Emlékezés: II. Rákóczi Ferenc új irányt jelölt az országnak

Kukor Ferenc, a Rákóczi Szövetség helyi alelnöke nyitotta meg a családias hangulatú rendezvényt, szólt a szövetség munkájáról. Az 1703-11 közötti  szabadságharc főbb momentumaira emlékezve tartottak kapcsolatot a Felvidékkel, számos rendezvényen vettek részt.

Mint mondta, a harcokat lezáró szatmári béke nem volt  vereség,  mivel utat nyitott egy lassú, de átfogó fejlődésnek. Kukor Ferenc  ezután a szövetség azon  törekvéseiről szólt, amelyek a mártír Eszterházy János emlékét hivatottak megőrizni.  A Bolyai gimnázium diákjaival  részt vettek a gróf  szülőfalujának ünnepségén, ahol háromnyelven íródott emléktáblát lepleztek le. 

Ezután Csehi József, a szövetség elnöke számolt be arról a vonatútról, amelyet a magyar-lengyel barátság  jegyében rendeztek meg. A köszöntő, illetve beszámoló után  bolyais diákok szavalatai  hangzottak  el, majd Kapiller Sarolta, a megyei önkormányzat titkárságvezetője lépett a mikrofonhoz.

- Rákóczi emlékét, a híres, Mányoki-festette képének másolatait a legsötétebb korban is őrizték az erdélyi házak kéményeiben, padlásain elrejtve, vagy a padló alá eldugva, a nemzeti lobogóval együtt.  Rákóczi Ferenc szelleme tehát él:  Isten előtti alázat, világ előtti öntudat  így ragyog ő, fényesen.  A szabadság feltétlen híve, s ha ma élne, a zsarnokság ellen harcolna. Bennünket ma is hűségbe béklyózó vezérlő fejedelem ő. Olyan, aki a főúri összeesküvésből,  a jobbágyság révén, nemzeti üggyé emelte szabadságharcunkat. Messze megelőzte korát. Ha netán ellabancosodnánk, akkor Rákóczit mindig segítségül hívhatjuk - így  a szónok.

A megemlékezés végén  elhelyezték a koszorúkat az emléktáblánál.