2011.03.08. 04:49
Valika a szupernő: autót vezet, teniszezik, kertet művel 92 évesen
Pár nap múlva 92 éves, de teniszezik, autót vezet, 1400 öles kiskertet művel. Vitéz dr. Kiss-Domonkos Gézáné maga a csoda. Ő egyszerűen sportembernek nevezi magát, s elintéz mindent azzal: "Nincs titok, csak szeretni kell azt, amit az ember csinál. Ennyi az egész." Tényleg ennyi?
- Kényelem? Ugyan kérem! Én sportember vagyok! - Így, ezzel a mondattal kezdődött beszélgetésünk vitéz dr. Kiss-Domonkos Gézánéval, Valika nénivel, amikor ajánlottam neki: üljön át a kényelmesebbik székre. Azután csak hallgattam őt. Két- és fél órába fért bele 92 esztendő (erősen vázlatos) története.
- Még 91 vagyok, csak március 19-től leszek 92 - jegyzi meg kis nevetéssel Valika néni. A 19 fontos szám az életemben: 1919-ben születtem, Budán.
- Fantasztikus élet adatott balásfalvi Kiss Valériának. Édesapja magas rangú katonatiszt volt, édesanyja a balassagyarmati kórház alapító igazgató főorvosának a lánya.
- Nagyapámnál töltöttem a nyarakat. Gyönyörű díszkertje, konyhakertje volt, a kertészkedést ott szerettem meg. -
Egy mintaiskolában kezdte a tanulást, a híres Baár-Madasban folytatta. A Rózsadombon lévő református leánynevelő intézetben miniszterek gyerekeivel tanult. Kitüntetéssel érettségizett.
- Fogalmam sincs, hogy ki ajánlotta, de 1937-ben Nürnbergbe kerültem egy évre közgazdaságtant tanulni az egyetemre. Németül tudtam. A Siemens gyár főmérnökének családjánál laktam szinte családtagként. Emlékszem, átrepültünk Münchenbe, ahol a technikai múzeumban hihetetlen csodában volt részem: egy hamburgi hölggyel beszélhettem, de őt magát is láttam. Videóüzenet 1938-ban! -
Közben édesapját altábornagyi rangban a szombathelyi hadtesthez helyezték. Valika néni már ide jött haza. Lovagolt, vadászott (28-as belga puskája volt). Az őszi nagy hajtóvadászatokra meghívták a környék arisztokrata családjai, például a vépi Erdődyek. Reggel lovagolt, aztán eljárt egy Széll Kálmán utcai varrodába. Varrni tanult, együtt dolgozott a többi varrónővel. A tábornagy lánya letette a mestervizsgát is! (Később a TIT-ben varrótanfolyamokat vezetett, járta a megyét, varrótankönyvet írt.)
A fiatal lányt bálokba is vitték, majd betoppant az életébe egy jóvágású fiatalember, aki orvos volt, a pápai repülőknél szolgált.
- 1940-ben házasodtunk össze, azóta itt élek ebben a lakásban. Ő már csellózott, s egyszer azt mondta nekem:Te nem jöhetsz velünk, te nem vagy zenész! Ezen berágtam. Egy év alatt úgy megtanultam csellózni, hogy bekerülhettem a városi zenekarba. 30 évig játszottam ott. Eljutottunk Ausztriába, Nyugat-Németországba is. -
A háború alatt azért tanult meg Valika néni autót vezetni, hogy segíthessen a lengyel menekültek szállításában. Később újra le kellett vizsgáznia vezetésből, azután még gépkocsivezető oktató is lett!
- Mindig Skodánk volt. Most is az van. Nézd csak meg, ez az utolsó - mutatja a garázsában.
Mi a titka Valika néninek? Szerinte nincs titok, csak szeretni kell azt az embernek, amit csinál azt, amit csinál.
- Optimista életszemlélet, egészséges életmód - fejtegeti Szatucsek Klára, a neves táncpedagógus, aki még versenyző korából ismeri, tiszteli Valika nénit, mert ő varrta a gyönyörű versenytáncos ruháit.
- Hihetetlen, mennyi mindenhez ért, mindenhez van tehetsége, amihez csak hozzáfog. Kitartó, szorgalmas, következetes. Jóindulatú, érdek nélkül segítőkész, kedves, mindenkivel udvarias, megbízható, becsületes, pontos. Még sorolhatnám! Méltó példakép lehetne fiataloknak, időseknek egyaránt. -
- Aktív életet él, pozitív gondolkodású, soha nem hallottam panaszkodni. Eljár hangversenyekre, főz, zenét hallgat, imádja a lányát ezt már Szabó Éva, a hajdani többszörös magyar teniszbajnok, Valika néni edzőpartnere mondja.
Valika néni két okból is nagyon várja a tavaszt. Újra eljár majd teniszezni - senior versenyekre is - kertészkedhet (két kertben), még talán autót is vezet. Hiába, szupernő! Akinek mindene a lánya, Jutka, az Operaház nyugalmazott - de szintén aktív - szólócsellistája.
Magyarország és a nőnapozás
Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott.
A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek.
A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált.
Az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnap 1948-tól, szovjet mintára, március 8-ára esik.