Receptkönyv: ünnepi ételek a feldíszített asztalra

Az ünnep a legtöbb családban azzal jár, hogy körülüljük a szépen feldíszített asztalt. Finom étkeket eszünk, jóféle nedűket kortyolunk. A Pannon Lapok Társasága új szakácskönyve szerkesztésekor azt kérdeztük olvasóinktól, náluk mi kerül az ünnepi asztalra.

Tersztyánszky Krisztina

A héten napvilágot látott a Pannon Lapok Társasága tavaly karácsonykor útnak indított receptkönyv-sorozatának ötödik kötete, az Ünnepi ételek könyve. A négy megye olvasóitól beküldött recepteket Marton János, a veszprémi négycsillagos Betekints Wellness és Konferencia Hotel éttermének séfje készítette el, akit több televíziós főzőcske műsorból is ismerhet a közönség.

Örömmel tett eleget a felkérésnek, hogy a magyar konyha hagyományaira épülő fogásokat elkészítse. Az igényes, színes fotókkal illusztrált kötet a farsangi finomságokat, a húsvéti fogásokat, a szüreti és aratási ételeket, a Márton-nap jellegzetes ételeit, valamint a karácsonyi és az újévi ünnepkör népszerű fogásait veszi sorra. A kaszáslevestől a mézeskalács házikóig nagyon sokféle finomság receptjét megtaláljuk benne, közülük jónéhányat ünnepi alkalomtól függetlenül is étrendünkre tűzhetünk.

Megyénkből harmincnégy háziasszony osztotta meg családi hagyományait az olvasókkal. A beküldők között sok ismert névvel találkoztunk, de örömünkre az ünnepi alkalom számos olyan amatőr konyhaművészt is felbátorított, akik eddig még nem mutatkoztak meg a nyilvánosság előtt.

Az utóbbiak közé tartozik a vépi Kovács Istvánné, Judit, aki felnőtt lányai, Judit és Eszter bátorító szavai nyomán küldte be néhány jól bevált receptjét. Húsvétra gombás nyúltokányt, karácsonyra pedig római tálban sült, kolbásszal fűzött karajt ajánl olvasóinknak.

- A kicsontozott karajt a sütés előtti napon joghurtos, fűszeres páccal vonom be, így jobban átjárják az ízek - magyarázta Judit. - Az utóbbi években már római tálban sütöm, így szaftosabb lesz és különleges ízt kap. Nálunk  ez a fogás mindig része a menünek. Az ünnep napján már csak sütni kell, és ami ebédről megmarad belőle, az vékonyra felszelve  a karácsonyi hidegtálon is jól mutat. -

Kovácséknál ünnepek alkalmával összejön az egész rokonság. Karácsonykor régi családi recept alapján készül a bejgli, a vaníliás kifli,  meg a dióval megbolondított, cukormázzal bevont mézes puszi, amelyikből mindegyik nagypapa kap egy zacskóval. A lányokkal közösen díszített mézeskalácsból kerül a fára is. Juditék háztáji gazdálkodást folytatnak: ami otthon az asztalra kell, azt maguk termelik meg, húst, tojást boltban nem vásárol. Mást sem szívesen:  azt tapasztalta, hogy sok régi csemegét ma már el sem lehet  készíteni, mert mások, nem ritkán rossz minőségűek a kapható alapanyagok.

Az ünnepi recepteskönyv apropóján ellátogattunk a Vas Népe konyhája ismert háziasszonyához, a köcski Bolla Lászlónéhoz is. Irénke a mezőgazdasági munkák közkedvelt ételeit is beküldte a pályázatra, többek közt szüreti szőlős rétest.

Elárulta: karácsonykor mindig hazajönnek a gyerekek, és ilyenkor már több nappal az ünnep előtt elkezdi a sütögetést. Kuglófot, tortát, bejglit készít, mézes tésztákat, hatlapost, krémest. A főfogás  általában rántott hús, mert azt szeretik az unokák, meg töltött hús, pörkölt.

Irénke nemcsak arról nevezetes, hogy jókat süt, hanem arról is, hogy szinte szenvedélyesen gyűjti a konyhai kellékeket. Cukrász ismerőse segítségével akár külföldről is megszerez mindent, ami jó szolgálatot tehet a sütésnél. Van virág, szív, fenyőfa, sőt bárány alakú tortaformája, különféle kuglófsütői, tésztagépe. Olyan  sodrófát is beszerzett, mellyel egy mozdulattal csíkos, vagy virágmintás lesz a süti tetejére kent cukormáz.

Elmesélte, nemrégiben volt harmadik unokájának a keresztelője. Evangélikusok lévén erre az alkalomra Luther-rózsával díszített tortát sütött. A vallási szimbólum egyes részeit saját készítésű,  kartonból kivágott séma alapján, pirosra, kékre, barnára színezett cukormázzal rajzolta meg.

Hagyományok és a család kívánsága dönt a menüről

Hagyományosan mind az előkelő házaknál, mind a parasztcsaládoknál szorosabban kötődtek az egyes ételek az évszakokhoz, az aktuális ünnepekhez. Szigorú rendje volt annak, hogy mikor jött el a disznótor ideje, meddig kell kitartania a sonkának, mikor kerül előtérbe a túró, mikor az alma és a dió,  mikor több és mikor kevesebb a tyúkok alatt a tojás. Ma, a modern tartósítási eljárások korában már szinte mindent akkor ehetünk, amikor csak akarunk. Mégis érdemes néhány hagyományt megőrizni. Hiszen milyen is lenne a  karácsony bejgli, a farsang  fánk vagy a húsvét hímes  tojás nélkül? Családokat, közösségeket, kultúrákat tart össze az is, hogy mikor mit és hogyan eszünk, vagy iszunk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!