Energia, tápanyag a szennyvízből

"Felhívására tisztelettel jelentem, miszerint a városban több olyan ház van, amelyekben házi csatorna épült, és az árnyékszékek nincsenek vízöblítő szerkezettel ellátva, és azokat úgy öblítik, hogy naponként vizet öntenek belé. Az öblítés ezen módja azonban nem felel meg, mert az ilyen árnyékszékek bűzösek és piszkosak, azokat seprővel és pálczával kell tisztogatni, és a csatornák mindenuntalan eldugulnak."

A szombathelyi csatornafelügyelő vetette papírra e sorokat 1901 május elsején, levelét a tekintetes Mérnöki Hivatalnak címezte.
 
- Szombathelyen 1898-ban kezdődött el a csatornahálózat kiépítése - mondja Wagner József, a Vasivíz Zrt. vezérigazgatója, aki egy másik régi dokumentum másoltatát is elém teszi. Ebben az 1898 októberében kelt írományban Éhen Gyula polgármester arról tájékoztatja a Vármegyeház illetékeseit, hogy Szombathely városának kormányhatóságilag jóváhagyott szabályrendelete oly értelemben rendelkezik, hogy amely utczákban közcsatorna létezik, ott a talaj, a csapadék és szennyvizek, valamint az árnyékszékek tartalmának elvezetése czéljából csatlakozó csatornák létesítendők.
 
Az első szombathelyi szennyvíztisztító telepet 1928-ban hozták létre. A két világháború közötti időszakban épültek ki a ma is üzemelő főgyűjtő rendszerek. A megye csatornahálózatának építése - értelemszerűen - a vízhálózat kiépülése után vett lendületet. Ennek eredményeképpen a csatornaszolgáltatás területén nagyságrendi változások következtek be: míg 1996-ban, a részvénytársaság megalakulásakor 29, napjainkban 71 településen működik csatornaszolgáltatás, amelyet 176 ezer ember vehet igénybe, mondja a vezérigazgató.

A mai kor kihívásainak megfelelő modern technológia tekintetében országosan is példaértékűnek nevezhető a mintegy ötmilliárd forintnyi  - részben uniós - forrásból finanszírozott beruházás során korszerűsített szombathelyi regionális szennyvíztelep, ahol a 35 település szennyvizének kezelése során éves szinten mintegy 19 ezer köbméter víztelenített szennyvíziszap keletkezik. Mivel ez az iszap kommunális eredetű - tehát nem tartalmaz  ipari szennyezéseket - , a talajba visszajuttatva mezőgazdasági célokra remekül hasznosítható. 
 
Szombathelyen a szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása az 1980-as évek elején kezdődött. Több évig tartó kísérleti program alapozta meg a biztonságos kihelyezést és felhasználást. E kísérleti program kiterjedt a kihelyezendő iszap vizsgálatára, a talajban bekövetkezett változások figyelésére, a növények és a termés beltartalmi mutatóinak elemzésére, a feletetett takarmány állatokra gyakorolt hatására, a leölt állatok vér, szőr, máj és hús vizsgálatára. E kísérletsorozat eredményei garantálják, hogy a technológia betartása esetén a víztelenített szennyvíziszap ártalommentesen kihelyezhető a mezőgazdaságba. Az iszap azonban más célokra is hasznosítható: a tisztítás során keletkezett meléktermékből ugyanis annyi biogázt nyernek, amely a szennyvíztisztító telep éves villamosenergia fogyasztásának felét fedezi.

A szolgáltató által garantált korszerű technológia ellenpólusaként nem árt néhány szót ejteni a felhasználókról. Wagner József azt mondja, beszédes tárlatot lehetne összeállítani azokból a tárgyakból, amelyeket a cég munkatársai a szennyvízcsatornákban találnak.
 
Mint mindennek, e szolgáltatás igénybevételének is meg kellene hogy legyen a kultúrája. Ám sajnos még napjainkban is  vannak települések, ahol az elhullott  állatokat is - és még mi mindent! - a szennyvízcsatornába dobják teszi hozzá a vezérigazgató, aki mindezek ellenére bizakodó, és reméli, hogy előbb-utóbb e téren is utolérjük Európát.

Napi száz litert termelünk

Wagner József vezérigazgató azt mondja, számításaik szerint egy ember naponta átlagosan 100-120 liter szennyvizet termel. Ebbe az úgynevezett lakosegyenértékbe a különböző tevékenységek - így például a mosás és a főzés során keletkezett szennyvizet is beleszámítják a szakemberek.