Focibarátság volt, Gazsifalva van

 
Nagy Gáspár Kulturális Központban látható kiállítás a Kossuth-díjas alkotó grafikáiból.

- Ön Nagy Gáspár, a Vas megyei születésű, szintén Kossuth- díjas költő barátja volt. Hol, hogyan ismerkedtek meg?

- A focipályán. A 70-es évek végén Budakeszin vettünk lakást. Én azért ott, mert az Iparművészeti Főiskolára jártam, utána szerettem volna Budapesten letelepedni. Egyébként kecskeméti vagyok. Szerettem volna a kiadók közelében letelepedni. De volt egy olyan szabály, hogy Budapesten csak az telepedhet le, akinek van ott öt éve bejelentett lakcíme vagy ötéves munkaviszonya. Budakeszin viszont lehetett lakást venni, ott nem élt ez a szabály. Könnyen lehet, hogy Gáspár is ezért vett ott lakást. Egy utcában laktunk. 1979- ben született az én fiam is, az övé is. Harminc évesek voltunk, volt egy üres grund a házak között, oda jártunk le focizni. Gazsi azzal jött oda hozzám, hogy „Te vagy az Orosz Laci fia?” Apám irodalomtörténész volt, az ő nevét ismerte. Focibarátság volt. Aztán irodalomról, művészetekről is kezdtünk beszélgetni. Aztán egyszer elhozta legújabb (akkor már harmadik), a „Földi pörök” című kötetét, és megkérte a feleségemet, Keresztes Dóra grafikust, hogy rajzolja meg a címlapját. Ez volt az első olyan kötet, ami nekünk is megvan már. Ezen kívül: volt egy fénymásolóm, ezért Gazsi gyakran hozta az új verseit, hogy sokszorosítsa, és elküldje az ismerőseinek, barátainak. Meghatóan gondolt mindenre: hozta mindig az üres papírt is. Így aztán sok olyan verse volt, amit először én olvastam.

– Kritikusa is volt?

– Nem mertem volna vállalkozni arra, hogy a kritikusa legyek, viszont Gazsi szeretett beszélni a verseiről, úgyhogy az első magyarázatokat hallgathattam meg, hogy én értő Gazsi-olvasó legyek.

– Voltak közös munkáik?

– Megkért, ezért illusztráltam az Áron mondja című gyerekverskötetét. Megrajzoltam a „Kibiztosított beszéd” című kötetének címlapját. Egy cseh Kohinoor radír meggörbített gerince volt a rajz, a könyvben sok cseh téma volt. Egy darabig ment is minden a maga útján a kiadás előkészítésében, mígnem valakinek szemet szúrt, hogy ezzel a címlappal nem mehet. Ez 1985-86 körül volt, Gazsi amúgy is be volt tiltva, illetve talán épp a szilencium vége lett volna, mikor jött ez a probléma. Végül egy szöveges címlappal jelent meg a kötet, de sok barát úgy kapta a könyvet, az eredeti tervünk szerint, az általam rajzolt címlap fénymásolatába csomagolva. Gáspár sok kiállításomat nyitotta meg.

– Ma már szinte hihetetlen, mi mindenen fennakadtak a 80-as években...

– Volt egy másik pikáns történetünk is. Feleségemmel, Dórával és velem készült egy tévéműsor, amiben mindkettőnknek kellett egy-egy szakértőt hívnia, aki a munkáinkról beszél. Dóra Gáspárt hívta. Ez rendben volt, míg ki nem derült, hogy Gáspár be van tiltva. Dóra azonban ragaszkodott hozzá. Mondta, ha Gáspár nem jöhet, nem lesz műsor. Erre a televíziós szerkesztő a képzőművészeti osztályról úgy döntött, hogy neki nem kell tudnia, hogy az irodalmi osztály Gazsit betiltotta. Így megszületett a műsor. Nem lett belőle baj.

– A vasvári kulturális központ mellett egy focicsapat is őrzi Nagy Gáspár nevét. Gazsifalva csapata. Ez kinek a találmánya?

– Horváth Béláé, aki Nagytilajban Gazsi iskolatársa volt. A focicsapat Nagytilajból és Bérbaltavárról verbuválódik, a két falu jelképes közös neve Gazsifalva. Minden évben nevez onnan is a csapat a Nagy Gáspár Kispályás Labdarúgó Emléktornára, amit Gazsi halála óta rendezünk. Egykori munkahelyén, a Katolikus Rádiónál találtak ki, ők ajánlották fel a kupát. Aztán a szervezés valahogy átcsúszott rám. Háromszor volt Budakeszin, egyszer Nagytilajban. Amikor ott volt a meccs, megkoszorúztuk a sírját, emlékfát ültettünk a nagytilaji focipálya mellett. A tornának óriási respektje van, ezért Nagytilajban Kovács Tilda, a vasvári polgármesterasszony megkérdezte, rendezheték-e a kupát Vasváron, ahol Gazsiról van elnevezve a kultúrház. Igent mondtunk, így 2012 tavaszán a Nagy Gáspár emléktorna Vasváron lesz. Sok csapat van: szokott nevezni a Hitel csapata, a Magyar Írók Szövetsége, Pannonhalma csapata, Gazsi volt osztálytársai, akik odajártak a bencés gimnáziumba, a kecskeméti rajzfilmstúdió és a Forrás című folyóirat csapata. A résztvevők nyolcvan százaléka ismerte Nagy Gáspárt. Így már nem csak az irodalomban, a sportban is kultusza van.