Miről mesélnek a kőszegi erdők lombjai?

- Erdő nélkül nem az lennék, aki vagyok - mondja ki e hangzatosnak tűnő, ámde igaz szavakat a Hétforrásnál Heckenast Tamás, az Írottkő Natúrparkért Egyesület és a Borostyánkő Természetbarát Sportegyesület múlt szombati, tizenöt kilométeres túrájának résztvevője.

- Szombathelyi vagyok, ez a mi házihegyünk, nagyon gyakran túrázunk a Kőszegi-hegységben - teszi hozzá. És hogy látja az erdőt egy erdőjáró? Heckenast Tamás úgy véli, a kőszegi erdőnek jó gazdája van, legfeljebb a turisták modorán kellene egy kicsit csiszolni.

A szemetelés például napjainkban is nagy gond, az erdőjárók közül ugyanis sokan nem ismerik a fő szabályt: amit beviszünk az erdőbe - az elemózsiánk csomagolását is beleértve -, azt ki is kell onnan hozni.

- Óház-tető, Hétforrás, Írottkő - sorolja a toplistás erdei célpontokat Ruborits Sándor túravezető. Természetjáróként ő sem kedveli a motorfűrész hangját, de elismeri: az erdő gazdasági szempontból is fontos, és tény az is, hogy az elöregedett faállományt ki kell termelni.

- Szerencsére egyre ritkábban látunk a hegyen tarvágást, a természetközeli módszerekkel pedig tájseb nélkül is meg lehet újítani az erdőt - teszi hozzá a rutinos erdőjáró, majd kipirult arccal meséli, útközben mennyi csillaghúrt láttak az erdőben. 

A közepesen nehéz túra során - a Jurisics vártól indulva a hegy osztrák oldalán lévő St. Germain kereszttől -ereszkedtek le a Hétforráshoz. Itt megpihennek egy kicsit - lehetnek vagy huszan, kezdők és rutinos túrázók vegyesen - , aztán irány a Zeiger-nyereg, a Szikla-forrás, a Trianoni kereszt, majd a Kálvária.

Közben újabb jókedvű, vidám csapat érkezik a Hétforráshoz, a fiúk-lányok nyakában kendő, jól sejtjük: cserkészek.

- A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket - idézi a cserkésztörvény hatodik pontját Bandi bácsi, aki cserkészekkel járja az erdőt. Husz Endre szívéhez különösen közel állnak a kőszegi lombok, azt mondja, ilyen gyönyörű bükkösöket máshol nemigen lehet látni.

- Erdész vagyok, és annak idején itt, a Kőszegi-hegyen voltam gyakornok - árulja el a nagy titkot Bandi bácsi, aki - szakmai  szemmel nézve is - elégedett a kőszegi erdők állapotával.   

- Tudja mi a tragikus? Ami a kárpótlás után történt az erdeinkkel. A birtokok elaprózódtak, a magánerdők egy részén pedig látszik a gondos gazda munkájának hiánya  mondja, majd arról mesél, hogy a kőszegi erdőt fái nem csak a természtetről, de a történelemről is mesélnek.

Bandi bácsi pedig megérti a fák szavát, és lefordítja a gyerekeknek, így mesél Hétforrásról, Óház-tetőről, Trianoni keresztről...

 Forrásvíz után kívánság

Ott amaz hét forrás kelleti vizét, írta Rájnis József, a XVIII. században élt kőszegi költő a Kőszegi-hegység legismertebb forrásáról. Az egykori határsávban lévő Hétforrást 1896-ban építették ki, kifolyónyílásai a hét honfoglaló vezér neveit viselik. A múlt rendszerben csak engedéllyel lehetett megközelíteni a Szabó hegyről két és fél kilométeres gyalogtúrával elérhető helyet. A Hétforrás mára kedvelt kirándulóhely lett, padok, asztalok és tűzrakó helyek szolgálják az erdőjárók kényelmét.

A Hétforrást az erdészet mellett az Írottkő Natúrparkért Egyesület is pártfogásába vette. Utóbbi szervezet  a kőszegi fúvósok közreműködésével  minden évben megrendezi a Hétforrás-pikniket. A helyiek hisznek a forrásvíz erejében: úgy tartják, aki mind a hét kifolyónyílásból iszik, annak teljesül egy kívánsága.