2011.10.06. 12:03
Nemzeti gyásznap: Stojcsics Nóra Batthyány-domborműve a Bolyai iskolában
Generációkat összekötő hagyomány indult útnak csütörtökön a Bolyai gimnáziumban a nemzeti gyásznapon: az aradi vértanúk emlékére rendezett megemlékezésen.
Minden hagyománynak az a lényege, hogy generációkat köt össze de ez az alapvetés most még inkább érzékelhetővé, "kézzelfoghatóvá" vált a NyME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium ünnepségén, ahol csütörtökön felavatták az aradi vértanúkat megörökítő dombormű-sorozat első darabját: a Vas megyéhez is szorosan kötődő gróf Batthyány Lajos miniszterelnök portréját.
A bizakodás jele, hogy a tervek szerint ezentúl évente bővül a képcsarnok: már a leendő domborművek kijelölt helye is látható az iskolaépület udvarra néző téglafalán. A ma még üres képkeretekben a szintén 1849. október 6-án kivégzett első független magyar kormány fejének portéja mellett az "aradi tizenhármakon" kívül az akkori Országgyűlés elnökének, Perényi Zsigmondnak a képmása is helyet kap.
A hagyományt két iskola együtt indította útnak: a művészeti gimnázium diákjai pályázaton vehettek részt, a sorozatindító nyertes pályamunka pedig el is készült; Stojcsics Nóra alkotását csütörtökön Károly Frigyes, a Bolyai gimnázium igazgatója és Veres Gábor szobrászművész, a művészeti gimnázium tagozatvezető tanára avatta fel. (A pályázatot ezentúl évente kiírják.)
A megemlékezés szónoka, dr. Vígh Kálmán főiskolai docens mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalom emlékezetében elevenen élő mítosz, legenda néha többet mond egy-egy történelmi eseményről, mint akár a történelemkönyvek: "Bár ma bizonyára kevesen vannak azok, akik hiánytalanul fel tudják sorolni az aradi vértanúk névsorát azt minden tisztességes magyar ember tudja, hogy sörrel nem koccintunk, merthogy (állítólag) Aradon így ünnepelték a honvédtisztek kivégzését."
A kérdésre, hogy vajon miért éppen ez a nap vált nem halványuló jelképpé bár a megtorlás mértéke 20. századi, de korabeli mércével mérve sem kimagasló , dr. Vígh Károly azzal válaszolt, hogy "nem mártírok akartak ők lenni: a demokratikus talajon álló, független Magyarországot kívánták megteremteni, miközben tisztában voltak a kudarc lehetőségével is. De '48 felemelő, közös élménye után közös, szinte minden családot érintő tapasztalat volt az egyébként váratlan Habsburg-megtorlás is. Ez pedig összeforrasztotta a nemzetet. Így vált a mártírok sorsa a jövő zálogává a múlt emléke helyett."
A megemlékezésen a Bolyai iskola 9. c osztályos diákjai működtek közre.