Ablaka alatt virágzik a lonc

A pincér dalaival - és a dalokat imitt-amott megszakító, továbbgördítő prózai szövegekkel - Szabó Tibor egy életet készül elmesélni, egy élet tengermélyi titkaiban készül elmerülni, egyes szám első személyben: Ha most végigpillantok az életemen, nem látom különösebben boldognak. Boldogtalannak azonban még kevésbé nevezhetem, tévedéseim ellenére sem. (...) Belső életem mégis az én művem volt, édessége és keserűsége is csak az enyém... Egyedül vállalom érte a felelősséget.

Egyedül vállalja a felelősséget - viszont két hangszeres zenész és egy vokalista közreműködésével. Peltzer Géza (harmonika, digitális zongora) és Hotzi Ferenc (szaxofon, klarinét) mellett Horváth Meggie karcos-bársonyos-telt-játékos hangja a fontos dramaturgiai pontokon árnyal, ellenpontoz vagy megerősít.

Szabó Tibor meg egyébként is úgy színész, hogy közben muzsikus (vagy fordítva): hangja mindig azt a teret tölti be egészen, amely a rendelkezésére áll éppen. Születés, szerelem, munka, halál - mindig és mindenütt ez az élet, amióta világ a világ, és mégis: az érzelmes és ironikus, ártatlan és romlott dalok (sanzonok) mögött annak a traumákkal terhes 20. századnak a körvonalai sejlenek föl, amelynek máig isszuk a levét. (Bor, vér, könnyek. Én mondom ezt, a Ferika.)

A pincér dalai valahol a koncert és a színházi előadás között lebeg; akvárium-hangulatban. (Ha rendezői tekintetet is viselne magán, nyilván erősödhetne a színházi jelleg: a szép és valóságos fikció, hogy egy pincér meséli az életét. Mert más az éjszaka igazsága, más a nappalé, az éjszaka sokat megenged; pincérnél jobban ezt senki sem tudja.) De dalok ide vagy oda: a kedvencem A kék szemű óriás című Nazim Hikmet-vers (az élet reménytelen szépségéről), ahogy Szabó Tibor mondja. Élt egy kék szemű óriás, és / szeretett egy apró termetű asszonyt. / Az asszonyka álmában / piciny házikót látott, / melynek ablaka alatt / virágzik a lonc. (...) Az óriás szerette volna nagyon - de nem tudta fölépíteni azt a piciny házikót. (Amelynek ablaka alatt virágzik a lonc.) Hát ezért születnek versek, regények, színdarabok; ezért született meg A pincér dalai is. A végén azzal a váratlanul szabad örömzenével, amely cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy élni igenis érdemes.

(Zeneszerző: Apostolache Zénó, szövegkönyv, dalszövegek: Fehér Csaba) A Weöres Sándor Színház klubjában, legközelebb november 18-án, aztán 27-én este