Kaland az élet a 8-as úton is, avagy az elfelejtett régió (jegyzet)

Abba már beletörődtünk, hogy a 86-os főút romhalmaz és akadálypálya, ha Pest fele vesszük az irányt. Azonban már az alternatív megoldásként használt 8-as veszprémi részén is vannak érdekes képződmények, ezekről emlékeztünk meg jegyzetünkben.

Ambrózai Zsuzsanna-Pum András

Az már evidencia, hogy a szombathelyi polgárok közül csak az utazik Győrön át Budapestre, aki meghibbant, esetleg gumi- és felnilerakattal rendelkezik, netán Chuck Norris rokona és kedvezményesen tesz szert leselejtezett, amerikai páncélozott harcjárműveket, mivel azok még állják a 86-osnak nevezett lyuk- és kátyúgyűjteményt. (Itt szeretnénk megköszönni Gyurcsány Ferenc nyilatkozatát, mely szerint valóban nincs kész a négysáv Győrig, de legalább darabonként megvan, hogy tényleg, de jó. Egyben felhívjuk figyelmét, hogy körülbelül olyan, mint szombat hajnalban ittas állapotban hazavinni a kiszemelt hölgy táskáját, cipőjét, rúzskészletét, kabátját, némely intim ruhadarabját, de a nőszemélyt magát nem, majd pedig ülni hülyén a fotelben és azon gondolkodni, akkor hogyan is lesz a szex nevű hadművelet.)

A fővárost elérő menekülőútvonalnak marad a 8-as (európai besorolás szerint 66-os), Szombathelyről cirka 150 kilométer után el is lehet érni az autópályát, ami azért egy kb. 550 kilométer szélességű országban példátlan bravúr, illetve a régiófejlesztés totális csődje, végül is teljesen mindegy honnét nézzük.

Ezen útvonal egy darabjáról szeretnék megemlékezni, rávilágítva arra a tényre, hogy a népességet irányítani próbáló államszervezet részei (kormánytól függetlenül) totálisan alkalmatlanok arra, amire létrejöttek. Egyebek mellett a közlekedést sem képesek megszervezni, képtelenek normális utakat építeni és fenntartani, mert ami van nyomvályús, gödrös és döglött. Aztán lehet még sorolni, hogy milyen egyéb bénaságokat tud elkövetni az állam a polgárai kárára, de most koncentráljunk arra a Veszprém előtti, emelkedős bakonyi szakaszra, ami nagyjából úgy néz ki, mintha egy A-10-es amerikai csatarepülő tévedésből végiggépágyúzta volna gyengített uránt tartalmazó lövedékekkel.

Onnét lehet megismerni az inkriminált részeket, hogy táblaerdő jelzi jelenlétüket – voltaképpen egyszerűbb lenne magát az utat háromszög alakúra marni, hogy a szegény hülye autós biztosan tudja veszélyes övezetben halad éppen.

Amúgy ha egy kicsit hagyják még pusztulni ezeket a zónákat, akkor drága pénzért árulni lehet unatkozó kapitalistáknak, mint kalandtúrát, és az autópályákhoz szokott elpuhult, tunya nyugatiak bizonyosan örömmel veretik szét gépjárműveiket és még csengetnek is érte.
 
A táblák lényege, hogy az útnak nincsen padkája (vagy ha van, akkor beborulás miatt életveszélyes),  az aszfaltban akkora nyomvályú terpeszkedik, hogy a gyengébb süldő malacok csak erőteljes  szülői segítséggel tudják leküzdeni, időnként kavicságyig mélyülő gödrök fordulhatnak elő, az előírt haladási sebesség hol 60, hol pedig 40. Ha valaki mindezt túléli, kocsiját épségben kimenti,  bármikor átgázolhat rajta néhány csodaszarvas, mivel állandó vadveszélyt is jelen van a térségben.


Egyetlen probléma, hogy ez nem a Vidám park a keleti blokkból vagy a Magyar Közúti Disneyland, hanem egy főútvonal, vagyis az összes illetékesnek és felelősnek (akikről tudjuk, hogy errefele kvázi jetiként tenyésznek – azaz nagyjából nem léteznek) illene önként belezúzatni testét az útágyba kötőanyagként vezeklésképpen. De ez ugyebár nem lehetséges, így az országot irányítgató globális szervezetnek naponta húszezer elnézést kérő levelet kellene postáznia azon polgároknak, akik tank és páncélozott harci jármű híján kénytelenek más terepviszonyokra készült autóikat szétveretni az említett szakaszokon.

Mit tesz ehelyett az állam?

Miután 40-es és 60-as sebességkorlátozó táblákkal felövezte az egyik leghúzósabb és leghosszabb emelkedő háromsávos részét,  a lejtő közepére Tigris harckocsiként beás egy traffipaxot fehér, körbefóliázott Astrába rejtve, mert az úgy nagyon polgárbarát.

Valljuk meg, tiszta ziccer: még a legprecízebb, legjogkövetőbb kalapos skodás is izgalmi állapotban tolja felfele a gépet, vagyis a polgárok általános wellnessére ügyelni képtelen állam a saját maga teremtette (mert ismeretlen okok miatt csak más országok tudnak normális főutakat építeni) és meg nem oldott veszélyhelyzetért (mert nincsen pénz javításra, csak táblákra) még büntet is.

Átfordítva a dolgot: mindez körülbelül annyival ér fel, mintha a nyájas országlakos elszabotálná az adófizetést arra hivatkozva, hogy úgysem kap érte se utat, se normális egészségügyi szolgáltatást, a hivatalok pediglen úgy packáznak vele, mint Chuck Norris egy komplett iraki forradalmi ezreddel. Majd pedig amikor az állam a fenti nemfizetés miatt kiküldi hozzá adóhatóságot és egyéb szervezeteket, akkor a tisztelt polgár a nála felvonuló hivatalos embereket gumikalapáccsal agyba-főbe sújtja, kínzócölöphöz köti, tomahawkkal hajigálja körbe, majd pedig az egész bagázst fel is jelenti, Strasbourgban pedig megnyeri a pert pusztán azzal, hogy képet csatol némely útvonalunk állapotáról.

A helyzetet egyféleképpen lehetne megoldani, ám arra pénz híján. esély sem látszik. Így aztán valószínűleg marad az állami-polgári kooperáció, melynek keretében az utóbbiak a maradék terhet is leveszik az előbbi válláról. Ezért minden errefele közlekedő vasi autós kap két marék, műszerfalra ragasztható korlátozó- és veszélyt jelző táblát, továbbá haminc darabos, biankó büntetési csekk-blokkot, valamint a rendőrségi rendszerre csatlakoztatott laptopot és egy fényképezőgépet, hogy a kihágásait azonnal dokumentálja és elküldje. Az aktívabbak felárért kis zsákban melegaszfaltot is vihetnek magukkkal, hogy néhány riasztó lyukat betömjenek menetközben.

Aztán már csak néhány új feliratra kell összedobni a pénzt, a Vas megye táblát mindenütt nyugodt szívvel lecserélhetjük az Elfelejtett régió avagy a Mindenből kihagyott megye szlogenekre.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!