Élő hagyományok: vasi még nincs a nemzeti jegyzékben

A szellemi kulturális örökség nemzedékről nemzedékre hagyományozódó tudást, szokásaokat foglalja magába, amelyek az azonosságtudat és a folytonosság érzését nyújtják. A 21. században halaszthatatlan feladat a kultúra közösségi tudásként, élő hagyományként létező jelenségeinek továbbéltetése, megőrzése az utókor számára.
 
- 2008-ban jött létre a Szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéke. Az örökség-elemek nyilvántartásba vétele folyamatos. Maguk az érintett közösségek tehetnek javaslatot, amellyel egyben a saját kulturális örökségük megőrzését, tovább éltetését is vállalják - mondta Illés Péter, a szellemi kulturális örökség Vas megyei referense.
 
Vas megyei örökség-elem eddig még nem került fel a nemzeti jegyzékre, csak remélhetjük, hogy a helyi közösségek mielőbb felismerik a saját kulturális erőforrásaikban rejlő potenciált és a jelölés jelentőségét.

Szó lehet a magyarszombatfai fazekasságról, hiszen működik ott olyan közösség, amely továbbviszi. A polgármester, ifj. Albert Attila maga is fazekas. Szóba jöhet a kőszegi Szőlőjövések könyve, amely a 18. század közepétől hozott szép szokás, egy egész város van mögötte, sőt a térségen túlmutatóan sok borász is.

Örökség-elem lehet a rönkhúzás, amely Nyugat-Dunántúli jellegzetesség, nagy újjászületését éli, vannak olyan falusi közösségek, ahol több mint ötven éve. Vannak úgynevezett jó gyakorlatok a hagyomány őrzésére, örökségvédelemre. A népi építészet kapcsán itt szóba jöhet Oszkó, és a Vasi Múzeumfalu is a kézművességgel, helyi szokások védelmével.