pénzjutalmat kapott a feletteseitől.

- Nem vagyok érzelgős típus, és nem is szeretek beszélni arról, hogy mit jelentett számomra Kántor. De amikor nagy ritkán a múzeumban járva meglátom a kitömött kutyámat, könnybe lábad a szemem. Ő másoknak legenda, nekem viszont a barátom volt.

A Kántor-könyvek szerzőjével, Szamos Rudolffal készült riport  - szerző: Szenkovits Péter - itt olvasható.