Élet a munkásszállón: van akinek nyaralás, másoknak búfelejtő

Van, akinek átmeneti, míg másnak szükségállapot. A lényeg, hogy van munka, és fedél a fej fölött, méghozzá megfizethető áron. Munkásszállásokon jártunk.

Nagy Ildikó

- Murarátkai vagyok, de az ország számos részén megfordultam. Dolgoztam Gyulán, Debrecenben, Pécsett, Pakson, Szekszárdon. Voltam lakatos, hegesztő, most buszsorfőr vagyok a Vasi Volánnál - mondja Tóth Attila a MÁV Vasút utcai munkásszállójának egyik szobájában. Szabad madár: ez jut eszünkbe az 56 éves férfiről. Attila tíz éve él Szombathelyen, ha akadt társa, hozzáköltözött, de ha elmúlt a szerelem, mindig visszatért a szállóra.

- Jó itt  mutat körbe a szobában, amin egy másik férfivel osztozik. A helyiségben rend és tisztaság van, ahogy az a házirendben meg van írva. Mert a szobában mindenki maga felel a rendért.
 
- Mit gondol, hol lesz öt év múlva? - kérdezem, ő pedig rávágja: remélem, nyugdíjban. És elmeséli, hogy miközben szabad madárként repdes ide-oda, odahaza, Murarátkán évek óta építgeti azt a házat, ahol majd idős korában szeretne élni.

Egy másik szobában középkorú férfi ül a laptopja előtt. Mész János budapesti, a családját most is ott él. Belsőépítészettel és lakberendezéssel foglalkozik, de ősztől a szemközti iskolában, a Hefelében tanít. Hétfőn jön, pénteken utazik haza.

- Egyelőre olyan ez nekem, mint egy nyaralás. Jól elvagyok itt. Főzni nem szoktam a szállón, nem is tudok, a  mosatlant pedig pénteken hazaviszem. Négy éjszakát töltök itt, azt kibírom. Már a várost is kezdem felfedezni - mondja.

Van, aki nem nyaralásként éli meg a munkásszállós létet. Trefák Attila szeme is könnybe lábad, amikor mesélni kezdi, miért került a szállóra másfél évvel ezelőtt.

A 39 éves pécsi fiatalember Zalaegerszegre nősült, naponta ingázott szombathelyi munkahelyére - a vasútnál alállomási beosztott mester - , született három gyermeke, ám a házassága tönkre ment. Nem miatta.
 
- Nagyon sokat köszönhetek a főnökeimnek, egyebek között azt is, hogy itt lehetek - jegyzi meg.

Tudja ő is, hogy csak az újrakezdés lehet a megoldás, de a válás okozta seb még olyan mély, hogy egyelőre a túlélés a cél. A szállón legalább nincs egyedül, a közösség jó, és így talán felejteni is könnyebb.

Bekukkantunk még a  közös helyiségekbe. A konyhába belépve igazi otthon-illat csapja meg az orrunkat. Takács József - vagy ahogy a vasútállomáon ismerik, Józsika - májas tojást sütött vacsorára, azt falatozza jóízűen, puha kenyérrel. 

A MÁV-nak egykoron több munkásszállója is volt megyeszerte, mára csak a szombathelyi, Vasút utcai maradt. A saját dolgozóikon kívül másoknak is adnak ki szobát, az ár egyénenként változó, de jóval olcsóbb, mint egy albérlet.

Apropó, múlt: a Berzenyi Dániel Könyvtár munkatársai keresték elő a Vas Népe 1963. szeptember 29-i számát, amelyben a szombathelyi kórház nővérszállójának avatásáról tudósított lapunk egykori munkatársa. Akkor hatvan boldog lakó költözhetett be a Paragvári úti épületbe. Nos, a nővérszálló ma is üzemel. Igaz, napjainkban kevesebben - huszonketten  - lakják.

Csendes élet a nővérszállón
 
- Két háromágyas és huszonhét kétágyas szoba van a nővérszállón. Általában mindegyik szobában egy ember lakik. A közös helyiségeket  konyha, mosókonyha, társalgó  nemrégiben felújítottuk - mondja Molnár Erzsébet, a Markusovszky kórház ápolási igazgatója. Hozzáteszi: a szobák kiutalásánál előnyt élveznek a szakápolók és az ápolók, de technikai, műszaki területen dolgozók is bejuthatnak a szállóra.

Rezsivel együtt havi húszezer forintba kerül egy szoba, ha egy szobán ketten osztoznának, akkor 11 ezer 500 forintba kerülne egy személynek a havi lakhatás. 
 
- Négy éve élek a nővérszállón, és nagyon jól érzem itt magam - mondja a rehabilitációs osztályon takarító Anna, aki a vezetéknevét nem akarja elárulni. A fiatal nő a társasággal is elégedett.

Az épületben szokatlanul nagy a csönd.
 
- Ez is a házirend része, hiszen az ápolók három műszakban dolgoznak, így mindig van olyan, aki éppen alszik, pihen - magyarázza Anna, aki már három karácsonyt töltött a nővérszállón.
 
A házirend szerint látogatókat is fogadhatnak a lakók, de nekik este tízkor el kell hagyniuk az épületet. Itt él Ötvösné Benkő Éva is, mindenki Éva nénije: ha gond van valamilyen berendezéssel, ő továbbítja a panaszokat a gondnoknak.

Akármilyen meglepő, a nővárszállón jelenleg öt férfi is lakik. Egyikük Kiss Zsolt, aki a kórház sürgősségi osztályán gipszelő. A celldömölki fiatalember is elégedett a szállással. Annával mutatják a földszinti konyhát: a bútorok újak, akárcsak a közös hűtőgép és a mikrohullámú sütő, de mindenkinek van egy külön, kulcsra zárható éléskamrájais. A mosókonyhában mosógép, centrifuga, vasaló. A közös fürdő ajtaján is ott a kulcs, amire már csak azért is szükség van, mert férfiak és nők osztoznak a helyiségen.  

Hajdan negyven munkásszálló volt a megyében

A Vas Népe 1965. január 17-i számában írt a vasi munkásszállókról. Akkor negyven volt a megyében.

1963-ban a Hunyadi úton  a mai munkaügyi központ helyén  nyílt meg az építőipari vállalat munkásszállója. A 68 szobában 256 dolgozó lakott.

A Fonó- és Szövőgyárnak is volt leányszállója a Szövő utcában. 1984-ben egy albérlet havi 1500 forintba került, a szállón 120 forintért lakhattak a nők.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!