A zenész, akit Öcsi bácsi betegágyához is elhívtak

Az Aranycsapat 58 évvel ezelőtt, november 25-én aratta világhírű győzelmét az angol válogatottal szemben. Néhány héttel ezelőtt emlékeztünk Puskás Ferenc halálának 5. évfordulójára. A leghíresebb magyar labdarúgó utolsó napjainak vasi tanúja is van: Rábai Németh Ferenc, aki Szombathelyen született, atletizált, később Budapestre került, ma Pilisborosjenőn él. Az edző-zenész így emlékszik vissza Öcsi bácsival történt találkozásaira:

- Atlétikai edzőként az 1980-as, 90-es években a Népstadionban tartottam edzéseket. Általában a toronyépület nagy foteljének egyikében vártam a versenyzőim érkezését - meséli Rábai Németh Ferenc.

- Figyelmem egy alkalommal az ajtón belépőkre irányult. Nyílt az ajtó, Puskás Öcsi lépett be rajta, harsány, jókedvű köszöntéssel, majd elindult a lift felé. Megragadtam az alkalmat, utána osontam és megszólítottam: Öcsi Bácsi, nótázó, daloló ember vagyok, írtam az Aranycsapatról egy dalt, örömmel bemutatnám, lenne szíves meghallgatni?

- Fölérkeztünk az emeletre, kinyílt az ajtó, és az ott várakozó edzők körbefogták. Elbeszélgetett velük, de később hozzám fordult, és azt mondta: egy hét múlva ugyanebben az időben lehet róla szó.

Mint akinek a lottón ötöse van, úgy vágtatott le a lépcsőn örömömében a zenész-edző. Egy hét múlva már várta, mikor jön a mester. Amikor Öcsi bácsi megérkezett, együtt mentek fel a lifttel az emeletre.
 
- Az előtérben leültetett, mindjárt jövök, mondta. Később jött is, és leült mellém.

- Elővettem a gitárt, és elkezdtem énekelni. Többen is közrefogtak minket. Öcsi bácsi büszkén hallgatta a dalt. Amikor a negyedik strófához értem - Szünet után Puskástól Bozsik labdát kap, Mintha csak a grundon lenne, a léc alá vágja. Ezek hallatán Puskás szeme könnybe lábadt. Végighallgatta a dalt, majd azt mondta:
 
- Hát nézze, én azt tudom mondani, hogy mutassa meg a Szepesi Gyurinak.
 
Rábai Németh Ferenc megmutatta a dalt a híres sportriporternek, aki azt tanácsolta, ne a régiekről,  hanem a maiakról írjon zenét. Ezek után átalakította a szerzeményt, úgy, ahogy az később első CD-jén megjelent. (Vas megyei gyerek vagyok - Foci volt, foci lesz címmel).

Teltek az évek, a dalnak híre ment futballista körökben, a Puskás Alapítványt létre hozó Kű Lajos fülébe is eljutott. Ő felkérte a zenész-edzőt, hogy Öcsi bácsi 77., Grosics Gyula 78. születésnapján énekelje el.

- Ha lúd, legyen kövér. Felajánlottam Lajosnak, hogy egy-két nótával is megtoldanám műsoromat ezen az ünnepségen. Ekkor volt, hogy Puskás Öcsit utoljára engedték ki a Kútvölgyi kórházból. Az összevont születésnap igen jól sikerült. Ott találkoztam Kovács Jenővel, Öcsi bácsi ápolójával. Ő megkért, hogy néha menjek be a kórházba és vidítsam fel a mestert. Így is történt.

- Kórházi szobájában, az ágy szélén ülve hallgatta kis műsoromat, lábával verve a taktust az ápolók és orvosok legnagyobb csodálkozására. Még kétszer voltam nála. Folyamatosan rosszabbodott az állapota, utolsó alkalommal már nem tudott figyelni arra, ami körülötte történik, így többször már nem kerestem föl.