Batthyány-rajongó kardokkal

Koszorús Ödön évtizedek óta gyűjt fegyvereket, elsősorban szablyákat, kardokat. 1964-ben került Ikervárra, és lett pedagógusként a Batthyány-kastély lakója. Batthyány Lajos fegyvergyűjteménye a kastély teljes felszerelésével együtt Polgárdiba került. Így a miniszterelnök fegyvergyűjteményéről ma nem sokat tudunk, egy korabeli fénykép azonban arról tanúskodik, hogy balkáni, török fegyverekből álló gazdag, értékes gyűjtemény volt.

Kicsit megijedtem, amikor beléptem Koszorús Ödön ikervári lakásába. A szelíd, kedves nyugdíjas pedagógus házában a falakon szinte minden négyzetcentimétert elfoglalnak a kardok, szablyák, fokosok: a legkülönfélébb, korukban félelmetes harci eszközök. Több évtized gyűjtőmunkájának eredményét látni itt, de a pedagógusról hamar kiderül, hogy nem csak a fegyverek megszállottja, hanem komoly Batthyány-rajongó is.

- Én jöttment ember vagyok Ikerváron, a Batthány-kastélyban szállásoltak el 1964-ben. Teljes ellátást lakást kaptam, és kedvemre rajzolhattam, festhettem. Ettől kezdve én is a Batthyány-rajongók közé kerültem. Rendkívül dühít, hogy sem Vas megyében, sem az országban  nem emlékeznek méltóképp Batthyányra. Mindenütt csak negyvennyolc  mártírjaként emlegetik, pedig ő ennél sokkal több volt. Az  ő tevékenységét, érdemeit részben Széchenyinek, részben Kossuthnak tulajdonítják. Hiszen még a nóta is azt mondja: Kossuth Lajos nem lett volna, katona sem lettem volna. Pedig a valóság az, hogy ha Batthyány nem lett volna, Kossuth Lajos sem lett volna miniszter, de még országgyűlési követ sem. 

A szabadságharc idején nemzetőrség működött az országban. Ennek megalakításához elsősorban fegyverekre is szükség volt.

- A nemességnek szúró-vágó  fegyverei voltak, kardok, fokosok  mutat ezekből néhányat a gyűjtő. A nyelek persze már nem eredetiek, mert ezek is, ahogy a szabadságharc más fegyverei is a megtorlás idején el voltak dugva, ásva  sokat romlott az állaguk. Kaptam egy kanászbaltát Megyehídról a polgármestertől, ez például a disznóólak alól került elő. De nemrég egy sótonyi pincében, a hordók között  is találtak egy rövid, elöltöltős puskát, vagyis kurtályt. Amikor a huszár lőtávolságba került, egyet tudott vele lőni, a kard ekkor már a csuklószíjon lógott a kezén, utána azzal folytatta a harcot. 

A falról szablyákat akaszt le a gyűjtő, és adja a kezembe.

- A lovascsaták nem úgy zajlottak le a valóságban, mint a filmen. A filmeken azt látjuk, hogy két lovas találkozik, aztán percekig vívnak a  nyeregben ülve. A valóságban nem így volt, hanem úgy, hogy egymás felé vágtattak a lovasok, és csak egy csapásra volt lehetőségük. A szablya úgy van kiképezve, hogy vágjon, szabjon.

Mutat egy 49-es évszámozású utászbárdot is, amelynek egyik fele sima, a másik fele, mivel barázda fut benne végig, könnyített. Ezzel lehetett faragni is, de önvédelmi eszköznek is kiváló. Aztán dragonyos szurony kerül elő.

- A dragonyosok rendfenntartó lovaskatonák voltak, akik karabéllyal is fel voltak szerelve. Mivel rövidebb volt a puskájuk, mint a gyalogosoknak, a szuronyt kellett hosszabbra készíteni, hogy ne kerüljenek hátrányba a közelharcban. Tessék megnézni, milyen finom forrasztással lett összeillesztve. Minden fegyver úgy lett kialakítva, hogy megfeleljen funkciójának. Itt van például egy csendőrszablya. Úgy lett kialakítva, hogy fejre lehessen vágni jobból, balról egyaránt  - vagyis a kocsmában verekedő legényeket le lehessen csitítani. De készítettek ásóból is eszközöket is a nemzetőröknek: háromélűvé alakították, ha megfelelő nyélre került, meg lehet állítani egy lovast is.