2009.06.05. 05:25
Az Ünnepi Könyvhét igazi hungarikum, mint a gyulai kolbász vagy a gyümölcspálinka
Szombathely - Azok számára ünnep a könyvnek ez a hete, akik ünnepi lélekkel és várakozással fordulnak be a könyvek utcáiba - mondta dr. Alexa Károly irodalomtörténész a Fő téren ünnepi beszédében, amivel megnyitotta a 80. Ünnepi Könyvhetet.
Habár az ünnepi könyvhétnek Szombathelyen csak egy rövid kis utcája van, néhány pavilon áll mindössze a Fő téren, mégis örülni kell, hogy a magas bérleti díj ellenére a könyvesek vállalják, hogy kipakolnak. Amint mondják, bent a boltban jobban fogytak a könyvheti könyvek, de nem elégedetlenek, hiszen még csak tegnap kezdődött a szabadtéri vásár.
Kérdésünkre, hogy érződik-e a gazdasági válság hatása a könyvvásárláson, az a válasz, hogy nem: ugyanúgy fogynak, főképp a szépirodalom, mint a korábbi években. Második helyen áll a szórakoztató irodalom, ezt követik a társadalomtudományok, a pszichológia, az ezotéria. A drága képzőművészeti albumokat inkább ballagáskor vitték. Nem jellemző az érdeklődés csökkenése. A Szép versek 2009-et és a Körképet már a boltban vették-vitték, pedig itt kint, a könyvheti könyvtéren 6-700 forinttal olcsóbb.
A Fő téri pavilonoknál sok helyi szerzővel találkozhatunk. A ma dedikálók között ott van például a SEK kommunikáció tanszékének két oktatója. Nagy Gábor, akinek eddig verseskötetei jelentek meg, de most egy regénnyel állt elő, ami a Kádár-rendszerben játszódó pap-gyilkosságokat dolgozza fel Ki a konkolyt vetette címmel. Vele ma 10 és 11 óra között találkozhatnak az érdeklődők a Líra sátránál. Ugyanitt 13 és 14 óra között Murai András, a kommunikáció tanszék vezetője dedikálja Film és kollektív emlékezet című könyvét.
Az 50-es évekről szóló játékfilmek önálló tematikai vonulatot alkotnak a magyar film történetében. Több mint 60 ilyen témájú játékfilm készült 1957 és 2007 között. A legelső időszak a forradalom után berendezkedő Kádár-korszakot legitimálta. Az 1962-70 között készült filmek arról beszélnek, hogy a múlttal folyamatosan kapcsolatban kell lenni. 1978-83 között kilátástalannak mutatták be az 50-es éveket. 1987-89 között a filmek azt láttatták, hogy nincs érték, ami továbbvezetne minket. A rendszerváltás után a közönségfilm megkedvelte az 50-es éveket, piaccá vált a szocializmus (Csocsó, 6:3). Volt próbálkozás a populáris mítoszteremtésre is (Szabadság, szerelem). Azt látjuk, hogy a múlt a rá emlékező tudattól függ, és ez változik.
