Szent György-napi vásár: kerámia Vasból, szilva Szatmárból (képgalériával)

A vásár első napján, szombaton délelőtt még kellemes tavaszban sétálhatunk a porták között, és azt se mondhatjuk, hogy a vásározók asztalai előtt nagy volna a tülekedés. Decsi Diána  kézműves például most áll neki a kecses kis szalmadíszek készítésének. A bámészkodó közönség pedig legalább tanúja lehet az alkotásnak (látványpékség már van, miért ne lehetne látvány-szalmafonás is).


Diána azt mondja, hogy az elmúlt évek tapasztalatai szerint a Szent György-napi vásár úgyis inkább szabadidős tevékenységnek tekinthető, pontosabban az itt eltöltött két nap nem azonnal, hanem  hosszabb távon megtérülő befektetés. Ezt úgy kell érteni, hogy ilyenkor egész évre is szerezhet kuncsaftokat a szerencsés vásározó: lehet, hogy kevesebb portékát ad el, viszont az itt kötött ismeretségek, cím- és telefonszám-cserék sok visszahívást hoznak. Ahogy a vásár meg egyre inkább vásár: Diána jó ötletnek tartja, hogy Szent György-napi forgatagban is sok a házilag készített termék a kecskesajttól a  kolbászon át  a szappanig és a mézeskalácsig. Örül annak is, hogy a vasi iparkamara sikeres pályázata folytán a nyugat-dunántúli régió kézművesei, kistermelői bérleti díj megfizetése nélkül jöhettek ki  árulni. Ő maga a hétköznapokban is szívesebben vásárol mondjuk a kőszegi piacon, mint a hipermarketekben: oda csak macskaeledelért megy.


Amíg mindezt megbeszéljük, már a második szív alakú szalmadísz varázsolódik elő a keze alól: élénk színű, nyíló rózsával. Azt mondja, a vásározásnak az a haszna is megvan, hogy közvetlenül kap véleményt a portékájáról. Az utóbbi időben például a vásárlók kifejezett kívánságára kezdett el színes díszeket készíteni. Persze csak módjával, hiszen a legfontosabb szempont továbbra is: a szalma természetes szépsége.

A természetes szépség jellemzi ifj. Albert Attila kerámiáit is: a magyarszombatfai fazekas a vásár díszvendége, munkáiból a múzeumfalu frekventált helyén álló szalafői kerített házban látható kiállítás. De több porta is megnyílik a vásár idején, ahogy az összképből a régi vásári hagyományhoz szervesen hozzátartozó kulturális programok, plusz a  katonai hagyományőrzők sem hiányoznak - ha egyszer sárkányölő Szent György nevét viseli a kirakodás. Szent György pályája akár Mártonéval is párhuzamba állítható: mindketten római katonaként kezdték, mindketten pálforduláson estek át; György éppen a keresztényüldözések hatására vált hívővé  vállalva a vértanúságot is. (Áprilisi névnapja  kivégzésének napjára utal.) Nemcsak a katonák és a fegyverkovácsok védőszentje, hanem a vándoroké is. Akkor pedig  Szent György védelmére az úton lévő vásározók szintén számíthatnak.


A hétvégi szombathelyi vásárra sem csak a nyugat-dunántúli régióból érkeztek árusok és termelők, hanem az ország másik végéből, vagy egy székelyföldi, népművészeti alkotásokat kínáló vállalkozás képviseletében is. Megkóstolhattuk például a nevezetes panyolai (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) szilvalekvárt, amely nemcsak üvegekben, hanem  mázas cserepekben is kellette magát a napfényben. Különlegessége, hogy cukor hozzáadása nélkül készül, a csak arrafelé termő  szilvafajtából.

Bár a szombati időjárás is hektikus volt, vasárnap délután végképp elmosta az eső a Szent György-napi vásárt.  De akár egy kiadós elázásra  is van megoldás: "Fontos önnek egészsége? Garantálja Toncsi méze."