Cölöpvár Rönökön - határzár osztrák módra

A környezet csodálatos. Felsőrönököt elhagyva  még jól látszódik a nyomsáv, illetve a drót helye, de a természet már hozza magát. Szépen zöldellő dombhajlatok, friss levegőt ontó erdők váltják egymást. Aztán a kis úton a   helyi rendszerváltás egyik jelképévé vált Szent Imre templomhoz  jutunk el. 

Három osztrák rendszámú kocsi sorakozik,  idősebb emberek fürkészik a tájat. Egy sírkövet keresek, fekete gránitost. Nem tudja, hol a  temető?  Kísérőm, Török Balázs falugondnok készségesen segít: Lejjebb, az erdőben. Terveink szerint ott is kibontunk majd néhány síremléket.

Alant, a  fák és az aljnövényzet szorításában kőkeresztek sorakoznak. Rajtuk leginkább német nevekkel. Aztán porladó emlékek, talán koszorútöredékek.  A grazi úr láthatóan elérzékenyül. Mint mondja, távoli rokonát keresi, aki itt élt, Szentimrén. 

Visszatérve a templom elé,  különös látvány fogad. Az U alakban kanyarodó, tiranoni határkövek egy kis utat hagynak szabadon. Utat, amely mégsem szabad: Ez az osztrák vasfüggöny, mutat a lelakatolt, piros-fehér-piros oszlopra kísérőm. 

A rudak  valóban elzárják a haladást  Borogödör (Inzenhof) felé. Különös történet ez. A rendszerváltás után  nagy lendülettel  láttunk a templom felújításához, magyar-osztrák összefogott. Aztán ’92-ben megtörtént a csoda, az ország leggyalázottabb temploma ismét régi fényében ragyoghatott. Hatezren ünnepeltünk, s azt hittük, az eufória tartós marad. Látszatra így is tűnt; közös rendezvényeket szerveztünk a templomnál, kiépültek a fogadóhelyek, együtt jártunk misére. Aztán a fiatalok átjártak bulizni a mindössze három kilométerre lévő osztrák faluba és viszont... Olyan volt, mint régen, a határzár  előtt. 


A Szent Imre-templom elôtt húzódik a trianoni határ és egy út, amelyet osztrák részrôl lezártak
Fotó: Benkő Sándor

Aztán valami változott. A két  falu polgármestere  összevitatkozott, s ennek nyomán ritkulni kezdtek a közös rendezvények.   A félreértések  később tisztázódtak, a kapcsolatok is  helyreálltak, de már más lett a hangulat. Idővel az osztrák falu új polgármestert választott, a régi fiát.  Aki  felmelegítette a levest. Közölte: nem engedélyezi az autóval való áthajtást falujába a rönöki oldalról. Ennek nyomatékot adván nemzetiszínű oszlopokat veretett le az addig használatos úton, mi több, ezeket  le is lakatolta. Hát nem furcsa? Olyan, mintha új vasfüggönyünk   lenne, oszlopok egymás mellett... Ott, ahol  pár évtizede magyar géppuskások hasaltak, - mondja Balázs.

Tényleg furcsa: a magyar oldal gondozott, az osztrák rész kopottnak tűnik. A közösségi házat nem nagyon használják. Ám az útelzárás, amely sajnos más  határszakaszon sem ritka, felesleges.  A fémkarókat és  a határköveket kikerülve  új csapát tapostak az autósok, így térve rá az egyébként jó minőségű osztrák bekötőútra. "Reméljük,  egyszer eltűnik minden karó és kötöttség", halljuk. Reméljük.