Harc a gyerekért: a bolt elől rabolta el Krisztiánt az édesapja

- 2010. október 7-én a bíróság másodfokon kimondta, hogy nálam helyezi el a gyermeket. Az édesapa 15 napot kapott, hogy átadja, de nem adta át, és nem is engedi, hogy lássam a kisfiunkat. Karácsony előtt beszélhettem vele utoljára - mondja Sárközi Veronika, akit kérésére Sitkén kerestünk fel, abban a házban, ahol új élettársával és annak családjával él.

A kisfia, Krisztián, akiről beszélünk, pénteken lesz hároméves. Járhatna óvodába, de sitkei lakos, a papírjai az édesanyjánál vannak, viszont a gyermek Pácsonyban van az édesapa családjával.

Hogyan szakadt el a gyerektől? - kérdezzük az anyát, aki kétségbeesésében fordult a Vas Népéhez.

- Élettársi kapcsolatban éltem a gyerek apjával, együtt laktunk az ő édesanyjával. Amikor a kisfiunk héthónapos volt, el kellett mennem dolgozni, hogy pénzünk legyen. Karakóra mentem a tehenésztelepre fejőnőnek. 24 órát dolgoztam, utána két napot pihenhettem volna, de  otthon is dolgozni kellett. A két pihenőnapon 48 órából legalább negyvenet fenn voltam, mert mosni, főzni, takarítani kellett, a picire nem sok időm maradt. Főleg az anyósom foglalkozott vele, meg az apja. Az én szerepem az volt, hogy dolgozzak, pénzt tegyek le az asztalra. A tehenészetben 2008-ban megismerkedtem a jelenlegi élettársammal, Szita Józseffel. Amikor kiderült otthon a kapcsolatunk, persze botrány volt. Az élettársam rájött, hogy nem törődött velem eleget, próbált visszahódítani - meséli Veronika.

- Közben felvetettek velem több kölcsönt rezsire, benzinre, motoros fűkaszára költötték. A pácsonyi ház, ahol a volt élettársam lakik, fele részben az enyém, de be se tehetem a lábamat. A házon is hitel van, azt a kölcsönt most ők törlesztik, a többit nekem kellett kifizetni. Amikor úgy döntöttem, elköltözöm, természetesnek gondoltam, hogy a gyereket viszem. 2009. október 5-én a jelenlegi élettársam és az édesanyja segítségével el is hoztuk. November 2-án elmentem a kisfiammal a sitkei boltba, mikor egy bordó autó jött oda hozzánk lassan. Kiszállt a volt élettársam, a sógor meg az én nővérem, hogy elviszik a gyereket. Mondtam, hogy az nem úgy van, de az apja kicsatolta a kisfiút a babakocsiból. Nagyon sírt szegény, nyújtotta felém a kezét, de nem tudtam mit tenni, elvitte. Azóta nála van. A vasvári családsegítő közreműködésével láthattam a gyereket. Az utóbbi egy évben nincs húsz alkalommal - teszi hozzá Veronika.

Veronika azt meséli, 2009. novemberében a bíróságra ment. Ideiglenes határozattal az anyánál helyezték el a gyereket. A papírt az apuka is megkapta, de nem adta át a kisfiút. Rendőri segítséget kértek, de amikor mentek a gyermekért egy megbeszélt időpontban, nem volt otthon senki. És azóta is rengeteg nagy feszültségben élnek, rengeteg papír keletkezett, és sok fájdalom. Gyámhatóság, családsegítő, bíróság, rendőrség, végrehajtó is dolgozik az ügyben.

2010. októberében született az ítélet, ami az anyánál helyezi el a gyermeket. De az apuka a kisfiú közelébe sem engedi volt élettársát. Megkérdeztük a Pácsonyban élő édesapát, hogy miért nem veszi figyelembe a bíróság döntését. Azt mondta, nem akar nyilatkozni, nagyon sajnálja, hogy ez a helyzet kialakult. Tudja, hogy a bíróság előtt neki kell tartani a hátát ezért, de nem adja oda a gyereket,  erre jó oka van, és ezt Veronika is tudja.

A BIZALOM, A BIZTONSÁGÉRZÉS TÖRIK MEG A GYEREKNÉL 

A házasság vagy együttélés felbomlása napjainkban az egyik leggyakoribb magánéleti krízis, mely az  érintettek egyensúlyát hosszú időre felkavarja. Sajnos a legritkább esetben fordul elő, hogy két emberben egyszerre fogalmazódjon meg az elhatározás, hogy békésen, és elegánsan elváljanak.  Egy ilyen helyzet a gyerekek számára is súlyos veszteségélmény, mely általában krízisszerűen, kézzel fogható tünetekkel zajlik. Lényeges szempont, hogy mely életkorban történik a szülők válása, de általánosságban elmondható, hogy az alapvető bizalom és biztonságérzés törik meg ilyenkor - mondja Sebők Franciska pszichológus.   

- Egészen kis korban a gyermek lelki állapota leginkább a szülőkével együtt változik. Egy feszült, agresszív, labilis szülő gyermeke valószínűleg nyugtalan, sírós, nehezen kezelhető baba lesz, mely a későbbiekben kihathat a szülő-gyerek viszonyra, és általánosságban a más emberekkel való kapcsolataira is. Kisiskolás, óvodás kortól a legjobb, ha gyerekekkel is megbeszéljük mi történik, miért történt, hogy az esetlegesen felbukkanó bűntudatérzését csökkentsük gyermekünknek. (“Ha jól viselkedtem volna, akkor...”) Ilyenkor arról is érdemes beszélgetni, hogy mi várható, hiszen a jövőbeni bizonytalanság nem csak a felnőttek számára frusztráló. Minden gyerek más és más nincsenek állandó receptek, sok gyerek agresszivitásban fejezi ki problémáit, míg mások inkább visszahúzódnak saját világukba, esetleg szorongóvá válnak. A felbukkanó lelki problémák mélységét a válás stílusa is meghatározza.  Leginkább azt tudnám tanácsolni a szülőknek, hogy őszintén magukba nézve gondolják végig, mi az ami a gyermek érdeke, és nem a másik féllel szemben érzett harag, csalódottság kifejezése - teszi hozzá a pszichológus.