Az alsósági tárogatós Rákóczi földjén fújta

Krasznahorka büszke vára, ráborult az éj homálya... Ezzel a nótával fogad alsósági házának udvarán Horváth Béla zenész. Nem lesznek mérgesek a szomszédok?  kérdezem a kapuban a muzsikus feleségét, Ilikét.

Jaj, dehogy! Pont ellenkezőleg, örülnek, ha az uram fújja. Anyák napján is muzsikált mindenkinek, az egyik utcabeli asszony könnyes szemmel köszönte meg neki a nótát  nyugtat meg Ilike.

Az ebédlő hűvösében aztán közelebbről is szemügyre vehetem a szívbemarolóan szép hangot adó hangszert, ami Horváth Bélának is nagy kedvence.
 
Muzsikus családból származom, szaxofonon és klarinéton játszottam. Tanulnom nemigen kellett, a zene benne van a génjeimben. A zenéléshez szükséges papírokat a veszprémi zenestúdióban, Ruha Rudolfnál szereztem meg  meséli Horváth Béla, aki néhány napja tért haza Vajáról, ahol a Vay Ádám Kastélymúzeumban működő Rákóczi Tárogató Egyesület negyedik alkalommal rendezte meg a tárogatós világtalálkozót. Jöttek muzsikusok Amerikából, Angliából, Franciaországból, Romániából, volt, hogy nyolcvan zenész fújta egyszerre. Vas megyéből Horváth Béla kapott meghívást a rendezvényre.

Az alsósági zenész harmincnyolc évig dolgozott a MÁV-nál, fokozatosan lépegetett felfelé a ranglétrán: pályamunkásként kezdte és művezetőként ment nyugdíjba. Közben muzsikált, több zenekarban is játszott, és jászik ma is. Tárogatót másfél évvel ezelőtt fogott először a kezébe. Rögtön beleszeretett a hangjába.

Az alsóságiak már megszokták a tárogató hangját: a zenész ugyanis szorgalmasan gyakorol. Egyrészt új nótákat tanul, másrészt fellépések előtt mindig be kell melegítenie a hangszert, hogy ne sikítson. A hangszerét a bajai Greguss Pállal csináltatta, barkócaberkenye fájából. Most egy újabb tárogatóra fáj a szíve, már el is tervezte, hogy azt rózsafából készítteti.
 
Horváth Béla nagyon kitartó: van, hogy nyolc órát gyakorol egy nap. A repertoárjában a kuruc dalok és az 1948-as nóták egyaránt helyet kapnak.

Az is megesik, hogy nem otthon fújja a hangszerét, hanem felmegy a Ság hegyre, és ott gyakorol, a turisták és a szőlőben munkálkodó gazdák nagy-nagy örömére. Rendszeresen jár a sümegi várba is, olyankor nem ritka, hogy álló nap  tíz órán keresztül  fújja. A kemenesmagasi citerazenekar újonnan elkészült cédéjén is tárogatózik, mondja, nagy örömmel vállalta a felkérést. Horváthék három fiúgyermekkel büszkélkedhetnek, mondani sem kell, hogy mindegyik muzsikusként keresi a kenyerét, vagy épp annak készül. Az egyik gyermekük például Münchenben tanul.
 
Életem legszebb emlékeként őrzöm a vajai világtalálkozó pillanatait. Örülök, hogy a feleségem bíztatott, az ő unszolása nélkül nem jutottam volna el a rendezvényre mondja Horváth Béla, akit az elkövetkezendő hetekben is hallhatnak majd muzsikálni a Ság hegyen barangolók.