Hollóháza-Írottkő: két fiatal másfélmillió lépése a Kék-túrán

Két fiatal gyalogosan vágott neki a Kék-túra Hollóháza és Írottkő közötti szakaszának. Az út végéig már csak két nap van hátra, aztán indul a regisztrációs idő az egyetemen.

Benkő Sándor

Negyvenkét napja indult el Hollóházáról két pápai fiatal pár, hogy hátizsákosan, bakancsosan legyűrjék az Írottkőig tartó 1128 kilométeres szakaszt. Boros Eszter és Róka József az ELTE-re járnak. Eszter biológus, József geológus lesz, ha a jövő héten kezdődő regisztrációs időszakra visszaérnek az egyetemre. Erre nagy az esély, hisz a túrából már csak két nap van hátra, eddig majdnem minden lépésük úgy történt, ahogyan azt előre megtervezték. Deutsch Lászlóval - aki az úton rendszeresen tartotta velük a kapcsolatot - Gércénél a Farkas erdő egyik tisztásán találkoztunk a túrázókkal. A várakozásokkal ellentétben három hátizsákos ember baktatott velünk szemben a bitumenes úton, amit igazából nem szeretnek a túrázók, mert eléggé kikészíti a talpat, a bokát, az ízületeket. A vendég turista Szőth Miklós szintén egyetemista, Sümegnél csatlakozott a társasághoz.

Róka József elmondta, jó előre megterveztek mindent, csupán az időjárás szólt néha közbe. Még a tikkasztó hőség sem viselte meg őket annyira, mint a közel két hétig tartó esőzés. Végig a Kék-túra útvonalán haladtak. A Csereháton nagyon rosszak voltak a jelzések, kivágtak erdőket, fákat, és a jelzést nem pótolták. Ezen a szakaszon a térképolvasási tudományukat kellett bevetniük. Minden lehetséges alkalommal és állomáson pecsételtek, hogy az túra leküzdéséért járó kitűzőt és igazolást megkaphassák. (Mivel mindezt gyalogosan tették meg, én akár duplán is megjutalmaznám a természetszerető fiatalokat.)

A 20-25 kilós málhájukat úgy kellett megválasztaniuk, hogy lehetőleg ne hiányozzon belőle semmi, de a zsák ne is legyen túl nehéz. Általában 25 kilométerenként tervezték a szállást. Itt kicsike kis tüzet raktak, hogy legalább a szűk vacsorájuk legyen meleg étel, aztán sátrat vertek, két deci vízben lezuhanyoztak, és eltették magukat másnapra. Reggelire általában zsíros kenyeret ettek hagymával, ebédre ugyanezt, de a változatosság kedvéért paprikával, vagy paradicsommal. Amikor település keresztezte az útjukat, akkor ittak rá tejet, vagy kakaót, ha nyitva volt a bolt. Az erdők annál inkább voltak szemetesek, minél közelebb értek egy településhez.
A kullancsok ellen úgy védekeztek, hogy sok hagymát fogyasztottak. Nem sajnálják az elszaggatott bakancsokat, jól érezték magukat a hosszú út alatt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!