Októberi áldozat a Testbüfében

Ilyenkor derül ki, hogy a (jó) művészet tényleg élni segít mert mély nyomokat hagy az emberben. Trifusz Péter Testbüfé című kiállítása a Művészetek Házában pont ilyen.

Ölbei Lívia

A megnyitón minden kétszer - magyarul és németül - hangzik el. Dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész - a tárlatot szervező Kőszegi Művészeti Egyesület elnöke - nemcsak a magyar és nemzetközi  kortárstánc-élet jeles-markáns (ráadásul kőszegi születésű) képviselőjének, Gergye Krisztiánnak a pályáját méltatja, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy a táncos-koreográfus nem egyszerűen  közreműködőként,  hanem a kiállítás részeként van (lesz) jelen. De az sem a véletlen műve, hogy a meghívón (a kőszegi-cáki) Trifusz Péter neve mellett nem olvasható semmiféle  definíció. Festőművész? Fotóművész? Grafikus? Performer? Képzőművész? Egyik sem  és mindez együtt. (Művész: figyel és meglát, rögzít és létrehoz. A "belépője" ráadásul Pallas Athéné belépőjéhez hasonlít: itt áll előttünk, teljes fegyverzetben. És csak mosolyog szelíden.)

A "nyomhagyás" problémáját a tárlatot nagy körültekintéssel és  érzékenységgel elemző - egyúttal a népes  közönség figyelmébe ajánló - művészettörténész, Perenyei Monika  vonja be a Testbüféről  való beszédbe: mint mondja,  ebben, a nyomhagyás gesztusában  ragadható meg az az alap, amely Trifusz Péter - technikában, médiumhasználatban - lélegzet-elállítóan  sokszínű kiállítását    gondolatilag egységessé teszi. A jelelmélet felől  a "nyom" (mint "index") a hiány és a jelenlét ambivalenciájában létezik: a felnagyított, kiállított  ujjlenyomat például  - éppen Trifusz Péteré - úgy utal egy létező személyre, úgy feltételezi a létezését, hogy közben le is válik róla. (Itt és most talán éppen a leválás  az új, elmozdított  kontextusba való belépés  a legfontosabb. A kérdés: "Ki vagyok én?" "Mi az ember?")

Mindeközben Gergye Krisztián ott fekszik közöttünk, előttünk: körbeálljuk az áttetsző textillel letakart "dobozt" (keretet). A kép, amit így alkotunk, könnyen  archetipikus jelenetet idéz: az a gyönyörű test mint  Krisztusé - mire is várunk? Az idő múlik (telik), a test a tüll alatt meg se rezdül; de tényleg: a mellkas alig süllyed-emelkedik. Borzongató, ahogy a tárlatnyitók "szokásos" szituációjában  tárgynak tekintjük őt - egészen addig, amíg Trifusz Péter "le nem rántja róla a leplet."  A szoboravatók gesztusa ismétlődik ironikusan ebben a leleplezésben. 

De  lám: a test feltámad, életre kel. A téglatest-keret által megszabott szűk térben  megszületik (kagylóban a gyöngy) a szabadság. És a test nyomait őrző kép: Veronika kendője,  kőszegi lepel.  Néhányan fejhallgatót vesznek-vehetnek  magukhoz; akik meg nem, legalább felidézhetik  Sztravinszkij (szent és "pogány") Tavaszi áldozatát. (A nyomkeresésnek folytatódnia kell.)

Trifusz Péter Testbüféje november 6-áig  csütörtöktől vasárnapig 14-17 óráig  tart nyitva a  Művészetek Házában.  Itt  vár  a Generáció ("kerti ready made"), az Error (a hiba  mint egyediség), a  kizárólag a "kosz" által felfénylő Idea; és  mennyi, mennyi  Titok ("Csomagodat ne bontsd ki").

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!