2009.04.13. 16:00
Egy leány sem hervad el a környéken (képgalériával)
Sárvár - Idéni s hajnalban keltek fel a helyi néptáncos legények, hogy a hagyományokhoz híven leány ismerőseiket egy vödör vízzel locsolják meg. Akadt olyan lány, aki szó nélkül tűrte a hideg áldást, de volt olyan is, aki sikítozott locsolás közben.
Húsvét hétfőn hajnali hat órakor pattantak ki az ágyból a sárvári Néptánckör Kulturális Egyesület férfi tagjai, hogy megtöltsék vödreiket, s lovasszekéren elinduljanak meglocsolni a környékbeli leányokat. Az első leány negyed hétkor kapta a vödörből jött áldást, majd a legények sorba járták ismerőseik házát. Sárváron csatlakoztunk a locsolókhoz, akik elárulták, hogy számukra nagyon fontos hagyományaink megőrzése és továbbadása.
A fotókra kattintva tekintse meg képgalériánkat is!
- A kilencvenes évek eleje óta járjuk végig vödörrel az ismerőseinket, eddig talán csak egy évet hagytunk ki a rossz idő miatt _- meséli Hámori Balázs, az egyesület titkára. - Ma kilenc helyre megyünk locsolni, nagy részén már túl vagyunk. Mindenhol szeretettel fogadtak bennünket, ha rajtunk múlik, egy leány sem hervad el a környéken. A szomszédok is segítőkészek, ha nem tudunk vizet vinni az utcáról, beengednek magukhoz, s onnan vihetjük el a kilenc vödörnyi áldást a lányoknak.
Hámori Balázs elárulja még, hogy locsoló versekkel is készültek mára, s minden mondóka végén felteszik a nagy kérdést: szabad-e locsolni?
- A lányok általában kétféleképpen állnak a locsoláshoz _-folytatja a titkár -, van, aki önként vállalja a fürdetést, s akad olyan is, akit noszogatni kell. Ám a lányok becsületére mondom, eddig egyiküknek sem szállt inába a bátorsága, senki sem futott el előlünk. A locsolás után mindenhol melegen fogadnak bennünket, előkerülnek a házisütemények és -italok, s a hagyományokhoz híven piros tojást is kapunk a lányoktól.
Hámori Balázs hozzáteszi még, a kulturális egyesület ápolja a népi hagyományokat, de úgy látja, hogy egyre inkább eltünnek az ősi népszokásaink. A titkár szerint a következő generációk már nem biztos, hogy tudni fogják, mi is az a húsvéti locsolkodás.
Amíg beszélgetünk, a néptáncosok már készülnek is az újabb locsolásra, a következő helyszín egy többszintes ház negyedik emelete. Azt mondják, ha a leányok nem jönnek le az emeletről, akkor bizony felmennek értük, s ölben hozzák le őket. Nem kell sokáig győzködni az ablakból figyelő lányokat, inkább lejönnek, minthogy fent, a lakásban kapják meg a hidegzuhanyt. Kicsit félénken, de a fiúk elé állnak, akik először locsolóverssel kedveskednek a házigazdáknak. Majd tisztelettudóan engedélyt kérnek a locsoláshoz, a lányok beleegyezését azonban nem várják meg, kilenc vödör hideg vizet zúdítanak rájuk.
A hidegzuhany után pár közös kép is készül, majd betessékelik a lakásba a locsolókat. Gyors átöltözés és hajtörlés után a vendéglátók is megérkeznek, s előkerülnek a házi készítésű sütemények, szendvicsek, s a köszöntőhöz való nedű is az asztalon terem. Egyre jobb a hangulat, felelevenítődnek a közös történetek, ám hosszasan sehol sem lehet vendégeskedni, ugyanis máshol is vannak fiatal lányok.
Így lassan veszik a kalapjukat, összeszedik vödreiket, s felülnek a szekérre, hogy énekszó mellett menjenek a következő lányos házig, ahol már várják őket.
VN fotók: Benkő Sándor
A fotókra kattintva tekintse meg képgalériánkat is!