Kovács Zoltán: a megyékben idő kell az információáramlás gyorsításához

- Melyek a kormányzati kommunikáció megvalósításának fő eszközei, mely platformokat részesítik előnyben?

- A kormányzati kommunikáció a legkomplexebb kommunikációs forma, hiszen a kormány minden olyan dologgal foglalkozik, ami az ország és az itt élő emberek életét érinti. Ezért a kommunikáció is a lehető legszélesebb platformon zajlik, beleértve az elektronikus és a társadalmi média - a Facebook, a Twitter - rohamosan bővülő lehetőségeit. A klasszikus eszközeink alapvetően a televíziók, a rádiók és a nyomtatott média, emellett arányaiban és az olvasók számában is egyre jelentősebbek az online és a webes hírfelületek. Az információáramlás egyébként annyira felgyorsult, hogy az interneten felvetett kérdésekre a média - joggal - azonnali választ igényelne. Bár igyekszünk minél gyorsabbak lenni, a kormányzati kommunikációban elsőrendű szempont, hogy az információ ellenőrzött, megbízható és pontos legyen. Ehhez viszont több idő kell, így marad az örök harc és kielégítetlenség a média részéről.

- Miért van szükség minden információ ellenőrzésére? Miért nem beszélhet például egy minisztériumi főosztályvezető a saját területéről szabadon?

- Azért, mert a kormányzat - miközben természetesen kötelessége az információnyújtás - felelősségteljes munkát végez. Nincs kétségünk afelől, hogy a nyilatkozó - s ez lehet akár államtitkár is - a saját területén kifogástalanul végzi a munkáját, a nyilatkozata szakmailag lehet helytálló, de ha nincs áttekintése az adott témában az információk összességéről, a korai stádiumban, döntés előtt nyilvánosságra került részletek esetleg téves következtetésekre adhatnak alkalmat. Ezért vezettük be azt a gyakorlatot, hogy a sajtóval közvetlenül a sajtóosztályok munkatársai tartják a kapcsolatot. Ők szervezik az interjúkat, hozzájuk kell a kérdéseket eljuttatni, és ők közvetítik a szakemberektől kapott és a kormányzati kommunikációval egyeztetett válaszokat. A sajtómunka politikai feladat és egyben bizalmi munka, nem engedhető meg, hogy információk kiszivárogjanak vagy hamarabb jelenjenek meg.

- Hogy látja, milyen eredménnyel sikerül "eladni" a választóknak az aktuális ügyeket, a kormány üzeneteit?

- Ezen a téren elégedettek sosem lehetünk, de azt hiszem, a lehetőségekhez és a körülményekhez képest jól teljesítettünk. Nehéz és intenzív időszakon vagyunk túl, a kormány megalakulásától fogva olyan lényeges döntések születtek, amelyek az elmúlt évtizedekben nem. Tavaly 70 kormány-előterjesztésből lett törvény, az idén megszületett az új alkotmány, harminc sarkalatos törvény elfogadása még előttünk áll. Számos kemény gazdasági intézkedést is meghozott a kormány. A mi dolgunk a döntések tolmácsolása, minél jobb, részletesebb, közérthetőbb magyarázata. Szerencsére a kormányzat is tisztában van azzal, hogy ilyen konfliktusokkal teli körülmények között a kommunikáció nem tudja a bajokat orvosolni. Dőreség lenne azt várni, hogy a kommunikáció révén "megspórolhatók" a konfliktusok. Legfeljebb tompíthatók.

- Hogyan értékeli a médiatörvény vagy most az alkotmány nemzetközi sajtóvisszhangját? Kommunikációs szempontból milyen tanulságokat lehet levonni?

- A médiatörvény kapcsán egyfajta álnaivság volt bennünk. De azok a vélemények, amelyek szerint rossz volt a médiatörvény kommunikációja, nagyon leegyszerűsítve értékelik a történteket. Az első hetekben eszköztelenek voltunk, esélyünk sem volt megnyilvánulni. Senki nem hallgatott meg bennünket, mert nem ez volt a cél. Egy rendkívül jól felépített kampány indult, az információk anélkül terjedtek, hogy terjeszteni kellett volna őket, hiszen a téma, a természetéből adódóan, az egész világsajtót érdekelte. Hiába készültünk fel a médiatörvényre egész ősszel, párbeszéd folyt róla konferenciákon, egyéb fórumokon, december végéig, január elejéig egyáltalán nem volt érdekes, hogy mit mondunk. El akarták verni a port valakin azokért a sérelmekért, amelyek nincsenek is. A helyzetet leginkább jellemzi, hogy amikor az Európai Bizottsággal nagyon gyorsan megszületett a megegyezés, pillanatok alatt kihunyt az össztűz. Mementóként bekeretezve őrzöm a Népszabadság és a Népszava akkori címlapjait, amelyeken ez áll: megszűnt a sajtószabadság. Én nem ezt tapasztalom.

- A megyei újságokat naponta mintegy 2,5 millió vidéki ember olvassa, a helyi lapszerkesztők ugyanakkor naponta küzdenek azzal, hogy az adott megyét érintő konkrét témákban, problémás ügyekben a minisztériumoktól nem vagy csak késve kapnak tájékoztatást. Ön szerint a megyei kormányhivatalokon keresztül lehetne-e javítani a helyi lapok információkkal való kiszolgálását? Bátorítják-e őket ebben?

- Nincsenek regionálisan értelmezhető központi kormányzati döntések, a kormány döntései az ország minden részére vonatkoznak. A kormányzati kommunikációban kezdettől fogva fontos szerepe van a helyi sajtónak, sok szempontból fontosabbnak is tartjuk, mint az országost, mert a megyei, városi lapoknak az olvasókkal lényegesen közvetlenebb a kapcsolatuk. Néhány hónapja elindítottunk - kifejezetten a vidéki sajtó számára - egy speciális információkat tartalmazó hírlevelet is. Az Új Széchenyi-terv indulásakor közöltük is - megyékre lebontva - a fejlesztési elképzeléseket. A helyi média számára azonban a megyei kormányhivatalok lesznek majd a valódi információs partnerek.

Ön- és társszabályozás a médiában

Jogos elvárásnak tartom, hogy a magyar médiában is működjön olyan típusú ön- és társszabályozás, amelyet az Európai Unióban példaértékűnek tartanak. Megjegyzem, ilyen Európa nagy részében sem létezik, inkább csak kezdeményezésekről beszélhetünk. Értesültem róla, hogy a médiatörvényt követően megkezdődött az önszabályozó testület létrehozása, amelynek a teljes magyar médiára vonatkozó etikai szabályok megalkotása a feladata, illetve a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) keretein belül létrejött a társszabályozás megvalósításának előkészítő bizottsága. Nagy várakozással figyelem a folyamatot, de nem vagyok optimista, hogy hazánkban ez gyorsan megvalósulhat - mondta Kovács Zoltán államtitkár.