Ideje van a szaggatásnak

VN - Összekaszabolta a megfestett arcokat, feltrancsírozta portréit Gyécsek József festőművész, aztán a részeket variálva új képeket varrt belőlük. Képtári kiállításának meglepő és izgalmas alkotásai e festészeti hadművelet eredményei. A címe: Entrópia.

Merklin Tímea

Az entrópia a zárt rendszerek széteséséről és újrarendezéséről szól. A termodinamikai törvény működését a kiállításhoz készült katalógusban Kovács Zoltán fizikus magyarázza. Az egyszerű szemlélődő nyelvén annyit tehetnénk hozzá: így alakul át a múlt jelenné. A festő dekonstruál, majd rekonstruál, méghozzá úgy, hogy a látvány a főrendező. Bölcseleti párhuzamot keresve: Gyécsek József képtári kiállítása mintha annak a gondolatnak a képi megvalósítása volna, amit Hamvas Béla így fogalmaz: a világ megváltása csak a személyes megváltás révén lehetséges. Itt azt szemlélhetjük, hogyan működik a valóság felszeletelve és újra összerakva. A művelet a múlt, a személyes történelem feldolgozásának egy módja - kezdetben nyilván erős, majd semlegessé váló pszichikai feszültséggel a háttérben, minthogy a darabolást a múlttal való el- és leszámolás igénye vezette. Az összerakást meg az, hogy szülessen valami új . 



Gyécsek József festőművész Szentgotthárdon született 1970-ben. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola történelem– rajz szakán szerzett diplomát 1993-ban. Majd elvégezte a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Képzőművészeti Mesteriskolája festő szakát. Mestere Keserü Ilona volt. 1998 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének és a Magyar Festők Társaságának. Entrópia című kiállítása legújabb képeiből csütörtökön délután nyílt meg a Szombathelyi Képtárban 
Fotó: Szendi Péter

A szeletekből építkező látvány első képe az ötször két méteres óriásfestmény, amelyen Németországban fotózott portrék felnagyított részei kerültek egymás mellé - azzal a felvetéssel, hogyan élnek egymás mellett ezek a részletek (és nem mellesleg az emberi karakterek) szín-együttállásukat tekintve.

A szeleteket újraillesztő szép-komoly festői játék továbbfejlesztése a kiállítás többi képe. Ezeknél a szeleteket ténylegesen is létrehozta. Felhasogatott kilenc darab másfélszer másfél méteres óriás-portrét (személyes kapcsolatok emlékeit), majd újravarrta (varratta Both Andrással) a képeket. A kérdése az volt: miképpen tudnak működni a részek egy új kontextusban, az eredeti figurális megoldások egy absztrakt tálalásban. Látszólag - kívülről - könnyű játék: néhány év festői termését egy következő időszak lelkiállapotának megfelelően újonnan előadni. Benne lévén azonban, végigélve ezt az időt, mégsem annyira könnyű dolog ez, mert rá kell látni arra, ami történik. A személyes történelmet meghatározza a rá aktuálisan emlékező tudat. Nem teljes képek élnek bennünk, hanem fel-felbukkanó foszlányok. Ezek rendeződnek össze egy új képpé. A valóság széthullását és újrarendeződését az élet minden területén tapasztalhatjuk. A múlt nemcsak átalakul jelenné, de ez a jelen csíráiban a még ismeretlen jövőt is hordozza. Működik egy titokzatos erő, ami a dolgokat állandó változásban tartja. Mondhatjuk, hogy entrópia, de megtalálhatjuk azt a szakrális párhuzamot is, ami a Prédikátor Könyvében áll: Ideje van a szakgatásnak, és ideje a megvarrásnak .

Így lesz egy festett portréból, ahol még az arc maga volt fontos, olyan alapanyag, ahol pedig az anyag, a vászon és a réteges felületek, a színek, az illesztések kerülnek előtérbe. Az arc részletei, különösen a szemek (de meg lehet találni orrokat, füleket is) már nem feltétlenül emlékként, hanem látvány-motívumokként tűnnek fel előttünk a hasítékokból építkező új képeken. Az arcrészek egyenrangúak a háttércsíkokkal, az új elemként bekerülő nyersvászondarabokkal. A művész azt mondja: ideg-ölő másfél év telt el a feldarabolástól az összevarrt kész képekig. Ezek egy lehetséges olvasata az a mélységes és messzeható üzenet: szét kell szedni a múltat, miszlikbe kell aprítani, aztán összerakni újra. Azért, hogy szülessen valami új. Ez - a hamvasi gondolatból - a személyes megváltás folyamata.

(Az írás annak a szövegnek a szerkesztett változata, ami elhangzott 2009. március 26-án a Szombathelyi Képtárban Gyécsek József kiállításának megnyitóján.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!