Jó híreket kapott Tilla a kórházból

A hétfő délelőtt egy részét a kis Attilával töltöttem. Jó hírrel érkezett a kórházból, a heti szokásos felülvizsgálatról, vérvételről: eltűntek nyaka körül  a veszélyt jelentő pöttyök, és még  hízott is!

Kis barátom nevető szemmel újságolta mindezt. Ugyan jóakarattal sem lehet észrevenni a vézna kisfiún azt az egy kilócska pluszt, de azért örömmámorban úsztunk. Mert   nagyon jó jel! (Lopva megfordult a fejemben: visszavonulóban a leukémia? Bárcsak úgy lenne!)  

Óhatatlanul a finom ételekre terelődött köztünk a szó. Mármint a neki finomakra. Sárgaborsófőzelékről, csirkemellről, kesernyés ízű gyümölcsökről hallottam tőle. Nem kritizáltam az ízlését.  Hallottam milyen rossz evő, no meg ahhoz képest, hogy volt olyan időszaka a kórházban,  amikor kizárólag chipset tudott enni, egészséges  lakoma mindegyik általa  felsorolt.

Ami összehozott bennünket hétfőn  Szombathelyen:  11.  szülinapjára a Vas Népétől kapott távirányítós autó. Amit egy hete olyan gondos körültekintéssel választottunk ki (szakértőnek meghívtuk Tilla édesapját). Kiderült róla, hogy selejt. Az akkuja alig bírta, hátrafelé egyáltalán nem ment. Elkeserítette az az autó kis barátomat. Csere nem volt, négy bolt után kapta kezébe  az új, óriási  csodajárgányt.

Várakozás, öröm. Ahogyan illik advent idején. Holnap  visszatekintünk a kórházba.