2009.11.22. 17:11
Boldog szülinapot kedves Attila!
Bajt és bút feledtető nap volt a vasárnapi: 11 esztendős lett a leukémiával küzdő kis Attila, akinek javára éppen egy hete indítottunk gyűjtést lapunkban.
Azt az örömöt! Azokat a repdeséseket! Vasárnap délutánra Sólyomékhoz szülinapra voltunk hivatalosak. Attila az iskolában Tilla, itthon Ati és Manó is, mindegyikre hallgat, szóval a kis Attila éppen vasárnap lett 11 esztendős.
Egekig szökött kedves kis barátom öröme. Alig vetettem le a kabátot, máris hívott: nézzem meg a távirányítós versenyautóját (ez a Vas Népe ajándéka, de külön története van, hétfőn majd írok erről). Mutatta, gyorsan megy előre, hátra, és jó erős, bírja az ütközést.
Anyáék köszöntöttek, Békésből is felhívtak telefonon, onnan a nagymama, Piroska, az anya tesója, meg Tomi, az unokatestvérem is boldog szülinapot kívánt. Meg még a kórházból a Mónika néni is! újságolta a kis Attila, aki már az ölemben ült.
Húga, Betti rajzolt neki cicát, adott kifestőt, a szülőktől társasjátékot kapott. Mindhármuknak arasznyi gördeszkát ajándékoztak Attila ügyes trükköket mutatott be vele az asztalon, amikor kitárult az ajtó, s Anikó, az édesanya egy hatalmas tejszínes gyümölcsös túrótortával érkezve, rajta égő gyertyákkal énekelte:Boldog szülinapot! Ettünk (nagyon finom volt), aztán régi fényképeket nézegettünk. Ahogyan kell.
Ilyen vidáman telt a vasárnapi születésnap Sólyoméknál. De óhatatlanul eszünkbe jutott az egy évvel ezelőtti. Az a kórházi.
Anya megviccelt emlékezik Attila. Azt mondta, nem ért rá sütni tortát. Aztán egyszer csak ott volt ő, meg a torta. A barátaim is örültek neki, meg a nővérnénik, a doktor bácsi is evett belőle. El is nevezték Tilla tortának. Ott is jó volt a szülinap. Az mindenhol jó. Igaz szívvel kívánjuk, legyen még nagyon sok szülinapod, aranyos kis Attila!