Kőszeg: a vár bezárt, a színház működik - A 30. évadra új darab született,

Kiváló minősítésű fesztivál, 30. évad - csak két ok, amiért lehetetlen alább adni. Pedig volna mire hivatkozni. 

Például a Nemzeti Kulturális Alap az idén nem hirdette meg azt a pályázatot, amely korábban éveken át kifejezetten a kiemelt fesztiválok - köztük a Kőszegi Várszínház - támogatására szolgált, ez pedig alapból több millió forintos hiányt jelent a költségvetésben. Pócza Zoltán igazgató viszont azt mondja, a tavalyi évad eredményeiből, kínálatának sokféleségéből az idén sem szerettek volna engedni. Vagyis a várszínház munkatársai most is színre viszik a nyarat: szó szerint minden egyes napra kínálnak kultúrát a közönségnek. A várszínház (egyre inkább inkább kikristályosodó) erőssége, hogy a legszélesebb érdeklődésre számot tartó, populáris (többnyire zenés) programok mellett mindig kínál igazi ínyencségeket is. Olyasmit, ami értéket képvisel de (és) nem rentábilis. Pócza Zoltán kiemeli, hogy a kultúra hasznát, jelentőségét lehetetlen piaci alapon megítélni. Fontos missziónak tartja, hogy olyan réteg-előadások is rendszeresen helyet kapjanak a programban, amelyek viszonylag szűk körhöz érnek el, a hatásuk viszont felbecsülhetetlen: Nem létezhet nélkülük a társadalom.

Ebben az évadban mindenképpen ilyen előadás volt a Nézőművészeti Kft. Darwin-előadása, vagy a HoppArt szerda esti, kivételesen izgalmas, okos és felszabadító Korijolánusza. A fiatal társulat az idén ráadásul produkciót is létrehoz Kőszegen, közösen a várszínházzal. Hajrá, Háry!-bemutató, Novák Eszter-rendezésben: július 19-én. És ezen az alapon emeljük ki mindenképpen Gergye Krisztián társulatát: a kortárs társ nagyszerű képviselője ezúttal (július 27-én) a Trilógia Maratonnal látogat el Kőszegre - a szülővárosába.

Nem könnyíti meg a várszínház dolgát, hogy ebben a szezonban a rekonstrukció okán bezárt a Jurisics-vár, és a belvárosban szintén nagy felújítási munkák zajlanak. Nyilván ez a tény is hatással van a kulturális forgalomra, bár Pócza Zoltán úgy véli, inkább egzisztenciális okai vannak (anyagi helyzet, meg talán valami általános kedvetlenség),  hogy a közönség érzékelhetően sokkal komolyabban mérlegel, amikor választ a programok közül. A várszínház egyrészt rendszeresen szondázza a látogatókat, másrészt minden évben 4000 címre küldik ki a műsorfüzetet; ami azt is jelzi, hogy sok a visszajáró vendég. Viszont aki tavaly mondjuk öt alkalommal kereste fel a várszínházat, az idén valószínűleg megmarad három programnál; a példa természetesen az arányok érzékeltetésére szolgál. (És még messze nincs vége a nyárnak. Sőt.)

Ne hagyjuk eluralkodni a rosszkedvet, a "bajvan-érzést", ajánlja Pócza Zoltán: Részt kell venni ebben a játékban. Az mindenesetre jól látszik, hogy a saját bemutató most is nagy népszerűségnek örvend, a közönség a magáénak érzi a nyári társulatot, az előadást: a hét végén telt házak várhatók az alkalomra sörkertté alakított Brenner-ház udvarán.  Itt kerül színre a Sörgyári capriccio - amelyben a nyárias könnyedség a minőséggel szövetkezik. 

"Meghatározó volt az első találkozás", mondja Znamenák István - egyébként a budapesti Nemzeti Színház színésze - , akinek A makrancos hölgy és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül után ez a harmadik kőszegi rendezése. (Nem véletlen, hogy ezek az előadások a legendás kaposvári színházcsinálást idézik: Znamenák István ott vált jelentős színésszé, rendezővé.) A város - azóta is, minden alkalommal - lenyűgözi: Persze nem a régi házak, kilincsek a legfontosabbak, hanem a polgárság és általa a kultúra, amely évszázadok óta jelen van. Benne a levegőben. "Udvarlásnak tűnhet, amit mondok - pedig nem az. Azt vettem észre, hogy tavasszal egyszer csak várni kezdjük: de jó lesz, mindjárt  megyünk Kőszegre. Azoknak a kollégáknak, akik még nem jártak itt, ilyenkor mondhatunk bármit   amikor megérkezünk, úgyis százszorosan meglepődnek." 

Megduplázott szerelem

Hogy másoknak is eszükbe jut-e színre vinni, ma még nem tudható - de az biztos, hogy 30. évadra új színdarab született; Hrabal mondataiból.

Bambini di Praga, Harlekin milliói, Sörgyári capriccio, Táncórák idősebbeknek és haladóknak  - ezekből a Hrabal-művekből született meg az a színdarab, amelyet az idén színre visz a kőszegi nyári társulat. Véletlenek pedig nincsenek: a Brenner-ház udvara könnyen sörkertté alakítható  innen a Hrabal-ötlet. A Sörgyári capricciót szerzőként Lőkös Ildikó dramaturg és Znamenák István rendező jegyzi. Egy-egy apró, dramaturgiailag szükséges kivételtől eltekintve kizárólag Hrabal mondatai hangzanak el a színpadon. A szövegkönyv persze a próbafolyamat idején is folyamatosan  változott, alakult. Ami a címet illeti: Znamenák István azt mondja, azért maradtak a Sörgyári capricciónál, mert ez a szeszélyes zenei kifejezés nemcsak a nevezett  Hrabal-mű, hanem a darab (az előadás) műfaját is jól érzékelteti. A színpadon pedig minden megtörténhet - még az is, hogy bukfencet vet az idő, megduplázódik a szerelem.

Az idős Maryskát és Francint a Pogány Judit-Hollósi Frigyes páros játssza; a fiatal párt két friss POSzT-díjas színész: Radnay Csilla és Szabó Kimmel Tamás.