Objekt az Iseumban: az Interaction Architecture vándortárlat két hétig látható

A tárlat  összefoglalja egy 2010-es építészeti pályázat legjobb eredményeit. A projekt Ausztriát és Magyarországot köti össze, akár tematikusan, akár az építészek személyében és pályafutásában. Szerepel benne például egy építészbusz ötlete, ami Bécsből Budapestre jut, de az alkotók közt van olyan, aki Ausztriában tanult vagy dolgozott és hazajött, illetve olyan, aki kint tanult és nem jött haza.

A kiállítást Csapláros Andrea, az Iseum Savariense igazgatója nyitotta meg, elmesélvén, hogy a grazi repülőtéren milyen jó helye volt a tárlatnak, mert sokan látták, és két hétig lesz az objektum Szombathelyen. Molnár Jenő professzor (aki a grazi egyetemen tanított, most a győri egyetem tanára), a pályázat bíráló bizottságának tagja volt. Elmondta, a projekt  ötlete  Kertész Balázstól  jött. A beadott pályaműveket Budapesten zsűrizték. Főleg nem híres, de tehetséges építészek adták be munkáikat: 59-ből 19-et választottak a legjobbak közé e vándorkiállításba. A zsűriben két világhírű építész is közreműködött: Dieter Prix és Claus Kada.

- Nem volt könnyű kiválasztani a legjobbakat. Nevesebb építészek meg is sértődtek, hogy nem kerültek be a kiállításba - mondta a professzor.

A projektnek és a vándoroltatott kiállításnak egy szombathelyi résztvevője is van: ifjabb Tirbus Ferenc, aki a Műegyetem építészmérnök karának középület-tervezési tanszékén diplomázott tavaly, és most Bécsben dolgozik egy jelentős építész-tervező irodánál. Ott dolgozik, mert ott talált munkát, sőt folyamatosan jó munkákhoz, pályázatokhoz jut fiatal pályakezdőként is, amire itthon nem biztos, hogy lehetősége volna.  A beadott pályaműve egy élő Norvégiában kiírt pályázathoz kapcsolódott, de csak annyiban, mint élő feladat, oda a munkáját nem adta be. Hanem az Interaction Architecture pályázaton vett részt blues-házával.

Ifj. Tirbus Ferenc  elképzelése a norvégiai Heddal-tó partjára vezet minket. A pályázat célja az, hogy Notoddent a blues fővárosává tegye. Egy szabadidőközpontot álmodott meg, amelynek helyszíne az egykori acélkohó a régi dokkal. Tudatosan nem az ipari romantikát hangsúlyozza. A régit és az újat olyan elemek fogják össze, mint a beton, az acél, a víz és a szél, mint a gépszerű lépcsők, cölöpök és robosztus tartóoszlopok.

A természetes környezet a belső tereknek is (koncertterem, könyvtár) része. A blues-ház sötét-szürke vasbetonpanelekkel borított tömege kiemeli a tartalom, a szín, a játék, valamint a látogatók fontosságát. Minden egyéb ennek a gondolatnak van alárendelve. A terv szerint a belső terek vízszintes felületeit szürke faborítás és világosszürke fénytető fedi. A külső fa padlózat lépcsőzetesen nyúlik a tóig. E teret világító elemek népesítik be.

LEGALÁBB NÉGYSZER NYERT EZZEL

A norvég blues-ház tervével ifj. Tirbus Ferenc tavaly Médiaépítészeti díjat nyert, ugyanott a zsűrié mellett elnyerte a közönség díját is. 2011-ben bekerült vele a szóban forgó osztrák-magyar építészeti vándorkiállításba. Szintén idén Prágában egy nemzetközi ifjúsági pályázaton nyert vele. A Bécsben dolgozó építész még csak 25 esztendős, de a neve így már bekerült a szakmában számon tartott legjobb nevek közé. A pályakezdőnek a szélesedő ismertségi kör egy szerencseútlevél.