Egy tragédia utóélete - sokan segítettek a vétlen sofőrnek

Egy kisunyomi férfi tehergépkocsijával közlekedett a 8639-es számú úton Szombathely felől Söpte irányába. Haladása során feltehetően későn észlelte a vele azonos irányba, fényvisszaverő ruházat nélkül közlekedő gyalogos személyt. A meszleni nő az ütközés következtében a helyszínen életét vesztette. A jármű vezetőjével szemben alkalmazott alkoholszonda ittasságot nem jelzett. A rendőrség szakértők bevonásával vizsgálja a baleset körülményeit. Ez a rendőrségi közlemény érkezett szerkesztőségünkbe húsvét után, április 26-án délelőtt.

- Azonnal tudtam, hogy meghalt - mondja Nagy Róbert, miközben felidézi az április 26-i hajnalt.  Több mint három millió kilométert vezetett, baleset nélkül. Bejárta Európát, számtalan balesetet látott, volt, hogy Devecsernél ő szedte ki a halott fiatalokat az összetört autóból. Egy ideje a környéken dolgozik. Évek óta kenyeret szállít, egy soproni pékség üzemeiből hozza-viszi az árut. Az utat úgy ismeri, mint a tenyerét.

- Hajnali két óra előtt indultam el otthonról. Szakadt az eső, a szokásosnál is sötétebb volt. Nem siettem, nem mentem gyorsan, nyolcvan-kilencvennel hajthattam. A Söpte előtti egyenesben láttam, hogy szemből jön egy autó. Aztán egyszer csak észrevettem az úttest közepén egy embert. Elrántottam a kormányt, aztán vissza, nehogy összeütközzek a szemből jövővel. Aztán csattanást hallottam, és láttam, hogy egy fej rácsapódik a szélvédőre. Megálltam. A szemből jövő autó is megállt. Sokkot kaptam. Kerestük az embert, de csak méterekkel odébb találtuk meg. Már nem élt. -

Egy nő volt - meséli Róbert, akit miután válaszolt a rendőrök kérdéseire, a barátja vitt haza. Akkor már sok minden kavargott a fejében. A kisteherautója egy Renault Master összetörött. Ha nincs autó, nincs munka, ha nincs munka, nincs miből fizetni a ház törlesztését. Egyetlen másodperc alatt elveszhet minden...

Nagy Róbert néha még felriad álmából. Azt mondja, nem tudja elfelejteni azt a pillanatot. Beszélni sem szeret róla. Hogy most mégis megteszi, annak nyomós oka van. Könnyen megeshetett volna ugyanis, hogy munka nélkül marad. De szerencsére voltak, akik segítettek.

Elsőként a barátja, aki bár neki is az a munkaeszköze pár napra kölcsönadta a kisteherautóját. Aztán az a szombathelyi márkaszerviz, ahol Róbert törzsvásárlónak számít. Ők az első kérő szóra forgalomba helyeztek egy kisteherautót, amit a férfi addig használhat, amíg összerakják a régit. De a biztosítótársaság is segítőkész volt. És ami a legmeglepőbb: idegenek is segítő kezet nyújtottak. Egy vassszécsenyi nő miután olvasta a hírt a balesetről bement a rendőrségre, és tanúvallomást tett.

- Konyhán dolgozom, hajnali fél kettőre járok dolgozni. A Söptei úton mentem autóval, én is láttam a fekete ruhás nőt. Az úttest közepén táncolt, láthatóan részeg volt. Szerencsére nem jött senki szemből, így ki tudtam kerülni. Amikor másnap olvastam a hírt a halálos gázolásról, rögtön az jutott eszembe, hogy akár én is elüthettem volna. Belegondoltam, mit érezhet az az autós, aki elütötte, és bementem a rendőrségre, hogy elmondjam, amit tudok - meséli a vaszécsenyi nő, aki nem szeretné, ha a neve az újságban szerepelne.

A Szombathelyi Rendőrkapitányság halálos közúti baleset gondatlan okozása miatt folytat eljárást Nagy Róbert ellen - osztja meg velünk a hivatalos információt dr. Kazmar Enikő, a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője.

- Annyi tragédiáról, acsarkodásról írnak. Írják meg azt is, hogy vannak még segítőkész emberek, akik önzetlenül, ismeretlenül nyújtanak kezet. Nem hiszem, hogy valaha is meg tudom hálálni azt, amit értem tettek. Ezért meséltem el ezt a történetet. Úgy érzem, ennyivel tartozom azoknak, akik segítettek - mondja.

Egy  szerencsés kivétel

Dr. Buda Botond szerint  Nagy Róbert  esete a szerencsés kivételek közé tartozik, hiszen egyszerre többen is meglátták, amit látniuk kellett. 

Az EU 2011-et az önkéntesség évének nyilvánította. Talán nem véletlen az időzítés: harmadik éve tartó gazdasági válság és a vele járó morális krízis mélypontján van túl  - remélhetőleg - a "fejlett" nyugati világ - mondja dr. Buda Botond ideggyógyász.

Természetesen igaz, hogy megszokott igényeik megnyirbálására, élet- és mozgásterük beszűkülésére sokan szociális érzékenységük csökkenésével, szenvtelen háttérbe húzódással reagálnak. Ugyanakkor szerencsére bőven vannak olyanok is, akikben válsághelyzetben erősödik a segítő attitűd. 

Meggyőződésem, hogy sokan szívesen felkarolnák segítségre szoruló, szükséget vagy méltánytalanságot szenvedő embertársaikat. Furcsa mód azonban a közvetlen szomszédunkban bajba került ember nyomorát nehezebben vesszük észre, miközben a tőlünk tízezer kilométernyire zajló katasztrófák elszenvedőivel ismeretlenül is szolidárisak vagyunk. A  cikkben szereplő férfi esete a szerencsés kivételek közé tartozik, hiszen egyszerre többen is meglátták, amit látniuk kellett, s tették, amit lelkiismeretük diktált  - mondja dr. Buda Botond, aki szerint a sajtó felelőssége e téren óriási.

Információra szomjazó korunkban nem térhet ki a feladat elől, hogy beszámoljon messzi katasztrófákról és megrázó emberi sorsokról. Ugyanakkor a köztünk élő hétköznapi hősök elkeseredett küzdelmét is be kell mutatnia. Hogy megtanuljuk meglátni a szükséget, és segítő kezet nyújtani.