Nemzeti gyásznap: Stojcsics Nóra Batthyány-domborműve a Bolyai iskolában

Generációkat összekötő hagyomány indult útnak csütörtökön a Bolyai gimnáziumban a nemzeti gyásznapon: az aradi vértanúk emlékére rendezett megemlékezésen.

Ölbei Lívia

Minden hagyománynak az a lényege, hogy generációkat köt össze  de ez az alapvetés most még inkább érzékelhetővé, "kézzelfoghatóvá"  vált a NyME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium ünnepségén, ahol csütörtökön felavatták az aradi vértanúkat megörökítő dombormű-sorozat első darabját: a Vas megyéhez is szorosan kötődő gróf Batthyány Lajos miniszterelnök portréját.

A bizakodás jele, hogy a tervek szerint ezentúl évente bővül a képcsarnok: már a leendő domborművek kijelölt helye   is látható az iskolaépület  udvarra néző téglafalán. A ma még üres képkeretekben  a szintén 1849. október 6-án kivégzett  első független magyar kormány fejének portéja mellett  az "aradi tizenhármakon" kívül az akkori Országgyűlés elnökének, Perényi Zsigmondnak a képmása is helyet kap. 

A hagyományt két iskola együtt indította útnak: a művészeti gimnázium diákjai pályázaton vehettek részt, a sorozatindító nyertes pályamunka pedig el is készült; Stojcsics Nóra alkotását  csütörtökön Károly Frigyes, a Bolyai gimnázium igazgatója és Veres Gábor szobrászművész, a művészeti gimnázium tagozatvezető tanára avatta fel. (A pályázatot ezentúl évente kiírják.)

A megemlékezés szónoka, dr. Vígh Kálmán főiskolai docens mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalom emlékezetében elevenen élő mítosz, legenda néha többet mond egy-egy történelmi eseményről, mint akár a történelemkönyvek:  "Bár ma bizonyára kevesen vannak azok, akik hiánytalanul fel tudják sorolni az aradi vértanúk névsorát  azt  minden tisztességes magyar ember tudja, hogy sörrel nem koccintunk, merthogy  (állítólag) Aradon így ünnepelték a honvédtisztek kivégzését."

A kérdésre, hogy vajon miért éppen ez a nap vált nem halványuló jelképpé  bár a megtorlás mértéke 20. századi, de korabeli mércével mérve sem kimagasló , dr. Vígh Károly  azzal válaszolt, hogy "nem mártírok akartak ők  lenni: a demokratikus talajon álló, független Magyarországot kívánták megteremteni, miközben tisztában voltak a kudarc lehetőségével is. De '48 felemelő, közös  élménye után   közös, szinte minden családot érintő  tapasztalat volt az egyébként váratlan Habsburg-megtorlás is. Ez pedig összeforrasztotta a nemzetet. Így vált a mártírok sorsa a jövő zálogává  a múlt emléke helyett."
 
A megemlékezésen a Bolyai iskola 9. c osztályos diákjai működtek közre.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!