Elszakadt ékszíj, kosárba gyűjtött wc papír és művészetis beduin

Elszakadt ékszíj, ömlő olaj és víz, 400 kilométeres lemaradás, éjszaka egy sátorban és napfelkelte a homokdűnék felett - szemezgetés a séi Pusztai László beszámolóiból.

Ambrózai Zsuzsanna-Pum András

Elérjük a kompot? - 3. nap 2010.01.18 – hétfő 

A tegnap estét - egy rövid délutáni alvás után - városnézéssel és egy ír kocsmában, sörözéssel töltöttük. Ma reggel 6 órakor lett volna eligazítás az útvonallal kapcsolatosan. Ezekben a percekben keltünk fel, amiből sejthető, hogy ma sem tudunk sokat a Budapest-Bamako futamról és annak résztvevőiről. Összefutottunk három versenykategóriás csapattal, akik azért járnak itt, mert az egyik autóban elromlott az immobilájzer és azt kellett kijavítani, egész éjszakás szereléssel. Itt szabadjon megemlítenem, hogy ezt mi már Magyarországon megcsináltattuk. Hiába, akik profik, azok profik. Olyan fáradtak voltak, hogy a két teljesen egyforma autóval rendelkező csapat, a kútnál a másik autójába szállt be. Csak az autóban elhelyezett tárgyakról vették észre a tévedést.

Délután 5 órakor beütött a ”krach”. Piros jelzések a műszerfalon. Víz, olaj, kormány, fék, generátor. A tünet az, hogy nincs fék és kormány rásegítés, a motor melegszik, a generátor nem tölt. Autópálya szakasz. Szabályos leállási lehetőség se közel, se távol. A mellettünk elhaladó Homokdűne csapat átinteget, hogy folyik a vizünk. Érdekes érzés kerített hatalmába 110-nél a fentieket tapasztalva. No pánik! Belekapaszkodtam a kormányba és elkezdtem fékezni. Izomból, úgy keményen. Szerény lassulás, de megállt a 3 tonnás gépezet. Abban a pillanatban a gőz ömlött a motorháztető alól. Motor leállt. Kiugrottunk. A Homokdűne team is azonnal megállt és kérdezte miben tud segíteni. Még mi sem tudtuk, de érezhetően komoly a baj. Itt nem maradhatunk, így kötélre tettek és elhúztak a legközelebbi, aránylag biztonságos helyre.

A CB rádión a 27-es csatornán segítséget kértem. „Segélykérés! Bamakos autót keresek az autópályán.” Azonnal többen választoltak és kérdezték, hogy miben tudnak segíteni. Rövid vizsgálódás után kiderült, hogy a három ékszíjból egyik sem maradt a hajtáson. Egy ripityára szakadt. Egy eltűnt. Egy épségben a motortérben. Az égiek mellénk álltak. A vízpumpát és a kormányszervót hajtó szíj  ép. Segítséggel feltettük  és tovább indultunk. Nincs fékszervó és kormány. Klíma nincs, de ez most nem baj. Sürget az idő, a komp velünk vagy nélkülünk 11.30-kor elindul. A 303-as BMW X5-ös állt mögénk, hogy ha baj van, tudjon segíteni.

Két alkalommal álltunk meg, a fennmaradó út során olajat kellett tölteni a motorba (kicsit ömlik). A mögöttünk haladó 303-as azt mondja, hogy szélvédőt kell törölnie, amin a mi olajunk van. Rohamosan közeledik az éjszaka és nincs lámpánk  A BMW-sekkel megbeszéltük, hogy előre nem kell világítás, hátul pedig biztosítanak bennünket egészen a kompig. Így is történt. Szépen lassan, 70-80-as tempóban araszoltunk a cél felé. Lassan besötétedett. Korom sötét, de mi töretlenül haladtunk a cél felé, amit röviddel 8 óra után el is értünk. Rengeteg autó állt a komp parkolóban. Nagyon magával ragadó élmény. Hasonló a start érzéséhez, de itt már egy fáradt mezőny. Volt, akit a kilométerek, volt, akit az elfogyasztott alkohol mennyisége tett „mosolygóssá.”

Zsolti ismerőseit, a Bamako futam hivatalos mentőit kerestük fel, akik azonnal adtak olyan szíjat, amivel a generátor és a kormány szervó életre kelthető. Beszerelésre viszont nem volt lehetőség, mert korom sötét van és a beszállás is indult rövidesen. Regisztráció a kompra. Beszállás. Az ördögi szerkezetünket kiszúrták. Túl magas. Vegyük le, tegyük be az utastérbe. Még szerencse, hogy eddig nem használtuk  A kompban némi étkezés, - a hazai oldalas és sült húsok -, majd Zsolt nyugovóra tért. Én igyekezem informálódni a másnappal kapcsolatosan, hiszen az autónk rossz és a holnapi szakasz több mint 680 km. Összefutottam a Szupercsapat 2 team sofőrjével, aki kifejtette, hogy milyen amatőrök vagyunk, mert nem hoztunk szíjat. Pedig ő mondta. De azt ne várjuk el, hogy a sajátját odaadja bármikor is, hiszen, neki is kelhet. Megértettem. Azt viszont nem, hogy akkor a mentősök miért adták ide, hiszen nekik is ez az egy volt. Reggel 6 órakor dörömböltek az ajtón, hogy keljünk. Kisebb készülődés után szedelőzködtünk.  

OLDALTÖRÉS: Rohanunk, lazítunk, összegzünk

Rohanunk, lazítunk, összegzünk? 4. nap 2010.01.19 – kedd 

Rohanunk, lazítunk, összegzünk? 4. nap 2010.01.19 – kedd 

Rohanunk, lazítunk, összegzünk? 4. nap 2010.01.19 – kedd 

Amikor az autóval kihajtottunk a vámterületről, az első dolgunk volt szerelő után nézni. Barátom egy kútnál tájékozódott és az iránymutatás alapján Nádor felé vettük az irányt. Nem sok bizalmunk volt a helyi garázsok (ezek a kis autószerelő műhelyek) iránt, de mégis megálltunk egy előtt, bízva szerencsénkben. Ami itt történt meglepett mindkettőnket. Szívélyesen fogadtak. Konstatálták a hibát és azonnal a kölcsönkapott szíj helyett, egy - a szélességi méreteiben is megfelelő - megvásárlásához kérték pénzügyi támogatásunkat. Zsolti barátom elsétált a szerelővel egy néhány száz méterre lévő garázsba, ahol a mennyezetről lelógó több száz szíj közül kiválasztották a nekünk megfelelőt. Rövidke szerelés és az autó újra útra kész. A hozzáértésük a példátlan, a munka tökéletes. Az ár? Nevetséges. 25 Euro.

Minden gondunk elmúlt, még az is, amire nem adtunk javítási „megbízást”. Az autó immáron nem eszi az olajat. Eddig 400km/l. Most csekély 1000km/l. Nagyon óvatosan elindultunk a mezőnnyel. Navigáció, felszabadult öröm. Autózgatunk, nézelődünk, beszélgetünk. Gyanús, hogy se közel, se távol nincs egyetlen Bamakos autó. Térképünk nincs és biztosak vagyunk benne, hogy eltévedtünk. Nem baj. Szebbnél szebb tájakon járunk az Atlasz hegységben. Érintetlen területek, ahol csak a helyi tuaregek élnek. Legeltetik állataikat és őszintén mosolyognak ránk, amikor elhaladunk mellettük.

A mezőnytől nagyon lemaradtunk. Több mint négyszáz kilométer. A különbség csökken, de a tegnapi izgalmak kiszívták az erőnket. Fáradtak vagyunk. A navigációnkkal probléma van és térképet sehol nem kapunk. Az útbaigazítások ellentmondóak. Öt emberből kettő északra, kettő délre, egy pedig keletre küld. Ha viszont mutatom az irányt, hogy arra jó felé megyünk-e, akkor azonnal rávágják, hogy igen. Na, persze nem, de olyan kedvesek, hogy nem akarnak ellentmondani. Így kerül az ember a másik udvariassága és jó szándéka miatt a saját csapdájába. Az útbaigazításokat vagy szemcseppel (Zsolt állapítja meg a rászorultságot, indokoltságot, otthon sem lehet mindenkinek csak úgy gyógyszereket adni), vagy jegyzetfüzettel, tollal, nyalókával honoráljuk. Nagyon örülnek mindennek, láthatóan jó helyre kerül minden. Este 8 órakor kb. 280 km-es a lemaradásunk. Egy csodálatos városkába érünk. Ifran. Egyetemváros. Úgy döntöttünk, hogy itt éjszakázunk.

OLDALTÖRÉS: Az ezeregy éjszaka csodája

Az ezeregy éjszaka csodája - 5. nap 2010.01.19 – szerda

Az ezeregy éjszaka csodája - 5. nap 2010.01.19 – szerda

Az ezeregy éjszaka csodája - 5. nap 2010.01.19 – szerda

A reggeli autótakarításkor ki akartam dobni a Pesti Est – meglehetősen viseltes - különszámát, amiben a Bamako úttal kapcsolatos információk, cikkek és reklámok volt. Mondom Zsoltnak: - Kidobom. - Ne dobd ki, jó lesz még valamire!
Mi a fenére, gondoltam és rögtön átvillant rajtam, hogy ebben van egy térkép az útvonalról. - Te Zsolt! - mondom - Ne használjuk a Pesti Estben lévő térképet?
Elképedtünk, hogy volt térképünk az elmúlt napon is, de nem jutott eszünkbe. A térkép segítségével, már könnyedén beállunk a Bamakos útvonalra és kora délután megérkeztünk Merzouga mellett lévő táborhelyre. Láthatóan megcsappant a mezőny. Sokan elindultak Mauritániába, de sok lerobbant autó maradt szanaszét az országban, a helyi szerelőmesterek és szállodások nagy örömére. Azonnal a mentősökhöz mentünk, hogy egy pálinkával megköszönve segítségüket, visszaadjuk az ékszíjat. Nekik is volt pálinkájuk. Azt is megkóstoltuk, aztán a miénket, aztán az övékét

Szobát keresünk. Egy megtermett arab ember – a tulaj - segít készségesen. Sajnálattal közli, hogy már nincs szobája, de csodálatos sátrai vannak. 80 Euro vacsorával, reggelivel. Nyájasan invitál, nézzük meg. Kiléptünk az épületből és megdöbbenésemre azt látom, hogy a sivatagi homokot leszőnyegezték. 3 méter szélesen és végig ahol megyünk, ilyen perzsa szerű szőnyeg van leterítve. Nagyon kellemes, mert az ember nem süllyed el a porban, de érzi a homok melegét és puhaságát.

A sátortábor több, egymás mellé, szőnyegből épült 2-4 ágyas sátorból áll. Van belőle kétutcányi. A sátrak között természetesen szőnyeg. A földre állított kis lampionok lobogó, halvány fénye mutatja az utat, a most már vak sötétségbe burkolózott sivatagban. A sátor pányva köteleit gondosan párnával leterítik, hogy a fáradt – ittas - utazó át ne essen rajta, ha pedig átesik, akkor legalább puhára. Könnyű, büféasztalos vacsora és reggeli. Meg vagyunk elégedve. A fogyókúra ugrott, de ahogy megállapodtunk, ez a két hét az ördögé. A zuhanyzó és WC a főépületben. A szállóvendégek összetételéhez és mennyiségéhez képest tiszta. A használt WC papírt nem a WC-ben, hanem egy kosárban gyűjtik. Lehet, hogy a helyi ANTSZ-nek kell. Én nem tudom megszokni. Mindegy. Törlés, célzás, talál. Nem talál. Körülnéztem. Nem látta senki. Marad. Megjegyzem másoknak sem mindig sikerült. Reggelre már be sem nagyon lehetett menni a sok sikertelen találat miatt. (Hölgyeknek nem ajánlom.)

A környék hangos. Beköltözött a civilizáció, úgy 80 terepjáróval, szervizkamionnal. A szervizeseknek rengeteg dolguk van. A technika sorban adja fel. Flex hangja, kopácsolás, ittas kiabálás. Előkerülnek a szilveszteri petárdák, tűzijátékok. Nem sok van belőlük, de arra jók, hogy az ég felé tereljék tekintetünket. A Holdnak gyönyörű, hatalmas udvara van, a csillagok ragyognak a sivatag felett. A horizonton a dűnék sötét kontúrjai vezetik a szemet. Ég és föld összeér. Mesés.

OLDALTÖRÉS: Napkelte a sivatag dűnéi felett

Napkelte a sivatag dűnéi felett - 6. nap 2010.01.19 –  csütörtök 

Napkelte a sivatag dűnéi felett - 6. nap 2010.01.19 –  csütörtök 

Napkelte a sivatag dűnéi felett - 6. nap 2010.01.19 –  csütörtök 

Korán keltünk. Kaptunk a lehetőségen és elindultunk a dűnékre napfelkeltét fényképezni. A táborban álmos készülődés. Az angol taxi mellett kissátor.Gyenge fény szűrődik át. Kávéillat. Ahogy elhagytuk a tábor területét, kedves, mosolygós beduin ember szegődik mellénk és lelkesen magyarázza, hogy rövidesen felkel a nap. Mutatja merre, és már viszi is a fényképezőgépet állványostól. Franciául végig kommentálja az utat. Mutogat, mosolyog. Mi is mosolygunk, de csak sejtjük, mit akar. A Dakar rally útvonalán vagyunk. Itt mentek a hatalmas gyors autók - mutatja.  Módszeresen halad a dűnék között.

A tegnap még meleg homok, reggelre áthűlt és égetően hideg. A levegő is hűvös. Elérkezünk a kiszemelt helyre. Felállítom az állványt, beállítom a gépet. Várakozunk. Zsolt fázik, a beduin azonnal észreveszi. Elszalad. Hoz valamilyen száraz fűfélét, fát. A homokban kis öblöt alakít ki a kezével. Beteszi a füvet, fát. Egy pillanat, és lobog a tűz. Mezítelen lábát emeli.

Mutatja milyen meleg. Tegyük oda a kezünket a tűz fölé. Dörzsöli a kezünket, mintha az Antarktisz hidege mardosná. (Érdekes, hogy ők az emberi érintést természetesnek veszik. Melegséget ad, ahogy szeretettel gondoskodik.) Várakozunk. Elhúzódik, összekuporodva leheveredik a homokba. Csendben van. A homokban egy kis területet a tenyerével elsimít. Apró fadarabot vesz ki a homokból!? – a semmiből- Rajzolni kezd. Lassan, finom mozdulatokkal. A vékonyka vonalak lassan életre kelnek. Skorpiót formál a sivatag sárga homokja. Mellette pálmafa, majd egy dromedár. Az alkotás pillanatai magányosak.

Néhány fotó. Látja, hogy végeztünk. Tenyerével elhúzza a homokot, a mű a sivatagba fordul. Soha senki nem láthatja ismét a maga valóságában, környezetében. Azt gondolom, hogy olyat kaptunk az élettől, amit csak hárman láthattunk. A beduin, Zsolt és én. A horizonton bekukucskál a Nap, mintha csak bekukucskálna az életünk ezen pillanatába. Egyre feljebb kúszik, és már bőrünkön érezzük erejét. Néhány fotó és visszaindulunk a táborba. A beduin hozza a gépet, majd megáll. Jelzi, hogy ő nem mehet tovább. Nem kívánatos a tábor körül, mert zavarja az üzleti érdekeket.

Újra lekuporodik és táskájából ajándéktárgyakat vesz elő. Újságpapírra rakja. Franciául beszél. Elmondja, hogy nagy családja van és ők az ajándéktárgyak készítéséből, értékesítéséből élnek. Két darabot kiveszünk. 65 Euro. Rajzolja fordítva a homokba. (5-ös és elé a 6-os) Megalkuszunk. Kérjük, várjon. Zsolt elszaladt, hozott szemcseppet. A beduin nagyon boldog. Elköszönt, majd eltűnt a dűnék között. Valószínűleg az élet ennyi közös  élményt szervezett nekünk. Nem találkozunk már többé

 

További képeket és a bővebb napi összefoglalókat elolvashatja a 9789.hu-n.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!