Helló, Luther Márton vagyok, wittenbergi blogger

Az egyház küldetésének a kezdetektől nélkülözhetetlen része a kommunikáció. Ez minden korban más és más  formában, különféle  eszközök és nyelvezet segítségével valósul meg.

Az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészcsaládból származó püspöke, dr. Fabiny Tamás a szívéhez közel álló témában - Egyház a médiában, média az egyházban címmel - osztotta meg nézeteit a Nyitott Tér Kulturális Egyesület szervezte Répcelaki Szabadegyetem nagyszámú hallgatóságával.

Egy meggyónnivaló életrajzi adalékkal vezette föl a kötődését a médiához. Az ötvenéves, 2006-ban beiktatott püspök gyermekkorában a Pajtás újság terjesztője volt. Az akkoriban két forintért árult gyermeklapot ő nemegyszer ingyen osztogatta lelkesen. Egykoron sportújságíró szeretett volna lenni, később sporttörténész, végül a családi hagyományt folytatva teológiát tanult. Elsőéves hallgatóként kapott felkérést az Evangélikus Élet akkori rovatvezetőjétől cikkírásra.

A média azóta is meghatározó szerepet tölt be az életében. Több mint tíz esztendeje a Duna Televízió külső munkatársa, számos publikációja van, könyvek, cikkek, tanulmányok jelentek meg a tollából, ismeretterjesztő és dokumentumfilmeket készített. Úgy véli, nemcsak a szószék jelenti a nyilvánosságot az egyházi embereknek, hanem a média is megszólalási lehetőséget kínálhat nekik. Ugyanis egyáltalán nem idegen az egyháztól, hogy a médiát használja.

Amint a püspök utalt rá, a Bibliában is nagy szerepe van a kommunikációnak, a könyv lapjain jól nyomon követhető, milyen jelentőséggel bír a nyilvánosság. A próféták például a maguk korában jelentős médiaszemélyiségek voltak. Fölhasználták a korabeli média eszközeit, hogy minél pontosabban adhassák át az Úr üzenetét.

A püspök szerint Jézus különösen jól használta a kommunikáció eszközeit: amikor tömeghez akart szólni, hogy jól hallhassák és láthassák őt az emberek, fölment a hegyre (hegyi beszéd) prédikálni. A Genezáreti tó partján egy természet adta médiumot, a víz hullámait használta: egy csónakban ülve szólt a sokasághoz. Azt mondta: amit fülbe súgva mondanak nektek, a háztetőkről hirdessétek.

Aztán a Római Birodalomban jól kiépített - bár a keresztyénséghez semmi köze nem volt - úthálózat is a kommunikáció eszköze lett: Pál apostol vette igénybe, amikor azon vándorolva hirdette az evangéliumot.

Fabiny Tamás előadásában kitért arra is, hogy Luther Mártonnak mit jelentett a média. Azért, hogy az utca embere is megismerje a tanításait, 1517. október 31-én kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára a 95 tételt . Amikor a könyvnyomtatás ismertté vált, felhasználta a vívmányt a Biblia terjesztésében. A püspök szerint, ha Luther ma élne, egészen biztosan internetezne, tán blogolna is, hogy minél többen megismerjék a tanítását. Azért, hogy az egyház és a média egymást erősítse, Luther és társai rendkívül sokat tettek.

Az egyház és a média mai viszonyáról szólva Fabiny Tamás kifejezte azon óhaját: bárcsak olyan üdvözítő lehetne, mint Jézus korában. A húsz évvel ezelőtti időkben csak korlátozottan tudott megjelenni az egyház a médiában; a püspök erre a sekrestyekeresztyénség szót használta. 



Dr. Fabinyi Tamás sportújságírónak készült, szerinte Luther Márton ma biztosan internetezne, és blogolna is

A rendszerváltás környékén pedig különös frigyre lépett az egyház (a menyasszony) és a média (a vőlegény). Eleinte tetszett egyik a másiknak, összeboronálódni látszottak. Később a vőlegény nem volt mindig gyengéd, a menyasszony is egyre inkább követelte a jogait, a viszonyt hovatovább nehéz volt elviselni. El kellett telnie több mint másfél évtizednek is, hogy az egyház értsen a média nyelvén és fordítva. Fabiny Tamás szerint a másik oka a kiegyensúlyozatlan kapcsolatnak, hogy a média a fogyasztást, a gyorsaságot reklámozza, a kétezer éves egyház viszont megfontoltan haladó, hosszú folyamatokban gondolkodó közeg , inkább adni akar, szeretetre, türelemre int.

Az evangélikus püspök úgy véli, a média hármas funkciója - információ (tájékozódás), rekreáció (kikapcsolódás, szórakoztatás), edukáció (oktatás) - ma nincs harmóniában. Sajnálatosan a legutóbbi szorult leginkább háttérbe, a második uralkodik az életünkben, nemegyszer hamis történetekkel. De van egy negyedik funkció is, amit a média betölthet, mégpedig a proklamáció (az evangélium hirdetése), ami a püspök nézete szerint fontos kell hogy legyen: a világi médiában megjelenő evangéliumi üzenet ugyanis ugyanolyan hatékony lehet, mint a szószékről elmondott szavak.

Mindezeken túl a legizgalmasabb médium mindig az ember: amikor beszélgetnek egymással, ki-ki elmondja a maga történetét. A történeteket a hívő ember még inkább megtöltheti tartalommal, amikor megvallja, hogyan alakította át őt az Isten.

Fabiny Tamás ars poeticája egy ige: A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését (Róm 8,19). A püspök szerint ez a gondolat keresztyén küldetésünk célját és irányát határozza meg. Nem maradhatunk rejtve, inkognitóban, hanem nyilvánosság elé kell állnunk. A teremtett világ Róm 8-ban ábrázolt vajúdása, sóhajtozása és feszült várakozása ma is mindennap tapasztalható valóság. Fontosak lehetnek a politikai, közéleti, ökológiai szempontok, de a végső kérdésekre azon keretek között nem lehet választ, a legfőbb nyomorúságokra pedig megoldást találni. Ezért is döntő fontosságú a keresztyének felelőssége: betöltjük-e hivatásunkat? Méltóak vagyunk-e arra, hogy Isten fiainak neveztessünk? A fenti ige nemcsak tükröt tart elénk, hanem meg is erősít küldetésünkben.