Felnőttek, akik (fél)analfabéták

Analfabéta az a személy, aki nem tud írni-olvasni; a félanalfabéta legfeljebb a nevét tudja leírni, töredékes olvasása néhány gyakori szókép felismerésére, a nagybetűk döcögő összeolvasására teszi alkalmassá; a funkcionális analfabetizmus olyan műveltségi állapot, amelyben az írás-olvasás képességének a szintje egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és közlését, az új tudás megszerzését, feldolgozását és kezelését, a személyközi interakciók lebonyolítását. Az elnevezés az írás-olvasás funkcionális ellehetetlenülésére utal. Nem ezen képességeknek, még csak nem is az írás-olvasás használatának a tel- jes hiányára, hanem arra, hogy az írás-olvasás színvonala, vagyis ami általa felfogható és megérthető, ahogyan felfogható és megérthető, illetve ami általa kifejezhető és ahogyan kifejezhető, egyre kevésbé alkalmas arra, hogy használható legyen a személyes fejlődés előmozdítására és a közösség javára.

A funkcionális analfabé- ták képtelenek megvalósítani mindazokat a célokat, amelyekhez pedig velük született adottságaik vannak, mert ezeket nem képesek mozgósítani, fejleszteni, adott lehetőségeiket nem tudják kihasználni.

Csoma Gyula és Lada László tanulmányából kiderül: Magyarországon az 1990-es években éleződött ki a probléma. A rendkívül gyors társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális változások sok társadalmi csoportban devalválták a korábban szerzett szakmai és kulturális tudást és értékeket, és az alapképességek hiánya lehetetlenné tette az új helyzethez való alkalmazkodást. Az 1990-es népszámlálás iskolázottsági adatai már szinte előre jelezték, hogy ezen a területen komoly nehézségekkel kell számolnunk. Eszerint ugyanis a magyar felnőtt lakosság 20,6 százaléka nem végezte el a nyolcosztályos általános iskolát, és 36,8 százalékának csak nyolcosztályos iskolai végzettsége volt. Jól érzékelhető műveltségi törésvonal húzódott az 57,4 százalék aluliskolázott és a 42,6 százalék szakmunkás-, középiskolai és felsőfokú végzettségű társadalmi réteg között.

A változások természetesen az aluliskolázottakat érintették először. Ők lettek először munkanélküliek, ők az átalakulás első vesztesei, mert a tanulási képességgel nem rendelkeztek.

Szomorú, de igaz: az érintetteket először meg kellett volna tanítani olvasni.