2011.10.19. 10:04
Októberi áldozat a Testbüfében
Ilyenkor derül ki, hogy a (jó) művészet tényleg élni segít mert mély nyomokat hagy az emberben. Trifusz Péter Testbüfé című kiállítása a Művészetek Házában pont ilyen.
A megnyitón minden kétszer - magyarul és németül - hangzik el. Dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész - a tárlatot szervező Kőszegi Művészeti Egyesület elnöke - nemcsak a magyar és nemzetközi kortárstánc-élet jeles-markáns (ráadásul kőszegi születésű) képviselőjének, Gergye Krisztiánnak a pályáját méltatja, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy a táncos-koreográfus nem egyszerűen közreműködőként, hanem a kiállítás részeként van (lesz) jelen. De az sem a véletlen műve, hogy a meghívón (a kőszegi-cáki) Trifusz Péter neve mellett nem olvasható semmiféle definíció. Festőművész? Fotóművész? Grafikus? Performer? Képzőművész? Egyik sem és mindez együtt. (Művész: figyel és meglát, rögzít és létrehoz. A "belépője" ráadásul Pallas Athéné belépőjéhez hasonlít: itt áll előttünk, teljes fegyverzetben. És csak mosolyog szelíden.)
A "nyomhagyás" problémáját a tárlatot nagy körültekintéssel és érzékenységgel elemző - egyúttal a népes közönség figyelmébe ajánló - művészettörténész, Perenyei Monika vonja be a Testbüféről való beszédbe: mint mondja, ebben, a nyomhagyás gesztusában ragadható meg az az alap, amely Trifusz Péter - technikában, médiumhasználatban - lélegzet-elállítóan sokszínű kiállítását gondolatilag egységessé teszi. A jelelmélet felől a "nyom" (mint "index") a hiány és a jelenlét ambivalenciájában létezik: a felnagyított, kiállított ujjlenyomat például - éppen Trifusz Péteré - úgy utal egy létező személyre, úgy feltételezi a létezését, hogy közben le is válik róla. (Itt és most talán éppen a leválás az új, elmozdított kontextusba való belépés a legfontosabb. A kérdés: "Ki vagyok én?" "Mi az ember?")
Mindeközben Gergye Krisztián ott fekszik közöttünk, előttünk: körbeálljuk az áttetsző textillel letakart "dobozt" (keretet). A kép, amit így alkotunk, könnyen archetipikus jelenetet idéz: az a gyönyörű test mint Krisztusé - mire is várunk? Az idő múlik (telik), a test a tüll alatt meg se rezdül; de tényleg: a mellkas alig süllyed-emelkedik. Borzongató, ahogy a tárlatnyitók "szokásos" szituációjában tárgynak tekintjük őt - egészen addig, amíg Trifusz Péter "le nem rántja róla a leplet." A szoboravatók gesztusa ismétlődik ironikusan ebben a leleplezésben.
De lám: a test feltámad, életre kel. A téglatest-keret által megszabott szűk térben megszületik (kagylóban a gyöngy) a szabadság. És a test nyomait őrző kép: Veronika kendője, kőszegi lepel. Néhányan fejhallgatót vesznek-vehetnek magukhoz; akik meg nem, legalább felidézhetik Sztravinszkij (szent és "pogány") Tavaszi áldozatát. (A nyomkeresésnek folytatódnia kell.)
Trifusz Péter Testbüféje november 6-áig csütörtöktől vasárnapig 14-17 óráig tart nyitva a Művészetek Házában. Itt vár a Generáció ("kerti ready made"), az Error (a hiba mint egyediség), a kizárólag a "kosz" által felfénylő Idea; és mennyi, mennyi Titok ("Csomagodat ne bontsd ki").