Döbbenetes vallomás egy apától, aki halálra verte agresszív gyermekét

Kőszeg kisváros, mindenki mindenkit ismer. Mészi, vagyis a harminckét éves Mészáros Áron közismertsége kétes értékű volt, mert szinte mindennap csinált valami balhét. Azon a tragikus csütörtökön sem volt másképp. Édesapja, Mészáros Sándor próbálta megfékezni őt. A fiú szokása szerint pénzt követelt, az apa szép szavakkal nyugtatgatta, majd cselt is bevetett: elment vele a kocsmába, hátha az ital lecsendesíti őt. Úgy tűnt, sikeres volt az akció, de a fiú nem sokkal később, odahaza ismét kiabálni, törni-zúzni kezdett. A fürdőben, a konyhában kiszakította a csöveket a falból, szétdöntötte a beépített bútorokat, és azt kiabálta, hogy felrobbantja a házat. Az apa elzárta a vízvezetéken a főcsapot, leszerelte a gázpalackot, amit vitt volna ki a lakásból, amikor a fia késeket vett elő. Az egyiket kettétörte, egy másikkal hadonászott. Az apa ekkor kapta fel a szemetesedényt, s többször lesújtott vele. Áron élettelenül terült el. "Pedig szerettem őt, a vérem volt" , sóhajtja Mészáros Sándor. Egyik oldalán fekete ruhát viselő felesége, a másikon Bea lánya, együtt mesélik életük hányatott történetét.

Harminckét évvel ezelőtt nagy öröm érte Mészáros Sándort. Tíz várakozással teli év után gyermeke született, ráadásul fiú. Ez büszkeséggel töltötte el a férfit, aki egy évtizedig bokszolt, és remélte, egyszer még a fiából is sportoló lesz...

Alig másfél év múlva a második gyermek is megérkezett: egy kislány, Bea. Kezdetben nem látszott különbség a két csemete között, de ahogyan cseperedtek, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Áronnal súlyos gondok vannak. Az ötödik osztályban kezdődött: a fiú sokszor nem volt hajlandó suliba gyalogolni, az apának kocsival kellett elvinni őt. Akkor még nem sejtették, hogy a hatodik osztálynál véget érnek Áron iskolai tanulmányai. Pedig a szülők és a tanárok mindent bevetettek: egy osztályba is járt a két testvér, gondolták, talán ez jó hatással lesz Áronra. Hiába íratták át a MÁV nevelőiskolába, ott sem sikerült Áronnak elvégezni a nyolc osztályt.

A gondoskodó apa ezután jó helyet talált a tizenhat éves fiának. Egyik barátja raktáros volt a kábelgyárban, az ismeretség révén Áront segédmunkásként vették fel a raktárba. Kilenc hónapot húzott le a fiú első, és egyben utolsó munkahelyén. Egyébként a munkába járás nem sokban különbözött az iskolába járástól: az apa reggelente gyakorta vitte el a gyárba kocsival a fiát...

Áron nem várta meg, míg felmondanak neki: jött a nyár, és megszokta, hogy iskolaszünetben otthon van. Ezzel kezdetét vette az életre szóló szabadság.

Az apa mindvégig hitte, fia egyszer jó útra tér. Úgy gondolta, a csavargás, italozás, drogozás, haverok korszak valamikor csak véget ér. Ám ahogyan teltek-múltak az évek, egyre súlyosabbá vált a helyzet. Különösen az utóbbi néhány év volt gyötrelmes a Mészáros család számára. Áron reggelente üvöltözve kelt fel.

Miért kiabálsz, ki bántott, fiam? Csendesebben, kisgyermek van a szomszédban! , kérlelte őt, de hiába. Botrányt botrány követett. Kitörte a lépcsőházban az ablakokat, összevérezte a falakat. A negyedik emeleti ablakban állva kivizelt, kiabált le a bámészkodóknak. A fiú nemegyszer saját magában is kárt tett, a legdurvább az volt, amikor néhány éve fogadásból puszta kézzel vette ki a kazánból a parázsló hasábot. A pszichiátrián könyörgött apjának, vigye őt haza. És az apai szív újra megesett rajta. Hetekig tartott a felépülése. Segítette őt mindenben, még a fenekét is ő törölte ki, mivel a fia nem tudta használni egyik kezét sem...

A sok balhé miatt számolatlanul érkeztek a bírósági, rendőrségi, ügyészségi levelek. Az ügyeket mindig megúszta, eddig egy büntetést kapott: kislánya anyját zaklatta, ezért kapott nyolc hónap felfüggesztett börtönt. Annak idején a szülők örültek Áron barátnőjének, remélték, fiuk révbe ért. De az unoka megszületését csak ők várták. A fiú nem volt otthon: a várandós nőt az apja vitte kórházba. S amikor megszületett a gyermeke, Áron azt hajtogatta, hogy ötezer euróért eladja. Nem csoda, hogy az élettársa az Alföldre menekült előle. És hiába kérlelte, felejtse őt el, Áron nem hagyta nyugton, telefonon zaklatta, fenyegette. A beszélgetést felvették, így került az ügy a bíróság elé.

A család mindent megpróbált. Végigjárták az összes helyet, ahol segíthettek volna Áronon. Alkalmi munkát szereztek neki, a jó kötésű gyereknek mondták: sportoljon. De csak egyetlen módon lehetett Áronra hatni: pénzzel.

Azt gondolhatnánk, hogy a szenvedésekkel teli évek után elérkezett a megnyugvás, de nem. Mészáros Sándor éjszakánként nem tud aludni, állandóan csak az jár a fejében, hogy ha csendben sikerül neki kivinni a gázpalackot, akkor mindez nem történik meg.

"Legfeljebb a ház, a szomszédok nyugodtak meg. A mi életünk borzalmas volt, és most se jobb. Eladjuk a lakást, nem tudunk ott élni, ahol a fiunk meghalt."

A könnyeivel küszködő apát arról kérdem: miért éppen az Áron nevet adták fiuknak?

"Nagyon boldogok voltunk, amikor megszületett. Tamási Áron, az erdélyi magyarok tisztasága, becsületessége jutott eszünkbe, amikor kimondtuk a nevét."



Mészáros Sándor védőügyvédje, dr. Tulok Dávid elmondta: védence beismerő vallomást tett, de bűnösségét nem ismerte el. Az a tény, hogy szabadlábon védekezhet, arról árulkodik, hogy a nyomozó hatóság is elfogadni látszik a védekezését, nevezetesen: a cselekmény minősülhet erős felindulásból elkövetett emberölésnek, vagy halált okozó testi sértésnek, ami jóval kisebb büntetési tétellel párosul, mint az emberölés. Szerintem azt is vizsgálni kell, hogy fennállt-e a jogos védelmi helyzet. Én úgy vélem, igen, ezért felmentő ítéletre számítok.