Pap István: egyszer csak közölték, hogy futás

A Szudánban elrabolt ENSZ-alkalmazott, Papp István nem tudja, mi vezetett a szabadulásához. "Egyszer csak közölték, hogy futás, oda, és én futottam" - idézte fel szabadulásának pillanatait Budapesten a Terrorelhárítási Központban tartott pénteki sajtótájékoztatóján.

MTI

Papp István 91 napot töltött fogságban, és hazaérkezése után újságíróknak beszélt fogva tartásának körülményeiről. Arra a kérdésre, hogyan szabadult ki, azt válaszolta: "kiszabadultam, hogy mi előzte meg, nem tudom, énrám ezt senki nem bízta".

Mint mondta, nem volt semmilyen egyeztetésen, megbeszélésen. "Egyszer csak közölték, hogy futás, oda, és én futottam." 

Arról is beszélt, hogy 91 nap fogva tartás után mennyire jó volt újra ágyban aludni, fürdőkádban, meleg vízben fürdeni, és kenyeret enni. 

Elrablóiról azt mondta, nem ismerte őket, nem mutatkoztak be, és nyelvi problémák is voltak köztük, mert ő nem beszélt arabul, fogva tartói meg más nyelven. Mint mondta, volt egy vezetőjük, a csapat létszáma húsz körüli volt; "profik voltak, tudták, mit csinálnak". 

Mint mondta, voltak pontok, amikor elrablói is úgy érezték, hogy "valami elmozdult", ilyenkor elindultak az ENSZ-központ felé, majd amikor látták, hogy mégsem, akkor összecsomagoltak, és visszamentek az erdőbe. Egy hétig pedig Csádban lakott, a határtól tíz kilométerre, "ahol nincs fennhatósága senkinek".


 

 

Beszélt arról is, hogy mindennap írt, továbbá egy cigarettásdobozra végrendeletet is írt, azt oda fogja adni a feleségének, hogyha visszatérne békefenntartóként - mivel ez a munkája -, akkor már meglegyen. Mint mondta, volt már néhányszor nehéz helyzetben, de ilyenben még soha.

Szerinte ha január 9-ig nem sikerült volna kiszabadulnia, akkor lehetséges, hogy meghal, mert a szudáni választások fegyveres összecsapásokba is torkollhatnak, akkor az ENSZ kivonulna, és egyedül maradt volna. 

Mint mondta, fogva tartása alatt volt olyan pillanat, nem is egy, amikor maga sem hitte el, hogy egyszer kiszabadul. Úgy fogalmazott: nemsokára 55 éves lesz, a békefenntartás az élete, és éppen az olyan terroristák a szakterülete, akik elrabolták. 

Beszámolt arról is, hogy két dolog tartotta benne a lelket: egyrészt amikor Nepálban járt, a királyi asztrológus azt jósolta neki, hogy 80 évnél is tovább fog élni, másrészt az a magyar közmondás éltette - miután az utolsó negyven napban már nem tudott semmilyen életjelet adni, és úgy érezte, az ENSZ is lemondott róla -, hogy akinek a halálhírét keltik, az sokáig fog élni. 

Egy 98 láncszemből álló láncon volt egy fához kötve, és mint mondta, az volt a legnagyobb szenvedés, hogy egy háromméteres körbe kényszerítették. WC-re naponta két-három alkalommal engedték ki, legtöbbször ideiglenes vízmosásokban aludtak, alvóhelyét folyamatosan csinosítgatta.

Azt a vizet itta, amit elrablói és az állatok. A mosakodással kapcsolatban azt mondta, elrablói "az iszlám miatt mindig megmosták lábukat, kezüket, arra mindig volt víz, inni már nem". 

Elmesélte: az volt a legrosszabb a fogva tartásában, hogy nem tudta lefoglalni magát. Ezért egy "stadiont" csinált, amelyben bogarakat engedett egymásnak, kavicsokat gyűjtött, és napi kétórás "program" volt tányérjának megtisztítása. Karácsonyra egy szúrós bokrot dekorált ki karácsonyfának.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!