2012.01.15. 15:36
Ezreket szolgált, most elhagyatva áll az ikervári kastély
A Batthyányak pazar, neoreneszánsz ikervári kastélya, amely stílusában a mediterrán életszeretet, a vidámság és a bizakodás jegyeit hordozza, kezd megroggyanni. Az ereszcsatornák szépségét már a gyűjtők is felfedezték, az ablakokon ki-be röpködnek a jóléti galambok.
Amit megtehettek szeretett kastélyukért az ikerváriak és a nemzeti kincsek védői szerte az országban, megtették: múlt csütörtökön a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban a Batthyány-kastély sorsa volt a téma. Azzal a címmel, hogy miként lehetne megmenteni a valószínűsíthető enyészettől.
Koszorús Ödön, aki maga is második otthonaként tekint máig gróf Batthyány Lajos épületegyüttesére - hiszen itt volt nevelőtanár - részletesen beszámolt a népes hallgatóság előtt a tényekről. Ott volt a segítőkész érdeklődők soraiban a többi között Kovács Ferenc vasi országgyűlési képviselő, Csorba Csilla, a vendéglátó múzeum igazgatója, Varga Kálmán, a nemzeti műemlékgondozás hivatalának vezetője, az ELTE számos tanára, ikervári honismeretei körösök, valamint Kósa Csaba, a Magyar Újságírók Közössége elnöke, dr. Pálffy Dezső moderátor, akinek szintén szívügye a kastély. Nem akárhol tanácskoztak a menteni szándékozók; a múzeum ama szalonjában, ahol anno letartóztatták gróf Batthyány Lajost...
- Nem hinném, hogy ez rossz ómen volt - vont mérleget Koszorús Ödön tanár úr a tanácskozás után. - Sok ötlet felmerült, például az, hogy legyen a kastély nemzeti emlékhely. Mások múzeumot, hadtörténeti kiállítást látnának szívesen benne, megint mások üdülőt, vagy konferenciaközpontot. Az is elhangzott, utalva a korábbiakra, hogy humanitárius célokra hasznosíthatnánk. Mondjuk kollégiumként, vagy nevelőotthonként, mert korábban az is volt. -
Tény, hogy az épület állaga romlik, de az is, hogy még viszonylag kevés összegből megállítható lenne a folyamat. Ugyanis a konyha felszerelése, beüzemelése egy hónap alatt meglehetne, ha van rá pénz. A park rendben van, szép, s azt is hozzá kell tenni: a tulajdonos jóindulatú. Ezt jelzi, hogy bár az ő birtokában van a füves, illetve bitumenes sportpálya, azt mégis ingyen használhatják a községi fiatalok - hallottuk.
A budapesti tanácskozáson Szabó Béla korábbi polgármester részletesen szólt az értékesítés körülményeiről, majd Kovács Ferenc megyei közgyűlési elnök kért szót. Mint mondta, keresik a megegyezés lehetőségét a tulajdonossal. Információk szerint nincs szó könnyű menetről, hiszen a komplexumra 800 millió forintos banki jelzálogot jegyeztettek be. Kovács Ferenc azt is megvizsgálná, hogy a megye miben és mennyiben segíthetne a kastély sorsának jobbra fordításában, van-e egyáltalán ehhez jogosítványa.
De miként jutott idáig a történet? A palota, amiért más országokban kapkodnának. Koszorús Ödön sajátos fejlődéstörténetet vázolt fel.
Batthyány Lajos gróf és neje imádta az olaszokat, a tájat és az építészetet. Ennek nyomán bízta meg Ybl Miklóst egy reneszánsz stílusú kastély felépítésével. Így is lett, 1846-47-ben készült el a Palladios és Bramante stílusjegyeit követő, fényárban fürdő palota. Amely Ybl első neoreneszánsz alkotása volt. A kastély és infrastruktúrája segítette Ikervár gazdasági felemelkedését, munkát adva az embereknek. Batthyány Lajost a forradalom után kivégezték, ám a palota állt: Batthyány Géza fia, Lajos tette igazán naggyá és ismertté. Ő volt Fiume kormányzója, főispán, megalapozta a megye, valamint Szombathely gazdasági, kulturális fejlődését. A fénykor után jött az első világháború, majd a kényszerű eladás.
Címszavakban a 20. századi funkciókról: Hadiárva Intézet, Jó Pásztor Háza (leánynevelde), Makarenkó Állami Leány Nevelőotthon - itt volt Wittner Mária is - majd Nevelőotthon. Ekkor, 1964-ben lettem e falak között jómagam is tanár, Angler László igazgatósága idején - mondta el Koszorús Ödön.
A folytatás ismert. A nevelőotthon sikeres volt, sok száz fiatalnak adott munkát, szakmát, értelmes létet. Iskola is épült a parkban, majd 1994-ben a dr. Pusztai Gyula vezette megyei önkormányzat 95 millióért felújíttatta a palotát.
Ez rengeteg pénz volt. Sajnos jött a privatizáció 2001-ben, azóta minden áll - jegyzi meg kissé szomorúan Koszorús Ödön, akivel teszünk egy sétát a kastély körül.
Látjuk, hogy a gyűjtők figyelmét sem kerülték el az esőcsatornák, hogy az impozáns feljárók résein bokrok növekednek, hogy a szél és a madarak ki-be repkednek a valaha fényáras csigalépcső felett, elkószálva a híres pipatórium légterébe, ahol nem kell kitenni a dohányozni tilos táblát. Mindent körbeölel a csend.