Szántóverseny Kerkáskápolnán: a föld megtartóerő

Regionális szántóverseny színhelye volt az alig száz lelkes kis falu, Kerkáskápolna. Vezetői azt remélik a hagyományteremtő rendezvénytől, hogy közelebb hozza a földhöz az embereket.

Simon Erzsébet

Mezőgazdasággal kapcsolatos előadásokkal és konzultációval kezdődött pénteken a regionális szántóverseny az alig száz lelket számláló őrségi faluban. A Magyar Szántóverseny Egyesület fogott össze a helyi önkormányzattal a siker érdekében. A korábban hosszú ideig Vépen megrendezett eseményt helyezték át Kerkáskápolnára, s a szervezők szerint a jövőben is itt szerezhetnek kvalifikációt az országos szántóversenyre a jelentkezők. De hogyan is került képbe egy ilyen nagy múltú rendezvény esetében egy olyan kis falu, mint Kerkáskápolna?

- Azért esett a választásunk a szántóversenyre, s nem valamiféle manapság divatos termékfesztivál rendezésére, mert az alapoknál akarjuk kezdeni. Az alap pedig a szántás, a földművelés - jelentette ki határozottan Keserű József polgármester. - Itt az Őrségben valaha háromszor is megszántották a földet, mielőtt elvetették a magot az egész határban. Most az ad örömre okot, ha a kertek, az úgynevezett telekföldek nem maradnak üresen. És akkor még nem is beszéltünk a rétek kihasználatlanságáról, ami szorosan összefügg a nagymértékű állatszám-csökkenéssel. Régen a családok többsége foglalkozott földműveléssel, állattartással. Ezt a tényt a legjobban az bizonyítja, hogy minden házhoz tartozott istálló, pajta, magtár. És nem is akármilyenek! Én még ekkora gazdasági épületeket nem láttam sehol az országban, mint itt, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdaságból jövedelmezően meg lehetett élni. Azok a könnyítések, amelyek a helyi termékek piacra jutását segítik ma elő,  az Őrségben élőket nem, vagy csak alig érintik: azért mert kevés, vagy nincs is termék. Úgy tapasztalom, hogy a térség útkeresésében nem kellő hangsúllyal jelenik meg a mezőgazdaság. Nem létező ipari fejlesztéseket várunk, miközben meglévő mezőgazdasági értékeink veszendőbe mennek, vagy mások, nem az itt élők használják ki. Ezért is szeretnénk bemutatni, népszerűsíteni a szántást egy verseny keretében, megismertetni az érdeklődőket a szántás mostani és régebbi módjával. A tanácskozástól és a szántóversenytől is azt vártuk, hogy közelebb hozza az embereket a földhöz, annak megműveléséhez, az ehhez kapcsolódó állattartáshoz. Mert nem szabad feledni, hogy a föld nagy megtartó erő.
 
Keserű József agrármérnök, negyven hektár földön gazdálkodik. A szemléletet, hogy nem szabad mindent föladni, szeretné terjeszteni. Ezért csaptak egymás kezébe a Magyar Szántóverseny Egyesület vezetőivel, s szánják hagyományteremtőnek a területi versenyt. Szombaton több kategóriában is pályára léptek az ekések: 2-3 testű ágyekét, 2-3 testű váltva forgató ekét vontattak a traktorok a polgármesteri hivatal mögötti parcellán.

Lófogattal is szántottak, s veterán traktorok is színre léptek. Az ágyekések legjobbja a bajánsenyei Kovács József lett, a veterán traktorokkal legkitűnőbben pedig egy szlovéniai hölgy, Flisar Draga szántott. Az ágyekések dobogósai mehetnek a szeptemberi kaposvári országos döntőre.
 
Dr. Soós Sándor, a Magyar Szántóverseny Egyesület képviseletében elmondta: a szabályok szerint egy kétezer négyzetméteres parcellát kellett felszántaniuk a versenyzőknek három óra alatt, az ítészek tíz szempont alapján döntöttek a helyezésekről. Az első kerkáskápolnai versenyen nem túl szigorúan, inkább tanító jelleggel pontoztak. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!