Gyertyagyújtás a nagyszínpadon Balogh József (1951-2011) emlékezetére

"(...) Balogh József, a tanár, a költő szolgál. Számára ismeretlen fogalom a kudarc, mélyen gyökerező hite minden szakadékon átsegíti. Balogh József harcostársam és barátom. Adná az Isten, hogy egyre többen legyenek a baloghjóskák, adná az Isten, hogy az a világ vegyen bennünket körül, ami Jóska soraiban ott lüktet és követeli a jót. A jót, a szeretetet, a békét," írta Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója a tavaly év végén, a költő 60. születésnapja alkalmából megjelent Balogh József-kötet, a Reményringató bevezető köszöntőjében.

A könyvbemutatót is a színházban tartották, a szerző akkor már hónapok óta kórházban feküdt, súlyos betegen.
A Lángvirágok címmel vasárnap este szintén a színházban  bemutatott összeállítás emlékműsorként készült, a költőtárs, barát, kolléga, Devecsery László rendezésében és közreműködésével.

Mintha a decemberi könyvbemutatóról maradt volna itt az Istennek címzett Balogh József-üzenet, hogy lenne még élni kedvem!. Az emlékműsorra megtelt a Weöres Sándor Színház nagyterme. A Rokonok-előadásban használatos  forgószínpadra állított tizenegy tonettszéken Bognár Alexandra és Devecsery László mellett a társulat színészei foglaltak helyet: Alberti Zsófi, Endrődy Krisztián, Jordán Tamás, Kelemen Zoltán, Lévai Tímea, Németh Judit, Poppre Ádám, Szabó Tibor, Trokán Péter.

A színpad hátterében a Szentivánéji álom-előadásból ismert alkalmatosság ezúttal az oly sok Balogh József-verset megzenésítő Tarisznyások  együttest emelte a magasba. A színpad egyik sarkában Fölnagy Csaba énekmondó ült a gitárjával, a színpad másik sarkában kis asztalon mosolygó Balogh József-portré, az est első pillanatában meggyújtott gyertyával. "... és mosolyból minél többet" -  ez a záró üzenet.