Merklin Ferenc, az ismeretlen ismerős

Nagy a zsivaj a Frei kávézóban szerda este hét óra tájékában. Sokan vannak, ülőhely már alig. Oldalt, a fal mellett már ott áll az esti vendég. Kicsit izgul, zavarban van, de aztán helyet foglal a színpadon és mesél. Az életéről, a munkáról, színházról, családról. Érdemes hallgatni.

Ambrózai Zsuzsanna

-  Miért van az az érzésem, hogy akasztják a hóhért?-  kérdezi Merklin Ferenc, az esti beszélgetés vendége.

- Talán mert fordított a helyzet, általában te kérdezel - mosolyog Cseszkó Tamás, az est házigazdája, majd folytatja: mit nem szabad tőled kérdeznem?

- Hát, arra majd nem válaszolok...de talán a matekot hagyjuk, abban sosem voltam jó -  válaszolja.

- És mi a helyzet a magyarral? Kapott valaha Merklin Ferenc magyarból egyest? - kérdezi Tamás.


Talán sokaknak nem áll össze a kép, hiszen általában a televízióból köszön vissza ránk a szerda esti vendég,  kissé komolyan, összeszedetten, szemüvegben...vagy éppen ha nem látjuk, hát halljuk: a rádióban. Igaz, a Dominóban sajnos már nem, de ahogy ő fogalmaz beugrósként bárhol feltűnhet. Igazi ismeretlen ismerős, akivel sokat találkozunk, ismerjük nevét, fizimiskáját, de arról, hogy mi lakozik igazán benne, talán a legszerencsésebbek, a diákjai tudnának mesélni. Mert hogy Merklin Ferenc elsősorban tanár, nagyon jó tanár. A helyzet kissé groteszk, hiszen most nem ő teszi fel a kérdéseket, nem tájékoztat, most őt faggatják, és ő készségesen válaszol, mesél. Mi pedig figyelünk és fülelünk, hogy az ismeretlen ismerős egy kicsit végre megmutassa, mi is lakozik valójában a kellemes hang és szemüveg mögött.

- Egyest talán nem kaptam, ha igen, azt is csak helyesírásból. Borzalmas voltam belőle. Az én helyzetem egyébként is érdekes volt. Édesanyám volt a tanító néni, rám pedig valahogy mindig ez a jó értelemben vett nyomás nehezedett. Egyébként is én voltam az a gyerek, akit lehetett szekálni az osztályban  - mosolyog. - Az az igazság, hogy naiv kisfiú voltam, és ez nem sokat változott. Persze, azért felsőtagozatban már sejtettem, hogy nincs télapó,  bár nem emlékszem pontosan, hogy volt, lehet csak a két kishúgom miatt kellett sokáig titokban tartanom a dolgot -  mereng.

- Tulajdonképpen, azt hiszem, színész akartam lenni. Nem voltam az a tipikus eminens diák. Jó erős négyes voltam, a magyar is csak a gimnázium harmadik évében fogott meg, annak ellenére, hogy odahaz már korán találkoztam az irodalommal. Azt hiszem, nem sok embernek van olyan képe az édesapjáról, hogy olvas. Apám pék volt, de ennek ellenére, vagy éppen ezért rengeteget forgatta a könyveket. A versektől kezdve mindent. Talán innen a szeretet, bár én inkább a prózáért lelkesedem  - mondja Feri.

- Nagy csalódás volt, amikor nem vettek fel elsőre főiskolára, akkor még magyar-művelődésszervező szakra jelentkeztem. Féltem, mert a következő évtől már nyelvvizsga is kellett a felvételihez. Köztem és a nyelvtudás között pedig hatalmas szakadék húzódott. Ekkor jött  rokoni indíttatásra  az olasz nyelv, amit nagyon megszerettem és a következő évben már olasz-magyar szakra felvételiztem, és felvettek. Akkor még úgy gondoltam az olasz lesz a fő irányvonalam. Ehhez képest csak néhány éve tért vissza az életembe. Kollégiumi nevelőtanárként kezdtem, szerettem. Ennek ellenére öt év után úgy éreztem, én mégis csak tanítani szeretnék. Helyettesítő tanárként kezdtem a Premontreiben, aztán véletlenül kerültem át a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba  jómagam is odajártam, bár sosem volt olyan indíttatásom, ha én itt végeztem, itt is kell dolgozzak. Plána, hogy színész akartam lenni - nevet.

- A főiskola alatt volt is egy társulatunk Szép Bencével, sokat játszottunk, a végén már azt vettük észre, hogy nem mi akarunk menni, hanem hívnak bennünket. Még külföldre is eljutottunk, azt hiszem szerettek bennünket. Én meg a színészetet, mindent eljátszottam, amit lehetett, de nem voltam tipikus karakterszínész. Bár ez most nagyképűen hangzik, pedig én sose voltam, vagyok elégedett magammal. Annyit tudok, hogy teszem a dolgom, igyekszem jól érezni magam és talán mindezt nem teszem annyira rosszul...


Máté két éves lesz és egy csoda...
Élvezet minden egyes szavát hallgatni, ahogy a történetek előkerülnek. Az idő megszűnik, és egyre inkább Feri világába csöppenünk. A legigazibb aztán mégiscsak az, amikor a családjáról, kisfiáról beszél. A szeme csillog, arca csupa mosoly,  még ha ő nem is tud róla.  "Máté két éves lesz és egy csoda. Sokat tanulok tőle...Egyébként pedig mindenkinek kívánom, hogy tapasztalja meg. Persze, most meg itt ezek a közhelyek, de azt hiszem, ezek a közhelyek ilyenkor töltődnek meg tartalommal...", mondja.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!