Lelkünk ünnepi díszei

Bölcsen tervezték el annak idején a keresztény egyház papjai, hogy négy hetes várakozás előzte meg a szent estét. Volt idő minden elrendezésére, az advent legfontosabb funkciója az volt, hogy a hívők lelkileg is fölkészüljenek az ünnepre.

PLT

Manapság már jóval kevesebb „előíráshoz” tartják magukat a vidéki közösségekben, a városi létforma pedig egyáltalán nem kedvez az ünneplésnek. Ne szomorkodjunk ezen, tegyünk ellene, ne engedjük, hogy kiürüljenek a megemlékezés módjai, teremtsük meg saját karácsonyi hagyományainkat! Gondoljuk át teendőink közepette, hogyan ajándékozhatjuk meg a legfontosabb-bal, figyelmünkkel és szeretetünkkel a számunkra kedves embereket! Keressük föl például rég nem látott ismerőseinket. Vigyük magunkkal gyermekünket, unokánkat, az idősek szeretik, ha – rövid időre! – gyermekzsivajjal telik meg a ház. Emlékezhetnek régi szép időkre. Hallgassuk meg őket, szánjunk rájuk időt. Egy apró figyelmességgel, szép csomagolású finom édességgel örvendeztessük meg őket.


Két legyet is üthetünk egy csapásra, hiszen míg utazunk, akár buszon,vonaton vagy autóval, a gyermekkel beszélgethetünk a karácsonyról, elmesélhetjük, miképp alakultak ki a megemlékezés módjai. Lehet közös szertartás, hogy fölkeressük együtt  X nénit vagy Y bácsit. A gyerekek az óvódában és az iskolában is készülnek versekkel, énekekkel, hallgassuk meg őket, tanítsunk nekik mi is régi dalokat, játékokat, egészítsük ki tudásukat. Nézegessünk velük képzőművészeti albumokat, tegyünk föl szép zenét. Hol van erre nekem időm? – hallom sóhajtani olvasóinkat, pedig épp ez a lényeg, tervezzük meg a decemberünket! A munkahelyeken ilyenkor van az év végi hajrá, de ha délután öttől egy héten legalább kétszer csöndes emlékezéssel töltjük az időt, magunk is megnyugszunk, könnyebb lesz a lelkünk.

A családi történetek fölelevenítése során eszünkbe juthatnak olyan rokonaink, ismerőseink is, akikkel már évek óta nem tartjuk a kapcsolatot. Vegyünk erőt magunkon, keressük föl őket, béküljünk meg velük, talán ők is ilyesfélét szeretnének, ne várjuk, hogy ők tegyék meg az első lépést. A szeretet ünnepe nemcsak legszűkebb családunk körében ülhető meg, ha módunk van, hívjuk meg magunkhoz magányos ismerőseinket. Egy évszázada még közösségi ünnep volt a szent este, a nagy családok összegyűltek, gyerekek jót játszottak, a felnőttek beszélgettek, azután együtt énekeltek, éjfélkor közösen mentek a templomba imádkozni. Ismerek néhány fiatal párt, akik a lakótelepi lakások szűkössége ellenére átmennek egymáshoz, az apróságokkal együtt örülnek, kipróbálják az új játékokat. Profánnak tűnhet akár az ünnep, de ők vidám együttlétként, saját maguk alakította karácsonyi szokásként élik meg. A hétköznapokon úgy tudunk ugyanis fölülemelkedni, ha nem kiüresedett formákkal hagyjuk időnket eltelni, hanem kitaláljuk magunknak, hogyan örülhetünk igazán egymásnak.  

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!