Lázár F. Katalin írónő lett az Év Hölgye

A Borosta oldalakon múlt évben futott Hét Hölgye sorozat szereplőire lehetett szavazni, ő nyert. - A könyv én vagyok  - mondja Lázár F. Katalin, vagyis nemcsak a családja története olvasható ki belőle, hanem az ő jellegzetesen "küzdő" női karaktere is kirajzolódik az olvasó számára.

Nehéz gyereksorsból teremtett sok tudatossággal, rendkívüli érzékenységgel harmonikus, szép életet, kidolgozta magából a nőiség lehetőségeit. Hogy lehet pozitív életmintát felmutatni a rengeteg kiskori negatív tapasztalatból?
 
- Az egész életem küzdelem volt, de a küzdés tartásra nevelt, mozgósította a belső erőimet. Nem volt családom, nem éltem szeretetben. A hiány motivált. A vágy után mentem, mit szeretnék - meséli Katalin. 

- Pontosabban: azt tudtam előbb, mit nem szeretnék. Tudtam, hogy nem szeretnék olyan fájdalmakat okozni másoknak, mint nekem okozott a nevelőanyám. Sem szóval, sem fizikai eszközökkel. De sem a főzőkanál, sem a hajtépés nem fájt annyira, mint az otthon, a jó anya hiánya. A küzdés csiszolt, annyira vágytam a szépre, a jóra, hogy minden mást próbáltam kívül tartani, kizárni. Elmegyek a negatívok mellett, önvédelemből. A gyerekeimnek már nem kellett küzdeni a szeretetért. Kitapostam az ösvényt, ők és az unokáim már járhatnak rajta. Tudtam, tudok adni. -

Lázár F. Katalin munkája is csiszolta a szeretet-gyémántját, 27 évig dolgozott bölcsődei gondozóként. Volt vegytisztító és kelmefestő, biztosítási ügyintéző, panziózott egy időben. Beletanult mindenbe, amit az élet kínált, alkalmazkodott. Sokan írnak neki, akik olvasták a 2011. végén megjelent könyvét, hogy segített nekik a leírtakkal, a regény példázat arra, hogyan lehet mindig továbbmenni: "Tegyük meg mindig, amit lehet, ami itt és most előttünk van, és ne számoljuk a veszteségeket." Sokan szeretnének találkozni vele személyesen. Erre március 10-én 16 órakor lesz alkalom, a Café Freiben ugyanis akkor lesz a "Hol lennél jó helyen?" című regény bemutatója.

- Megtanultam túllépni a rosszon. Nem hordozom magamban, mert az nem visz előre. "Túllépni" nem egy nagy, határozott mozdulat, hanem sok kis lépés. Teszed a lábadat, egyiket a másik után. Mindig az értékeket kerestem. A hamis, a bóvli sosem kellett. A lélek mélysége ragad meg. Szerettem, szeretek szeretni. Magát a szeretetet is szeretem. Az értékrendemben ez az első. Aztán jön az önzetlenség, az élet tisztelete, a kitartás. Ezek által  békére lelek. -

- Annak ellenére, hogy az ember  néha kénytelen férfiként  helytállni, meg kell maradni nőnek. Szerintem minden ott romlott el, amikor a nők feladták, hogy értük meg kell küzdeni, csak azért, hogy ne legyenek egyedül. -

"Gyerekkoromban egy képzeletbeli boldog család volt az otthonom. Sokat tettem érte, hogy valóságos legyen. A párommal húsz év alatt megélhettem mindent. Amikor látom a gyerekeimet egy-egy helyzetben jól megfelelni, ujjong a lelkem: Megcsináltam! Boldog vagyok, hogy sikeresen felneveltem őket."