Visszanyesett korai nyugdíjak

Ha postázzák, hiszen az alkotmányba foglalt passzus azt is kimondja, hogy munkaképesség esetén a járadék felfüggeszthető, vagy elvonható. Megyénkben 70 ezer embert érint a döntés, javarésze még azt sem tudja, mi várhat, vagy inkább vár rá. Igaz, ezt azok sem nagyon tudják, akik a döntést meghozták.

A kérdéskörről beszélgettünk Kiss Zoltán szombathelyi érintettel. Aki nyugállományú honvéd alezredes, 54 éves, szolgálati ideje 31 év 110 nap. Mint mondta: kényszerből nyugállományba helyezték a HVKF 24432006 számú parancsával, 2007 június 01 -től. Akárhányszor a gondolataim a nemrég éjszaka elfogadott gyalázatos T466329. számú törvénytervezetre terelődnek - ez az áprilisi alkotmánymódosítás óta naponta többször is előfordul - mindig három dolog jut az eszembe.
 
 - Először az az ember aki középiskolás koromban a kollégium portása volt, fiatal korában büszke katona, a Horthy hadseregben pilóta. Egy végtelenül szerény, művelt és kiváló ember volt, nagyon szerettük, idős kora ellenére sokat beszélgettünk vele, sokszor „falazott is csínytevéseinkhez." Mérhetetlenül szegényen halt meg. Nem ezt érdemelte!!

 - Másodszor az a gondolat, miszerint valószínűleg mi magyarok világelsők vagyunk abban, hogy saját honfitársainkat hogyan tudjuk minél jobban megalázni, megbecsteleníteni, megsemmisíteni, majd néhány évtizeddel később fényes ünnepségek keretében, nagyjából ugyanazokkal a résztvevőkkel rehabilitálni.

 - Harmadsorban a legegyszerűbb gondolat. Mi lesz velem és ennek okán a családommal, segítségre szoruló gyermekeimmel, unokámmal, ha ezt a becstelen aljasságot megteszi velünk a hatalom? Megtette!!!
 
Kezdjük az elején. Semmiféle családi példa nem állt előttem a pályaválasztást illetően ezelőtt 35 évvel,- talán csak az egyik bátyám aki egy évet elvégzett a katonai főiskolán, de aztán rájött ezt nem neki találták ki - csupán valahogy mindenféle társaságban és helyen szinte mindenkivel szót értettem és viszonylag rövid idő alatt a különböző közösségek élén találtam magamat. Családi indíttatásom és kollégiumi éveim rendre, fegyelemre, önmérsékletre, pontosságra és nem utolsó sorban alkalmazkodásra neveltek. Így aztán hamar a honvédségben találtam magamat.
Dehogy jutott nekem eszembe huszonévesen, hogy majd egyszer nyugdíjba is mehetek. Akik azt mondják, hogy ezért választották ezeket a hivatásokat az emberek, vélhetően nem mondanak igazat. Nem volt egyszerű megszokni a választott életformát. Mindig mindenre engedélyt kérni, jelenteni, jelentkezni, állandóan jelenteni, hogy éppen hol és mettől-meddig tartózkodom, kivel- hol éppen mit csinálok. A hétvégén éppen miért nem mehetek a barátaimmal -később a családommal - kirándulni, mert rám került a sor akármiben, vagy csak egyszerűen most én vagyok a 33%, később 50% aki készenléti okok miatt nem hagyhatja el a helyőrséget (várost). Azt sem volt egyszerű megszokni, hogy mindig mindent tudtak, tudni akartak rólam. Mintha most is ez lenne a törekvés!

Igen én választottam. Lehetnék cinikus is lenne kiktől tanulnom. Még nem láttam senkit akinek anyakönyvi kivonatában benne van, hogy nem lehet katona,rendőr,tűzoltó stb. mai rossz, de a köztudatba beleégetett kifejezéssel élve rendvédelmis.

Azért nem teszem, mert egyik alapvető emberi tulajdonság az irigység. A végterméket -lásd sms rovatot elég sűrűn- mindenki irigyli, az oda vezető utat viszont ez idáig még senki. Azt talán látni kellene, hogy 25-30-35 év az nem egy múló rosszullét egy ember életében, hanem maga az élete.

Nem kívánok részt vállalni abban az értelmetlen vitában, hogy kinek miért nehéz, vagy nehezebb az élete mint másoknak, egyszerűen tudomásul kellene venni mindenkinek a másik ember élete a könnyű és a sajátja a nehéz. Így működünk. Nincsenek kétségeim afelől, hogy alulfizetett szinte mindegyikőnk, orvostól- kukásig, helyenként botrányosak a munkakörülményeink és bizony lehetne jobb is az életünk.

Visszatérve a saját életemhez. A sors kegyes volt hozzám, csak közel három évet kellett más városban élnem. (Kiskőrös) A kollégák 98%-a nem volt ilyen szerencsés, ők ismerőseiktől, családjaiktól távol kaptak beosztást. Bizony nem volt ritka az egyik településről a másikba való gyakori költözés sem. Átlagosan 5-6-szor, de van kolléga aki 17-szer tette ezt meg. A mi munkahelyeinket az éppen aktuális - de nagyon sűrűn változó- diszlokációs (katonai szervezetek földrajzi elhelyezkedési) térképe határozta meg.

Ez a hivatás (bizony sokáig az volt) egész embert napi 24 órás készenlétet kívánt. Igen készenlétet. Szakmai, fizikai, mentális készenlétet, folyamatos tanulást és fizikai edzést, folyamatos rendelkezésre állási készséget. Nyilván ez sok munkahelyen így van, de mi ezt választottuk. Azt azonban nehezen hiszem, hogy rajtunk kívül van e még olyan munkahely ahol a közelmúltig a fegyelmi vétségek elkövetőit akár személyi szabadságuk időleges megvonásával is lehetett büntetni. (Bp. Petőfi laktanya, helyőrségi fogda, a hivatásos állomány részére) Ma már nevetségesnek tűnő indokokkal is oda lehetett kerülni. Önként lemondtunk alkotmányos jogaink egy jelentős részéről egy jövőbeni váromány reményében. 
 

OLDALTÖRÉS: Mi adjuk az ingyenélőnek aposztrofált réteg gerincét

Mi adjuk az ingyenélőnek aposztrofált réteg gerincét

 A „világútlevél bevezetésekor, mindenki vidáman elindult a szélrózsa minden irányában. Nekünk még évekig minden évben egyszer le kellett adni útleveleinket, összehasonlították a benne lévő pecsétek számát az általunk kért engedélyek számával az eltéréseket pedig fenyítésekkel szankcionálták.

Gyakorlatok, 24 órás szolgálatok. Az én korosztályom - és sajnos mi adjuk az ingyenélőnek aposztrofált réteg gerincét- még rendszeresen járt gyakorlatokra, több napos-hetes továbbképzésekre és nem őrző-védő kft-k őriztek minket. A kaposvári hadosztálynál a 80-as évek második felében készült felmérés szerint a hivatásos állomány családtól való átlagos évi távolléte 186 nap volt. Ez sok vagy kevés azt döntse el mindenki maga. Átlagosan havonta 2-3 24 órás szolgálat jutott fejenként, ez egészen az ezredfordulóig így volt. Tévedés azt hinni, hogy ezért az említett időpontig bármilyen ellenszolgáltatás járt volna. A fizetési listán pontosan ugyanaz az összeg szerepelt, ha szabadságon voltunk, mint amikor egy hónapig a Bakonyban. A 24 órás szolgálatok számát tekintve a mi korosztályunknak bizony átlagosan legkevesebb 10 000 munkaóra valahova eltűnt.
 
Milliós-milliárdos értékek, emberi életek voltak évtizedekig ránk bízva. Hétköznap, ünnepnap napsütésben, árvízben, hótorlaszok között, mezőgazdasági munkán, földön, vízen és levegőben, vagy ünnepnapokon az aktuális „nagyemberek hátterében ünnepi bojtként.(ezt nagyon szerették-szeretik mindig és mindenki) Nincs értelme ezeket visszaidézni. Közben a 130 000-es haderő -politikai akarattól vezérelve- 23 000 főre csökkent. A rendszeresített technikai nagykorú lett, persze nem színvonalában, hanem életkorában. Érdekes olvasmányok így visszamenőleg az adott évi költségvetések. 
 
Az év eleji alkotmány módosítás előkészítésekor már éreztük nagy a baj. A hírek először csak a rendvédelmiekről szóltak. (A Magyar Honvédség és jogelődjei soha nem tartoztak ide) Pontosan tudtuk, hogy itt nem csak a rendvédelemről szólnak az események. Tudtuk mert az odáig megbecsült emberek egyszer csak ingyenélők, Kádár-huszárok és az ország bajainak fő okozói lettek. Az első perctől kezdve látszott, hogy eszük ágában sincs minket bárhova is visszaterelni -nincs is hova- hanem az életpályánk utáni előzőekben már említett utolsó még el nem törölt várományt, a szolgálati nyugdíjunkat akarják tőlünk részben, vagy egészben lenyúlni.

Megtették. Mindezt zseniálisan kommunikálva a civil társadalom felé, negyven éves ingyenélő naplopónak és minden bajok okozójának feltüntetve minket. Megtették mindezt úgy, hogy gyakorlatilag senkit érdemben meg sem hallgattak, kihegyezték a kérdést a rendvédelemre, (42607 fő érintett) közben belekerült a nyugdíjas társadalom jelentős része.

A jelenleg közel hárommillió nyugdíjasból januárra 1.7 millió marad. Ideje lenni elgondolkozni sokaknak, hogy mi is történt valójában.

A szolgálati nyugdíj helyett, 2011 január 1-től, azok akik december 31-ig nem töltik be az 57. életévüket szolgálati járandóságot kapnak, ami után 16%, (illetve 20.3%) szja kerül levonásra, az összeg azonban nem lehet kevesebb a 2010. decemberben rögzített minimálbér 1.5 szeresénél (117 000) forint.

Szolgálati nyugdíjas gyakorlatilag nem lesz senki. Öregségi nyugdíjasokká válnak a 65 év feletti kollégák, szolgálati járadékot kapnak az 57 évnél fiatalabbak és érdekes módon nem változik a státusza az 1949-54 között születetteknek. Nem fognak szeretni, de ez diszkriminatív. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy többnyire ide tartoznak a volt parancsnokaink akik felső utasításra éppen minket rugdostak ki, talán már látható, de nem érthető.

Sajnos a jelenlegi és volt parancsnokaink az egész ellenünk folytatott politikai bosszú hadjáratot némán hátradőlve hallgatták végig, persze ők nem érintettek. Igaz, csak nem erre tettek esküt.

A legnagyobb baj azonban magának a nyugállományú státusz elvesztésének a ténye. Január elsejétől - hiába van minden ezzel ellentétes papír a birtokunkban- nem vagyunk nyugdíjasok!

Minden ezzel kapcsolatos kedvezmény elúszott. A kötelező gépjármű felelősség biztosításkor nyugdíjasnak járó10% kedvezmény, az utazási kedvezmény, stabil hitelképesség, stb. Hosszan lehetne sorolni. Nem lehet közülünk senki kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, - hiszen nem nyugdíjas- csak főállású. Ennek a terhei pedig nagyságrendekkel magasabbak. Tömegével fogják a kollégák vállalkozói igazolványukat visszaadni. Jöhet a szürke, vagy fekete munka. Van azonban egy rossz hírem. Akit ezen kapnak annak 65 éves koráig megvonható a szociális ellátásként folyósított szolgálati járandósága. Másik fele a rossz hírnek, 2012-ben az 57 év alatti kollégák a NAV kiemelten ellenőrzendő ügyfelei.

A verseny szférában igazándiból lehet dolgozni a minimálbér másfélszereséig havonta, csak van egy nem is alaptalan félelmünk. Miután szociális ellátást kapunk, 2013 tavaszán nehogy bizonyítottnak lássa majd az eddigi tapasztalataink alapján a hatalom, hogy bizony sokan a nyugdíjuk nélkül is meg tudnak élni. Az alkotmánymódosítás egyébként a kormány hatáskörébe utalja az ellátásunk átalakítását, csökkentését és megszüntetését is. Az előzőek pedig azt jelentik, hogy azt csinálnak velünk amit éppen csak akarnak. 
 
Mindezt a keresztény eszmeiség hirdetésével, a frakciófegyelem mindenek felettiségével, kifelé egységesen. A frakciófegyelem felülír ma már mindent, családi, baráti, emberi kötelékeket, előtérbe helyezve az egyéni boldogulás pillanatnyi előnyeit. Mindezt a jogbiztonság ideáját felrúgva visszamenőleges jogalkotással, a negyven éves ingyenélőkre hivatkozva. A statisztikák nem ezt mutatják, csak azt már a mai média kínálatán csüngő emberek nem látják, vagy nem is akarják.

Tessék visszakeresni (az interneten megtehető) Básthy Tamás képviselő miután 28-án 23 óra körül, gondolkodás nélkül megnyomta az igen gombot a korai nyugdíjak megszüntetésekori végszavazáson, másnap délután nem sokkal 16 óra előtt szívhez szóló vezérszónoki beszédet tartott az édesapja kapcsán aki maga is katona volt, hogy a katonák milyen kiváló emberek. A vasi származású miniszterünknek eszébe sem jutott egyszer is kikérni az egyenruhás társadalom nevében a frakciótársai ellenünk folyó mocskolódását. 
 
Vajon januártól ilyen feltételek mellett mi vár ránk, hol lesz orvos a kirúgott katonaorvos, hol lesznek pilóták volt kollégáink, az Országos Mentőszolgálat helikopter pilótái, hol lesz mérnök, tanár, vagy csak biztonsági őr a volt kolléga.

Egy az állam szolgálatában töltött egész élet után, vajon miért kellet bennünket - képviselői esküjüket megtagadva- megalázni ellehetetleníteni. Vajon milyen üzenete van a még aktív kollégák felé ennek. Rájuk is ez vár, vagy a józan ész felülkerekedik egyszer? Vajon hogyan állok oda a gyerekeim, az unokáim a családom a barátaim elé, ha egyszer megkérdezik tőlem, hogy én tényleg ilyen aljas semmirekellő naplopó voltam?
 
Talán még egy utolsó kérdés. Miért szeretnek a képviselő, polgármester urak annyira velünk ünnepeken megjelenni ha ennyire utálnak minket. Vajon mi volt az oka, hogy amíg volt sorkatonai szolgálat, olyan gyakran látogatták, hívták a katonai igazgatásban dolgozó embereket, gyermekeik ismerőseik érdekében, úgy minden behívás előtt? Nyugtassanak meg, ugye nem azért amire emlékszem és gondolok.
 
 Mi becsülettel teljesítettük a kötelességünket amit örömmel vállaltunk és a hazánk elvárt tőlünk. És Önök?
  
Bármennyire hihetetlen és bármennyire ennek ellenkezőjét hirdetik minden megnyilvánulásukkal mi nem elmentünk nyugdíjba, hanem önök küldtek el minket. Nem volt ránk szükség. Kicsit ízléstelen rajtunk számonkérni mindazt amit nem mi követtünk el. Nekünk a jogszabályalkotáshoz sem akkor, és most sem volt semmi közünk, ellentétben önökkel. Még idén év elején is 500 fő pénzügyőrt, majd most még gyorsan 1204 katonát helyeztettek szolgálati nyugállományba, azzal a tudattal, hogy vélhetően soha sem lesznek nyugdíjasok. 
 
Igen, lehet hivatkozni az üres kasszára is. Kicsit ugyan tisztességtelen hiszen több mint húsz éve élvezik szinte mindannyian ennek előnyeit. Uraim önök eddig sem a Holdon éltek, hanem ugyanott ahol eddig. Miért mindig csak a mi felelősségünk a kassza, ebből önök semmit sem éreznek soha. Nem hiszem, hogy ez így rendjén van.
 
Nézzük csak. A 100 leggazdagabb magyarnak az adójogszabályok megváltoztatásával 44 milliárdot adtak ajándékba. Többet mint amennyibe mi kerülünk az országnak. Biztosak abban, hogy ezt azokon kell megspórolni akik ezt a jogot nem „bucsuban lőtték", hanem megdolgoztak érte és ez a jog egy életen át tartó járulékfizetésen alapszik, tehát vettük. Évtizedeken át a magasabb szja kulcsba tartozó adókat fizettük, most mire mi is élvezhetnénk ennek előnyeit odaadták másoknak. (550 milliárd)
 
Nem mi támadtuk meg önöket. Ez bizony fordítva történt. Az eddigi demonstrációkon végtelenül fegyelmezettek voltunk, mert jogos, jogszabályban pontosan definiált járandóságainkért küzdünk és mert törvénytisztelő állampolgárok és nem utolsó sorban katonák, rendőrök stb vagyunk. Önök semmit sem vesznek fel, ami nem jogszerű (lásd. tízmilliót meghaladó költségtérítések) higgyék el mi sem. Az életünket a jövőnket a családjaink megélhetését támadták meg. Nekünk az a dolgunk, hogy megvédjük és meg is tesszük. Békés úton, bármelyik nemzetközi fórumon a végsőkig, még akkor is ha tisztában vagyunk a hazai jogorvoslati lehetőségeinktől való megfosztottságunkkal. Az állandóan presszió alatt lévő emberek bizony - és ebben semmi új nincs- a szélsőségek irányába csúsznak el, akár radikalizálódhatnak is. A rendpártiságra, esküre való hivatkozás hosszú távon nem biztos, hogy elegendőnek bizonyul. Ez is az önök felelőssége. 
 
Mi nem követelünk sokat, csak azt amiért megdolgoztunk. Évek óta mondjuk, csak állandóan süket füleknek. Maga a rendszer az ami nem jól működik. Nehogy azt higgyék, hogy egyetértünk a negyven évesen nyugdíjba helyezéssel. Nézzék meg a saját statisztikájukat. Összesen 1200-1300 fő az ilyen. Talán az is megérne egy kis időt, hogy megnézzék kik azok.

A határőrség megszüntetésével lettünk hirtelen sokan ebben a kategóriában, azért mert nem találtak erre sem más megoldást, talán nem is kerestek.
 
Van azonban egy másik félelmünk is. Azt gondoljuk, hogy az az életforma amit mi választottunk az átlagosnál jobban összekovácsol minket. Ezt úgy hívják, hogy bajtársiasság. Kívánom, hogy tapasztalják meg egyszer, milyen érzés az amikor tudják, hogy az életük is múlhat a társukon aki mellettük áll (szolgál) Ezért aztán vélhetően a társadalom minden más rétegénél összetartóbb világ a miénk. Életre szóló kötelékek, közösségek alakulnak ki emiatt, annak ellenére, hogy átlagosan 6-8 évvel előbb halunk meg, mint a magyar átlagember. Tessenek utánanézni! Jómagam ELTE- is végzett szakvizsgázott szociálpolitikus vagyok és sajnos több mint 100 volt kollégámat búcsúztattam el a ravatalánál, méltatva életpályáját. A félelmünk ebből táplálkozik. Vajon nem pont az a cél, hogy nekünk már ne kelljen túl sokat kifizetni? Vagy ha nagyobb balhék nélkül ezt a mi torkunkon lenyomják a társadalom másik részeivel ugyanezt egy délelőtti matiné keretein belül, már simán akár felháborodás nélkül meg lehet tenni? ( Mi indokolta idén október 23-án a fegyverszobák lezártságának, sértetlenségének 2 óránkénti ellenőrzését és jelentését a központi ügyeletekre?)

Fogalmunk sincs mi motiválja önöket, mert nem mondták el, nem álltak velünk szóba, csak hátba támadtak minket.
 
A szolgálati nyugdíj intézményrendszere 1937. évi XXIV-es törvénycikk óta létezik. Az elmúlt 74 évben két ember volt aki ezt megtámadta. Rákosi Mátyás aki nem vett róla tudomást és Orbán Viktor aki most megszüntette. 
 
Én személy szerint 54 évesen 11 évre vagyok a 65 éves öregségi nyugdíj korhatártól. Ez azt jelenti, hogy még 11 évig a kormány éppen aktuális hangulatától függő szociális ellátást kapok, aminek a mértéke teljesen bizonytalan. A jelenlegi aktuális helyzettel számolva 11 év alatt minimálisan 7 524 000-Ft jövedelem kiesést jelent. Ez ennél csak több lehet, hiszen a jelenleg ismert minimális elvonással van számolva. Magyarul ez azt is jelenti, hogy pld. az unokám majdani lakását vette el tőlem az az állam, akit több mint 31 éven át becsülettel szolgáltam.
 
Persze ez csak a dolgok egyik oldala. A folyamatos 1993-ban megindult strukturális átszervezések, amik a gyakorlatban - általában fűnyíró elven működő - létszámcsökkentést jelentettek sorozatos laktanya bezárással, összevonással, egyszóval leépítéssel párosultak. Akinek éppen megvolt a szolgálati nyugdíjhoz szükséges 25 év szolgálati ideje, az jószerivel neki is állhatott csomagolni. Utólag szépen hangzik, hogy elment nyugdíjba. Dehogy ment! Egyszerűen elküldték, az esetek 99%-ban a pályán tartásra még halvány kísérletek sem történtek. Csak itt a környéken kell egy kicsit körülnézni.

Mi adjuk az ingyenélőnek aposztrofált réteg gerincét

 A „világútlevél bevezetésekor, mindenki vidáman elindult a szélrózsa minden irányában. Nekünk még évekig minden évben egyszer le kellett adni útleveleinket, összehasonlították a benne lévő pecsétek számát az általunk kért engedélyek számával az eltéréseket pedig fenyítésekkel szankcionálták.

Gyakorlatok, 24 órás szolgálatok. Az én korosztályom - és sajnos mi adjuk az ingyenélőnek aposztrofált réteg gerincét- még rendszeresen járt gyakorlatokra, több napos-hetes továbbképzésekre és nem őrző-védő kft-k őriztek minket. A kaposvári hadosztálynál a 80-as évek második felében készült felmérés szerint a hivatásos állomány családtól való átlagos évi távolléte 186 nap volt. Ez sok vagy kevés azt döntse el mindenki maga. Átlagosan havonta 2-3 24 órás szolgálat jutott fejenként, ez egészen az ezredfordulóig így volt. Tévedés azt hinni, hogy ezért az említett időpontig bármilyen ellenszolgáltatás járt volna. A fizetési listán pontosan ugyanaz az összeg szerepelt, ha szabadságon voltunk, mint amikor egy hónapig a Bakonyban. A 24 órás szolgálatok számát tekintve a mi korosztályunknak bizony átlagosan legkevesebb 10 000 munkaóra valahova eltűnt.
 
Milliós-milliárdos értékek, emberi életek voltak évtizedekig ránk bízva. Hétköznap, ünnepnap napsütésben, árvízben, hótorlaszok között, mezőgazdasági munkán, földön, vízen és levegőben, vagy ünnepnapokon az aktuális „nagyemberek hátterében ünnepi bojtként.(ezt nagyon szerették-szeretik mindig és mindenki) Nincs értelme ezeket visszaidézni. Közben a 130 000-es haderő -politikai akarattól vezérelve- 23 000 főre csökkent. A rendszeresített technikai nagykorú lett, persze nem színvonalában, hanem életkorában. Érdekes olvasmányok így visszamenőleg az adott évi költségvetések. 
 
Az év eleji alkotmány módosítás előkészítésekor már éreztük nagy a baj. A hírek először csak a rendvédelmiekről szóltak. (A Magyar Honvédség és jogelődjei soha nem tartoztak ide) Pontosan tudtuk, hogy itt nem csak a rendvédelemről szólnak az események. Tudtuk mert az odáig megbecsült emberek egyszer csak ingyenélők, Kádár-huszárok és az ország bajainak fő okozói lettek. Az első perctől kezdve látszott, hogy eszük ágában sincs minket bárhova is visszaterelni -nincs is hova- hanem az életpályánk utáni előzőekben már említett utolsó még el nem törölt várományt, a szolgálati nyugdíjunkat akarják tőlünk részben, vagy egészben lenyúlni.

Megtették. Mindezt zseniálisan kommunikálva a civil társadalom felé, negyven éves ingyenélő naplopónak és minden bajok okozójának feltüntetve minket. Megtették mindezt úgy, hogy gyakorlatilag senkit érdemben meg sem hallgattak, kihegyezték a kérdést a rendvédelemre, (42607 fő érintett) közben belekerült a nyugdíjas társadalom jelentős része.

A jelenleg közel hárommillió nyugdíjasból januárra 1.7 millió marad. Ideje lenni elgondolkozni sokaknak, hogy mi is történt valójában.

A szolgálati nyugdíj helyett, 2011 január 1-től, azok akik december 31-ig nem töltik be az 57. életévüket szolgálati járandóságot kapnak, ami után 16%, (illetve 20.3%) szja kerül levonásra, az összeg azonban nem lehet kevesebb a 2010. decemberben rögzített minimálbér 1.5 szeresénél (117 000) forint.

Szolgálati nyugdíjas gyakorlatilag nem lesz senki. Öregségi nyugdíjasokká válnak a 65 év feletti kollégák, szolgálati járadékot kapnak az 57 évnél fiatalabbak és érdekes módon nem változik a státusza az 1949-54 között születetteknek. Nem fognak szeretni, de ez diszkriminatív. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy többnyire ide tartoznak a volt parancsnokaink akik felső utasításra éppen minket rugdostak ki, talán már látható, de nem érthető.

Sajnos a jelenlegi és volt parancsnokaink az egész ellenünk folytatott politikai bosszú hadjáratot némán hátradőlve hallgatták végig, persze ők nem érintettek. Igaz, csak nem erre tettek esküt.

A legnagyobb baj azonban magának a nyugállományú státusz elvesztésének a ténye. Január elsejétől - hiába van minden ezzel ellentétes papír a birtokunkban- nem vagyunk nyugdíjasok!

Minden ezzel kapcsolatos kedvezmény elúszott. A kötelező gépjármű felelősség biztosításkor nyugdíjasnak járó10% kedvezmény, az utazási kedvezmény, stabil hitelképesség, stb. Hosszan lehetne sorolni. Nem lehet közülünk senki kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, - hiszen nem nyugdíjas- csak főállású. Ennek a terhei pedig nagyságrendekkel magasabbak. Tömegével fogják a kollégák vállalkozói igazolványukat visszaadni. Jöhet a szürke, vagy fekete munka. Van azonban egy rossz hírem. Akit ezen kapnak annak 65 éves koráig megvonható a szociális ellátásként folyósított szolgálati járandósága. Másik fele a rossz hírnek, 2012-ben az 57 év alatti kollégák a NAV kiemelten ellenőrzendő ügyfelei.

A verseny szférában igazándiból lehet dolgozni a minimálbér másfélszereséig havonta, csak van egy nem is alaptalan félelmünk. Miután szociális ellátást kapunk, 2013 tavaszán nehogy bizonyítottnak lássa majd az eddigi tapasztalataink alapján a hatalom, hogy bizony sokan a nyugdíjuk nélkül is meg tudnak élni. Az alkotmánymódosítás egyébként a kormány hatáskörébe utalja az ellátásunk átalakítását, csökkentését és megszüntetését is. Az előzőek pedig azt jelentik, hogy azt csinálnak velünk amit éppen csak akarnak. 
 
Mindezt a keresztény eszmeiség hirdetésével, a frakciófegyelem mindenek felettiségével, kifelé egységesen. A frakciófegyelem felülír ma már mindent, családi, baráti, emberi kötelékeket, előtérbe helyezve az egyéni boldogulás pillanatnyi előnyeit. Mindezt a jogbiztonság ideáját felrúgva visszamenőleges jogalkotással, a negyven éves ingyenélőkre hivatkozva. A statisztikák nem ezt mutatják, csak azt már a mai média kínálatán csüngő emberek nem látják, vagy nem is akarják.

Tessék visszakeresni (az interneten megtehető) Básthy Tamás képviselő miután 28-án 23 óra körül, gondolkodás nélkül megnyomta az igen gombot a korai nyugdíjak megszüntetésekori végszavazáson, másnap délután nem sokkal 16 óra előtt szívhez szóló vezérszónoki beszédet tartott az édesapja kapcsán aki maga is katona volt, hogy a katonák milyen kiváló emberek. A vasi származású miniszterünknek eszébe sem jutott egyszer is kikérni az egyenruhás társadalom nevében a frakciótársai ellenünk folyó mocskolódását. 
 
Vajon januártól ilyen feltételek mellett mi vár ránk, hol lesz orvos a kirúgott katonaorvos, hol lesznek pilóták volt kollégáink, az Országos Mentőszolgálat helikopter pilótái, hol lesz mérnök, tanár, vagy csak biztonsági őr a volt kolléga.

Egy az állam szolgálatában töltött egész élet után, vajon miért kellet bennünket - képviselői esküjüket megtagadva- megalázni ellehetetleníteni. Vajon milyen üzenete van a még aktív kollégák felé ennek. Rájuk is ez vár, vagy a józan ész felülkerekedik egyszer? Vajon hogyan állok oda a gyerekeim, az unokáim a családom a barátaim elé, ha egyszer megkérdezik tőlem, hogy én tényleg ilyen aljas semmirekellő naplopó voltam?
 
Talán még egy utolsó kérdés. Miért szeretnek a képviselő, polgármester urak annyira velünk ünnepeken megjelenni ha ennyire utálnak minket. Vajon mi volt az oka, hogy amíg volt sorkatonai szolgálat, olyan gyakran látogatták, hívták a katonai igazgatásban dolgozó embereket, gyermekeik ismerőseik érdekében, úgy minden behívás előtt? Nyugtassanak meg, ugye nem azért amire emlékszem és gondolok.
 
 Mi becsülettel teljesítettük a kötelességünket amit örömmel vállaltunk és a hazánk elvárt tőlünk. És Önök?
  
Bármennyire hihetetlen és bármennyire ennek ellenkezőjét hirdetik minden megnyilvánulásukkal mi nem elmentünk nyugdíjba, hanem önök küldtek el minket. Nem volt ránk szükség. Kicsit ízléstelen rajtunk számonkérni mindazt amit nem mi követtünk el. Nekünk a jogszabályalkotáshoz sem akkor, és most sem volt semmi közünk, ellentétben önökkel. Még idén év elején is 500 fő pénzügyőrt, majd most még gyorsan 1204 katonát helyeztettek szolgálati nyugállományba, azzal a tudattal, hogy vélhetően soha sem lesznek nyugdíjasok. 
 
Igen, lehet hivatkozni az üres kasszára is. Kicsit ugyan tisztességtelen hiszen több mint húsz éve élvezik szinte mindannyian ennek előnyeit. Uraim önök eddig sem a Holdon éltek, hanem ugyanott ahol eddig. Miért mindig csak a mi felelősségünk a kassza, ebből önök semmit sem éreznek soha. Nem hiszem, hogy ez így rendjén van.
 
Nézzük csak. A 100 leggazdagabb magyarnak az adójogszabályok megváltoztatásával 44 milliárdot adtak ajándékba. Többet mint amennyibe mi kerülünk az országnak. Biztosak abban, hogy ezt azokon kell megspórolni akik ezt a jogot nem „bucsuban lőtték", hanem megdolgoztak érte és ez a jog egy életen át tartó járulékfizetésen alapszik, tehát vettük. Évtizedeken át a magasabb szja kulcsba tartozó adókat fizettük, most mire mi is élvezhetnénk ennek előnyeit odaadták másoknak. (550 milliárd)
 
Nem mi támadtuk meg önöket. Ez bizony fordítva történt. Az eddigi demonstrációkon végtelenül fegyelmezettek voltunk, mert jogos, jogszabályban pontosan definiált járandóságainkért küzdünk és mert törvénytisztelő állampolgárok és nem utolsó sorban katonák, rendőrök stb vagyunk. Önök semmit sem vesznek fel, ami nem jogszerű (lásd. tízmilliót meghaladó költségtérítések) higgyék el mi sem. Az életünket a jövőnket a családjaink megélhetését támadták meg. Nekünk az a dolgunk, hogy megvédjük és meg is tesszük. Békés úton, bármelyik nemzetközi fórumon a végsőkig, még akkor is ha tisztában vagyunk a hazai jogorvoslati lehetőségeinktől való megfosztottságunkkal. Az állandóan presszió alatt lévő emberek bizony - és ebben semmi új nincs- a szélsőségek irányába csúsznak el, akár radikalizálódhatnak is. A rendpártiságra, esküre való hivatkozás hosszú távon nem biztos, hogy elegendőnek bizonyul. Ez is az önök felelőssége. 
 
Mi nem követelünk sokat, csak azt amiért megdolgoztunk. Évek óta mondjuk, csak állandóan süket füleknek. Maga a rendszer az ami nem jól működik. Nehogy azt higgyék, hogy egyetértünk a negyven évesen nyugdíjba helyezéssel. Nézzék meg a saját statisztikájukat. Összesen 1200-1300 fő az ilyen. Talán az is megérne egy kis időt, hogy megnézzék kik azok.

A határőrség megszüntetésével lettünk hirtelen sokan ebben a kategóriában, azért mert nem találtak erre sem más megoldást, talán nem is kerestek.
 
Van azonban egy másik félelmünk is. Azt gondoljuk, hogy az az életforma amit mi választottunk az átlagosnál jobban összekovácsol minket. Ezt úgy hívják, hogy bajtársiasság. Kívánom, hogy tapasztalják meg egyszer, milyen érzés az amikor tudják, hogy az életük is múlhat a társukon aki mellettük áll (szolgál) Ezért aztán vélhetően a társadalom minden más rétegénél összetartóbb világ a miénk. Életre szóló kötelékek, közösségek alakulnak ki emiatt, annak ellenére, hogy átlagosan 6-8 évvel előbb halunk meg, mint a magyar átlagember. Tessenek utánanézni! Jómagam ELTE- is végzett szakvizsgázott szociálpolitikus vagyok és sajnos több mint 100 volt kollégámat búcsúztattam el a ravatalánál, méltatva életpályáját. A félelmünk ebből táplálkozik. Vajon nem pont az a cél, hogy nekünk már ne kelljen túl sokat kifizetni? Vagy ha nagyobb balhék nélkül ezt a mi torkunkon lenyomják a társadalom másik részeivel ugyanezt egy délelőtti matiné keretein belül, már simán akár felháborodás nélkül meg lehet tenni? ( Mi indokolta idén október 23-án a fegyverszobák lezártságának, sértetlenségének 2 óránkénti ellenőrzését és jelentését a központi ügyeletekre?)

Fogalmunk sincs mi motiválja önöket, mert nem mondták el, nem álltak velünk szóba, csak hátba támadtak minket.
 
A szolgálati nyugdíj intézményrendszere 1937. évi XXIV-es törvénycikk óta létezik. Az elmúlt 74 évben két ember volt aki ezt megtámadta. Rákosi Mátyás aki nem vett róla tudomást és Orbán Viktor aki most megszüntette. 
 
Én személy szerint 54 évesen 11 évre vagyok a 65 éves öregségi nyugdíj korhatártól. Ez azt jelenti, hogy még 11 évig a kormány éppen aktuális hangulatától függő szociális ellátást kapok, aminek a mértéke teljesen bizonytalan. A jelenlegi aktuális helyzettel számolva 11 év alatt minimálisan 7 524 000-Ft jövedelem kiesést jelent. Ez ennél csak több lehet, hiszen a jelenleg ismert minimális elvonással van számolva. Magyarul ez azt is jelenti, hogy pld. az unokám majdani lakását vette el tőlem az az állam, akit több mint 31 éven át becsülettel szolgáltam.
 
Persze ez csak a dolgok egyik oldala. A folyamatos 1993-ban megindult strukturális átszervezések, amik a gyakorlatban - általában fűnyíró elven működő - létszámcsökkentést jelentettek sorozatos laktanya bezárással, összevonással, egyszóval leépítéssel párosultak. Akinek éppen megvolt a szolgálati nyugdíjhoz szükséges 25 év szolgálati ideje, az jószerivel neki is állhatott csomagolni. Utólag szépen hangzik, hogy elment nyugdíjba. Dehogy ment! Egyszerűen elküldték, az esetek 99%-ban a pályán tartásra még halvány kísérletek sem történtek. Csak itt a környéken kell egy kicsit körülnézni.

Mi adjuk az ingyenélőnek aposztrofált réteg gerincét

 A „világútlevél bevezetésekor, mindenki vidáman elindult a szélrózsa minden irányában. Nekünk még évekig minden évben egyszer le kellett adni útleveleinket, összehasonlították a benne lévő pecsétek számát az általunk kért engedélyek számával az eltéréseket pedig fenyítésekkel szankcionálták.

Gyakorlatok, 24 órás szolgálatok. Az én korosztályom - és sajnos mi adjuk az ingyenélőnek aposztrofált réteg gerincét- még rendszeresen járt gyakorlatokra, több napos-hetes továbbképzésekre és nem őrző-védő kft-k őriztek minket. A kaposvári hadosztálynál a 80-as évek második felében készült felmérés szerint a hivatásos állomány családtól való átlagos évi távolléte 186 nap volt. Ez sok vagy kevés azt döntse el mindenki maga. Átlagosan havonta 2-3 24 órás szolgálat jutott fejenként, ez egészen az ezredfordulóig így volt. Tévedés azt hinni, hogy ezért az említett időpontig bármilyen ellenszolgáltatás járt volna. A fizetési listán pontosan ugyanaz az összeg szerepelt, ha szabadságon voltunk, mint amikor egy hónapig a Bakonyban. A 24 órás szolgálatok számát tekintve a mi korosztályunknak bizony átlagosan legkevesebb 10 000 munkaóra valahova eltűnt.
 
Milliós-milliárdos értékek, emberi életek voltak évtizedekig ránk bízva. Hétköznap, ünnepnap napsütésben, árvízben, hótorlaszok között, mezőgazdasági munkán, földön, vízen és levegőben, vagy ünnepnapokon az aktuális „nagyemberek hátterében ünnepi bojtként.(ezt nagyon szerették-szeretik mindig és mindenki) Nincs értelme ezeket visszaidézni. Közben a 130 000-es haderő -politikai akarattól vezérelve- 23 000 főre csökkent. A rendszeresített technikai nagykorú lett, persze nem színvonalában, hanem életkorában. Érdekes olvasmányok így visszamenőleg az adott évi költségvetések. 
 
Az év eleji alkotmány módosítás előkészítésekor már éreztük nagy a baj. A hírek először csak a rendvédelmiekről szóltak. (A Magyar Honvédség és jogelődjei soha nem tartoztak ide) Pontosan tudtuk, hogy itt nem csak a rendvédelemről szólnak az események. Tudtuk mert az odáig megbecsült emberek egyszer csak ingyenélők, Kádár-huszárok és az ország bajainak fő okozói lettek. Az első perctől kezdve látszott, hogy eszük ágában sincs minket bárhova is visszaterelni -nincs is hova- hanem az életpályánk utáni előzőekben már említett utolsó még el nem törölt várományt, a szolgálati nyugdíjunkat akarják tőlünk részben, vagy egészben lenyúlni.

Megtették. Mindezt zseniálisan kommunikálva a civil társadalom felé, negyven éves ingyenélő naplopónak és minden bajok okozójának feltüntetve minket. Megtették mindezt úgy, hogy gyakorlatilag senkit érdemben meg sem hallgattak, kihegyezték a kérdést a rendvédelemre, (42607 fő érintett) közben belekerült a nyugdíjas társadalom jelentős része.

A jelenleg közel hárommillió nyugdíjasból januárra 1.7 millió marad. Ideje lenni elgondolkozni sokaknak, hogy mi is történt valójában.

A szolgálati nyugdíj helyett, 2011 január 1-től, azok akik december 31-ig nem töltik be az 57. életévüket szolgálati járandóságot kapnak, ami után 16%, (illetve 20.3%) szja kerül levonásra, az összeg azonban nem lehet kevesebb a 2010. decemberben rögzített minimálbér 1.5 szeresénél (117 000) forint.

Szolgálati nyugdíjas gyakorlatilag nem lesz senki. Öregségi nyugdíjasokká válnak a 65 év feletti kollégák, szolgálati járadékot kapnak az 57 évnél fiatalabbak és érdekes módon nem változik a státusza az 1949-54 között születetteknek. Nem fognak szeretni, de ez diszkriminatív. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy többnyire ide tartoznak a volt parancsnokaink akik felső utasításra éppen minket rugdostak ki, talán már látható, de nem érthető.

Sajnos a jelenlegi és volt parancsnokaink az egész ellenünk folytatott politikai bosszú hadjáratot némán hátradőlve hallgatták végig, persze ők nem érintettek. Igaz, csak nem erre tettek esküt.

A legnagyobb baj azonban magának a nyugállományú státusz elvesztésének a ténye. Január elsejétől - hiába van minden ezzel ellentétes papír a birtokunkban- nem vagyunk nyugdíjasok!

Minden ezzel kapcsolatos kedvezmény elúszott. A kötelező gépjármű felelősség biztosításkor nyugdíjasnak járó10% kedvezmény, az utazási kedvezmény, stabil hitelképesség, stb. Hosszan lehetne sorolni. Nem lehet közülünk senki kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, - hiszen nem nyugdíjas- csak főállású. Ennek a terhei pedig nagyságrendekkel magasabbak. Tömegével fogják a kollégák vállalkozói igazolványukat visszaadni. Jöhet a szürke, vagy fekete munka. Van azonban egy rossz hírem. Akit ezen kapnak annak 65 éves koráig megvonható a szociális ellátásként folyósított szolgálati járandósága. Másik fele a rossz hírnek, 2012-ben az 57 év alatti kollégák a NAV kiemelten ellenőrzendő ügyfelei.

A verseny szférában igazándiból lehet dolgozni a minimálbér másfélszereséig havonta, csak van egy nem is alaptalan félelmünk. Miután szociális ellátást kapunk, 2013 tavaszán nehogy bizonyítottnak lássa majd az eddigi tapasztalataink alapján a hatalom, hogy bizony sokan a nyugdíjuk nélkül is meg tudnak élni. Az alkotmánymódosítás egyébként a kormány hatáskörébe utalja az ellátásunk átalakítását, csökkentését és megszüntetését is. Az előzőek pedig azt jelentik, hogy azt csinálnak velünk amit éppen csak akarnak. 
 
Mindezt a keresztény eszmeiség hirdetésével, a frakciófegyelem mindenek felettiségével, kifelé egységesen. A frakciófegyelem felülír ma már mindent, családi, baráti, emberi kötelékeket, előtérbe helyezve az egyéni boldogulás pillanatnyi előnyeit. Mindezt a jogbiztonság ideáját felrúgva visszamenőleges jogalkotással, a negyven éves ingyenélőkre hivatkozva. A statisztikák nem ezt mutatják, csak azt már a mai média kínálatán csüngő emberek nem látják, vagy nem is akarják.

Tessék visszakeresni (az interneten megtehető) Básthy Tamás képviselő miután 28-án 23 óra körül, gondolkodás nélkül megnyomta az igen gombot a korai nyugdíjak megszüntetésekori végszavazáson, másnap délután nem sokkal 16 óra előtt szívhez szóló vezérszónoki beszédet tartott az édesapja kapcsán aki maga is katona volt, hogy a katonák milyen kiváló emberek. A vasi származású miniszterünknek eszébe sem jutott egyszer is kikérni az egyenruhás társadalom nevében a frakciótársai ellenünk folyó mocskolódását. 
 
Vajon januártól ilyen feltételek mellett mi vár ránk, hol lesz orvos a kirúgott katonaorvos, hol lesznek pilóták volt kollégáink, az Országos Mentőszolgálat helikopter pilótái, hol lesz mérnök, tanár, vagy csak biztonsági őr a volt kolléga.

Egy az állam szolgálatában töltött egész élet után, vajon miért kellet bennünket - képviselői esküjüket megtagadva- megalázni ellehetetleníteni. Vajon milyen üzenete van a még aktív kollégák felé ennek. Rájuk is ez vár, vagy a józan ész felülkerekedik egyszer? Vajon hogyan állok oda a gyerekeim, az unokáim a családom a barátaim elé, ha egyszer megkérdezik tőlem, hogy én tényleg ilyen aljas semmirekellő naplopó voltam?
 
Talán még egy utolsó kérdés. Miért szeretnek a képviselő, polgármester urak annyira velünk ünnepeken megjelenni ha ennyire utálnak minket. Vajon mi volt az oka, hogy amíg volt sorkatonai szolgálat, olyan gyakran látogatták, hívták a katonai igazgatásban dolgozó embereket, gyermekeik ismerőseik érdekében, úgy minden behívás előtt? Nyugtassanak meg, ugye nem azért amire emlékszem és gondolok.
 
 Mi becsülettel teljesítettük a kötelességünket amit örömmel vállaltunk és a hazánk elvárt tőlünk. És Önök?
  
Bármennyire hihetetlen és bármennyire ennek ellenkezőjét hirdetik minden megnyilvánulásukkal mi nem elmentünk nyugdíjba, hanem önök küldtek el minket. Nem volt ránk szükség. Kicsit ízléstelen rajtunk számonkérni mindazt amit nem mi követtünk el. Nekünk a jogszabályalkotáshoz sem akkor, és most sem volt semmi közünk, ellentétben önökkel. Még idén év elején is 500 fő pénzügyőrt, majd most még gyorsan 1204 katonát helyeztettek szolgálati nyugállományba, azzal a tudattal, hogy vélhetően soha sem lesznek nyugdíjasok. 
 
Igen, lehet hivatkozni az üres kasszára is. Kicsit ugyan tisztességtelen hiszen több mint húsz éve élvezik szinte mindannyian ennek előnyeit. Uraim önök eddig sem a Holdon éltek, hanem ugyanott ahol eddig. Miért mindig csak a mi felelősségünk a kassza, ebből önök semmit sem éreznek soha. Nem hiszem, hogy ez így rendjén van.
 
Nézzük csak. A 100 leggazdagabb magyarnak az adójogszabályok megváltoztatásával 44 milliárdot adtak ajándékba. Többet mint amennyibe mi kerülünk az országnak. Biztosak abban, hogy ezt azokon kell megspórolni akik ezt a jogot nem „bucsuban lőtték", hanem megdolgoztak érte és ez a jog egy életen át tartó járulékfizetésen alapszik, tehát vettük. Évtizedeken át a magasabb szja kulcsba tartozó adókat fizettük, most mire mi is élvezhetnénk ennek előnyeit odaadták másoknak. (550 milliárd)
 
Nem mi támadtuk meg önöket. Ez bizony fordítva történt. Az eddigi demonstrációkon végtelenül fegyelmezettek voltunk, mert jogos, jogszabályban pontosan definiált járandóságainkért küzdünk és mert törvénytisztelő állampolgárok és nem utolsó sorban katonák, rendőrök stb vagyunk. Önök semmit sem vesznek fel, ami nem jogszerű (lásd. tízmilliót meghaladó költségtérítések) higgyék el mi sem. Az életünket a jövőnket a családjaink megélhetését támadták meg. Nekünk az a dolgunk, hogy megvédjük és meg is tesszük. Békés úton, bármelyik nemzetközi fórumon a végsőkig, még akkor is ha tisztában vagyunk a hazai jogorvoslati lehetőségeinktől való megfosztottságunkkal. Az állandóan presszió alatt lévő emberek bizony - és ebben semmi új nincs- a szélsőségek irányába csúsznak el, akár radikalizálódhatnak is. A rendpártiságra, esküre való hivatkozás hosszú távon nem biztos, hogy elegendőnek bizonyul. Ez is az önök felelőssége. 
 
Mi nem követelünk sokat, csak azt amiért megdolgoztunk. Évek óta mondjuk, csak állandóan süket füleknek. Maga a rendszer az ami nem jól működik. Nehogy azt higgyék, hogy egyetértünk a negyven évesen nyugdíjba helyezéssel. Nézzék meg a saját statisztikájukat. Összesen 1200-1300 fő az ilyen. Talán az is megérne egy kis időt, hogy megnézzék kik azok.

A határőrség megszüntetésével lettünk hirtelen sokan ebben a kategóriában, azért mert nem találtak erre sem más megoldást, talán nem is kerestek.
 
Van azonban egy másik félelmünk is. Azt gondoljuk, hogy az az életforma amit mi választottunk az átlagosnál jobban összekovácsol minket. Ezt úgy hívják, hogy bajtársiasság. Kívánom, hogy tapasztalják meg egyszer, milyen érzés az amikor tudják, hogy az életük is múlhat a társukon aki mellettük áll (szolgál) Ezért aztán vélhetően a társadalom minden más rétegénél összetartóbb világ a miénk. Életre szóló kötelékek, közösségek alakulnak ki emiatt, annak ellenére, hogy átlagosan 6-8 évvel előbb halunk meg, mint a magyar átlagember. Tessenek utánanézni! Jómagam ELTE- is végzett szakvizsgázott szociálpolitikus vagyok és sajnos több mint 100 volt kollégámat búcsúztattam el a ravatalánál, méltatva életpályáját. A félelmünk ebből táplálkozik. Vajon nem pont az a cél, hogy nekünk már ne kelljen túl sokat kifizetni? Vagy ha nagyobb balhék nélkül ezt a mi torkunkon lenyomják a társadalom másik részeivel ugyanezt egy délelőtti matiné keretein belül, már simán akár felháborodás nélkül meg lehet tenni? ( Mi indokolta idén október 23-án a fegyverszobák lezártságának, sértetlenségének 2 óránkénti ellenőrzését és jelentését a központi ügyeletekre?)

Fogalmunk sincs mi motiválja önöket, mert nem mondták el, nem álltak velünk szóba, csak hátba támadtak minket.
 
A szolgálati nyugdíj intézményrendszere 1937. évi XXIV-es törvénycikk óta létezik. Az elmúlt 74 évben két ember volt aki ezt megtámadta. Rákosi Mátyás aki nem vett róla tudomást és Orbán Viktor aki most megszüntette. 
 
Én személy szerint 54 évesen 11 évre vagyok a 65 éves öregségi nyugdíj korhatártól. Ez azt jelenti, hogy még 11 évig a kormány éppen aktuális hangulatától függő szociális ellátást kapok, aminek a mértéke teljesen bizonytalan. A jelenlegi aktuális helyzettel számolva 11 év alatt minimálisan 7 524 000-Ft jövedelem kiesést jelent. Ez ennél csak több lehet, hiszen a jelenleg ismert minimális elvonással van számolva. Magyarul ez azt is jelenti, hogy pld. az unokám majdani lakását vette el tőlem az az állam, akit több mint 31 éven át becsülettel szolgáltam.
 
Persze ez csak a dolgok egyik oldala. A folyamatos 1993-ban megindult strukturális átszervezések, amik a gyakorlatban - általában fűnyíró elven működő - létszámcsökkentést jelentettek sorozatos laktanya bezárással, összevonással, egyszóval leépítéssel párosultak. Akinek éppen megvolt a szolgálati nyugdíjhoz szükséges 25 év szolgálati ideje, az jószerivel neki is állhatott csomagolni. Utólag szépen hangzik, hogy elment nyugdíjba. Dehogy ment! Egyszerűen elküldték, az esetek 99%-ban a pályán tartásra még halvány kísérletek sem történtek. Csak itt a környéken kell egy kicsit körülnézni.

OLDALTÖRÉS: Tisztelt kormánypárti képviselők!. Boldog Karácsonyt. Az isten verje meg önöket.

Tisztelt kormánypárti képviselők!. Boldog Karácsonyt. Az isten verje meg önöket. 

Tisztelt kormánypárti képviselők!. Boldog Karácsonyt. Az isten verje meg önöket. 

Tisztelt kormánypárti képviselők!. Boldog Karácsonyt. Az isten verje meg önöket. 

Zalaegerszegen hadosztály parancsnokság működött, Nagykanizsán, Nagyatádon alakulatok, majd megszűntek. Lenti átdiszlokált Szombathelyre, akik maradtak naponta Szombathelyre jártak. Aztán a sorozatos ígéretek ellenére, Szombathely is megszűnt, valakiknek nagyobb üzlet lett a PPP konstrukciós börtön. A rohamosan fogyó személyi állomány Tapolcán, Tatán és Győrben találta magát. Jelentős számban (a többség) naponta ingázott Tapolcára, kevesek csak hétvégén jártak haza. Felhívom a figyelmét mindenkinek arra, hogy itt nem néhány napról, hanem hónapokról évekről beszélünk. Aztán Tapolca is az enyészeté lett. 
 
Egy sor kollégánk a mai napig, Győrben, Tatán és Budapesten dolgozik, miközben a család itt él Szombathelyen. Nekik nincs és már január elsejétől 65 éves korukig nem is lesz másra lehetőségük. Nagyon könnyű meg- és elítélni a másik embert. Azt javaslom ki kell próbálni csak néhány hétre. A legközelebbi hozzátartozó minimum a másik megyében, a családfő az említett helyeken és nem tévedés 80-180 ezer forint fizetésért.

A kedvezmények - az utolsó éppen most - megszűntek. Azt gondolom embert próbáló dologról beszélünk. Családok százait őrölte fel az átgondolatlan ötletszerű átszervezések sora. Ekkor még a külszolgálatokról egy szót sem ejtettünk. Mennyire más színben tűntek ezek a helyek mindaddig, amíg hatalmas médiakampányt követően sokan rádöbbentek; „hiszen ide nem biztos, hogy előre meg kell venni a hazafelé szóló repülőjegyet!!
 
Sokunknak akaratunk ellenére mégis egyfajta megnyugvás volt az egyetlen felkínált lehetőség, a szolgálati nyugdíj. Végre levegőhöz jutottunk, rájöttünk, hogy családunk és gyerekeink is vannak. Átterveztük az életünket, letelepedtünk valahol az országban, hasznos tagjaivá váltunk a minket befogadó közösségeknek. A hasznosság érzés fenntartásáért munkát kerestünk és találtunk. Tévedés ne essék, általában nem a képzettségünknek, kvalitásainknak megfelelőt, csak hasznosat. Tisztes adófizetővé váltunk és akár hiszi bárki, akár nem, nem vettünk mi ezekkel a munkahelyekkel és fizetésekkel senkitől el munkahelyet, megélhetést
 
Berendezkedtünk egy új életformára, végre lett saját házunk autónk, persze hitelekre, mert úgyis jön a postás és még egy kis mellékes is van. Aztán januártól nem jön a postás és a legtöbb esetben vége a mellékesnek is. Ja, hogy a hiteleket, a magasabb rezsit és még sok mást is törleszteni kell a jelentősen lecsökkent (ellopott) jövedelmeinkből az már persze a kutyát nem érdekli.
 
Kvázi mi valamire 25-30-35 éve elszerződtünk, amit önként vállaltunk és teljesítettünk. Aztán ennyi idő elteltével volt és jelenlegi parancsnokaink, vezetőink cinkos lapulása mellett közölték velünk, hogy akkor és ott, 25-30-35 évvel ezelőtt rosszul döntöttünk. Az államot a hazánkat szolgáltuk, de ráfizettünk. Nyugodtan állíthatom ellopták az életünket, valamilyen számunkra érthetetlen politikai bosszútól vezérelve. Hazugságok sorozatával be kellett bizonyítani a társadalomnak, hogy ingyenélő, lusta dolgozni nem akaró emberek vagyunk. Mindezt olyan, soha effektív munkahellyel nem, vagy csak alig rendelkezők, akiknek még soha semmiért nem kellett felelősséget vállalniuk, és elképzelésük sincs arról amiről most olyan nagy szakértőként,a frakciófegyelem szorító rabságában, a velük szembeni mindent felülíró elvárásoknak megfelelően olyan hatalmas meggyőződéssel beszélnek és cselekszenek. 
 
Részükről ez most biztosan hatalmas sikerélmény. Akár még büszkék is lehetnének rá, ha e mögött nem több tízezer ember és ugyanennyi család tragédiája állna, mint sikerélmény, vagy eredmény.