Csak a Hali állé: tudományosan bizonyított, hogy életveszélyes lehet a szurkolás

Haladás-drukkerek: a szenvedélyes szurkolóknak a szívére mehet a túlságosan izgalmas mérkőzés

 Veszteni senki sem szeret, akár sportról, akár a mindennapi élet eseményeiről van szó. Az utóbbi években viszont egész sor olyan adatra derült fény, amelyek elgondolkoztatóak, és amelyekről érdemes beszélni. Két angol kutató megnézte, hogy Newcastle és Leeds városában, illetve környékén hogyan alakult a heveny szívinfarktus és az agyi katasztrófa okozta halálozás 1994 és 1999 között  - annak fényében, hogy a helyi focicsapatok aznap milyen eredménnyel fejezték be a meccset.

Infarktus és agyi katasztrófa jöhet, ha kikap a csapat

Csak azokat a mérkőzéseket vették figyelembe, amikor a csapat otthon játszott. A statisztikák világosan jelezték, hogy a férfiak körében a halálozás 28 százalékkal megemelkedett, ha a helyi csapat veszített. A nőkre a meccsek végeredménye nem gyakorolt ilyen végzetes hatást.
 
Lehet, hogy ez így nem minden ország nőlakosságára igaz. Németországban a három éve rendezett labdarúgó-VB ideje alatt Ute Wilbert-Lampen és munkatársai azt találták, hogy amikor a német csapat játszott, a mentők kihívását szükségessé tevő szívpanaszok száma megduplázódott a nők között. Igaz, ezeken a napokon a drámai események gyakorisága a férfidrukkerek körében több mint háromszorosára nőtt.
 
A kutatók minden esetet följegyeztek, amikor a rohammentőt szívroham gyanúja miatt riasztották vagy bárkit ilyen okból a kórházak őrzőszobáiba szállítottak. A veszélyes időszak akkor kezdődött, amikor a játékvezető sípjelére elindult a labda, és a kezdőrúgás után átlag két óráig tartott. (A nem helyi szurkolók rosszulléteit nem vették figyelembe.) 

A tizenegyes-párbaj a legveszélyesebb
 
A német futballrajongók szívrohama szinte kizárólag akkor következett be, ha saját csapatuk játszott. A világbajnokság többi huszonnégy napján, amikor más országok sportolói rúgták a labdát, a helyi lakosok között nem lett gyakoribb a szívinfarktus.

Drámai nap volt viszont a német csapat és a lengyel válogatott összecsapása, amelyen a győztes gól csak az utolsó percben vágódott be az ellenfél csapatának kapujába. Azokban az órákban München területén csaknem ötven esetben kellett a mentőknek beteghez rohanniuk. 

Még emlékezetesebb volt 2006. június 30-a, amikor Németország Argentina csapatával került szembe. A meccset büntetőrúgás-párbaj döntötte el: akkor háromszor annyi infarktusesetet jelentettek a városban, mint az előző esztendők ugyanazon napján. A szívroham különösen azok között szaporodott meg, akikről már tudták, hogy koszorúérbetegek. Ezeknél az embereknél az infarktus esélye megnégyszereződött a mérkőzések ideje alatt. 
   
Bill Shanklynek van igaza, a foci nem élet-halál kérdése, annál jóval több     
    
Douglas Carroll és munkatársai már korábban végeztek olyan vizsgálatot, hogy összeszámolták a kórházakba sürgősséggel beszállított eseteket, amikor 1998-ban Argentína ugyancsak büntetőrúgásokkal győzte le az angol válogatottat. A csúfos angol vereség napján és a következő 48 órában a gyógyintézetek nem szívgyógyászati felvételeinek száma nem növekedett, ezzel szemben szívinfarktusból 25 százalékkal többet kellett ellátniuk. 

Az angol kutatók ezért azt javasolták: helyes volna, ha a közegészségügyi hatóságok a döntetlen mérkőzések tizenegyes rúgásokkal történő befejezését megtiltanák, mert ezzel sok szurkoló és tv-néző életét lehetne megmenteni...
 
Persze nem csak a labdarúgás jelenthet ilyen veszélyt. Most Robert A. Kloner és munkatársai az amerikaifutball egyik legizgalmasabb eseményét elemezték. A Los Angeles Raiders két alkalommal játszott döntőt. Első alkalommal 1980. január 20-án a Pittsburgh Steelers ellen lépett pályára, és kikapott; majd 1984-ben, amikor sikerült alaposan elpáholniuk a Washington Redskins csapatát.
 
Los Angelesben és környékén a vesztes mérkőzés napján, majd még két héten át, igen jelentős mértékben megugrott a szív- és érbetegségek okozta halálozás. Abban a két hétben viszont, amikor az LA Raiders fölényesen legyőzte az ellenfelet, a helyi halálozás határozottan apadt.
 
Amikor Carroll doktor és csapata megírta, hogy mennyivel növeli a szívinfarktus előfordulását a hazaiak számára rosszul végződő mérkőzés, a British Medical Journal szerkesztőségéhez sok levél érkezett. A legfrappánsabb és legtömörebb hozzászólás így szólt: "Bill Shanklynak volt igaza".

 William "Bill" Shankly a Liverpool legendás vezetőedzője volt. Labdarúgóként is kiváló teljesítményt nyújtott, hétszer szerepelt a skót válogatottban. Egyszer azt mondta: "Vannak, akik azt hiszik, hogy a futball élet és halál kérdése. Ez a vélemény engem nagyon elkeserít. Biztosíthatom önöket, hogy a foci ennél sokkal többet jelent".

Matos Lajos