Levelezés: a kézzel írt soroknak lelkük van

- A levélben nagyon fontos az érzelem. Hogy aki kapja, tényleg érezze, hogy fontos nekem Mamikám! Azt hiszem, ma így kezdeném a feleségemnek írt levelet - mondja a celldömölki családi ház barátságos szobájában vendéglátónk,  Ábrahám Ferenc. A 85 esztendős férfihez azért csengettünk be, mert a fülünkbe jutott, hogy azon kevesek egyike, akik ma is rendszeresen írnak  levelet. Távolabbra került rokonoknak, ismerősöknek.

De mi is az a levél?  kérdi, miközben az asztalon heverő borítékokra mutat. Feri bácsi szerint a levél beszélgetés. Márpedig ő szeret beszélgetni, így a távolban élő rokonaival, kedves ismerőseivel is rendszerint levélben beszélget. A levélben nagyon fontos az érzelem. Hogy aki kapja, érezze: fontos nekem  magyarázza. Ám a szemünk akkor kezd el igazán kerekedni, amikor elárulja: egy-egy levél megírására hetekig készül. Kigondolja, hogy mit írjon, és azt miként öntse szavakba. Szerinte ugyanis a  levelet  fel kell építeni.

- Minden levél megírása előtt érzelmi vázlatot készítek - mondja, mi pedig, akik a villámgyors e-mail és sms-váltásokhoz szoktunk, lassan meg sem tudunk szólalni a csodálkozástól.

Feri bácsi nem szereti a sablonos fordulatokat, ezért az ölellek, sokszor csókollak kifejezéseket is kerüli,  legtöbbször az utolsó mondat végére egyszerűen odabiggyeszti a nevét. Ami pedig a megszólítást illeti, azt is igyekszik személyre szabni. 

Aranyos kislányom!   idézi a példát, ám elismeri: van, hogy a Kedves Jóskám!-nál nem tud jobb és frappánsabb megszólítást írni.

Ábrahám Ferenc egyébként a konyhában szokott levelet írni, azt mondja azért, mert ott van a legnagyobb asztal, így kényelmesen be tud rendezkedni az íráshoz. Egy-egy nekikészülődés után négy-öt levelet ír, sima géppapírra, golyóstollal. Ha befejez egyet, gondosan borítékba rakja, de még nem ragasztja le, hátha eszébe jut valami fontos dolog, ami kimaradt belőle, és akkor még lehet orvosolni a memória hiányát.

Közben Feri bácsi felesége, Zsuzsa néni egy köteg borítékot  tesz elénk.  Nagys. Nits Zsuzsa úrleánynak címezték őket Győrbe, hatvanöt évvel ezelőtt. És mit gondolnak, ki volt a feladó? Hát, persze hogy Ábrahám Ferenc, aki egy  katonai reáliskola növendékeként szeretett bele a tanítóképzős Zsuzsába. 

Közben csörög a vezetékes telefon, Zsuzsa néni kiszalad az előszobába, és jóízűen cseverészik. - Két mobiltelefonunk is van, de megmondom őszintén, nem nagyon használjuk. Arra jó, hogy ha kimegyek a kertbe, legyen nálam telefon, arra az esetre, ha valami baj érne. Sms-t soha nem írtam, és e-mailt sem - mondja. A vezetékes telefonhoz viszont ragaszkodnak.

Közben kiderül, Zsuzsa néni egy Németországban élő rokonnal, Porkoláb Ilkával beszél telefonon. Ilkáról pedig egy másik, nagyon fontos levelezésre terelődik a szó. Ábrahám Ferenc ugyanis addig-addig küldte a leveleket a Németországba került, azóta már sajnos elhunyt  unokatestvérének, Porkoláb Lászlónak, amíg annak Ilka lánya végül néhány évvel ezelőtt  hazahozta Vas megyébe azt az 1848-as megyezászlót, amit  Feri bácsi dédapja, az ügyvéd-történész-országgyűlési képviselő, Horváth Elek a családi legendárium szerint magára tekerve hozott haza a világosi fegyverletétel után...

De térjünk vissza az asztalon heverő borítékokhoz. Feri bácsi ugyanis nemcsak levelet írni, de levelet kapni is szeret. Büszkén mutat egy borítékot, a bal felső sarkában a Vidékfejlesztési Minisztérium címével. A borítékban karácsonyi üdvözlőlap, amit személyesen V. Németh Zsolt államtitkár írt alá. Íme egy példa arra, hogy a hivatalosnak hitt boríték is rejthet kedves meglepetést...

Egy ideig még szemezünk a szerelmes leveleket rejtő borítékokkal, de végül legyőzzük a kíváncsiságunkat, elvégre azok tartalma tényleg nem tartozik ránk. Könnyebb a búcsú, hogy Feri bácsi megígéri: ha megírom a cikket, ő elolvassa, és levélben fogja megköszönni...

- Az a tapasztalatom, hogy a mai fiatalok már egyáltalán nem írnak levelet. Sőt, bevallom, már én sem nagyon. Legfeljebb képeslapokat, ünnepek előtt - mondja Horváth Zsuzsanna, a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium magyar-történelem-olasz szakos tanára.

Hozzáteszi: magyar nyelvtan órán megtanítják, hogyan kell hivatalos levelet írni. És néha játszanak: stílusgyakorlatok segítségével próbálják magánlevéllé formálni a hivatalos szöveget.  Ahogy a diákoktól hallom, ők már egyáltalán nem írnak kézzel magánlevelet. Képeslapot is elektronikus úton küldenek egymásnak. Az internet és a modern mobiltelefonok korában a levelezési szokások alaposan megváltoztak mondja a tanárnő, majd  Balázs Géza nyelvészt idézi, aki szerint e modern kommunikációs eszközök révén megszületett az írott beszélt nyelv.

Horváth Zsuzsanna  annak ellenére, hogy ma már ő is az elektronikus levelezés híve egy kicsit sajnálja, hogy a klasszikus magánlevelezés kikopik az életünkből.

- Ünnepekre én is szoktam képeslapot küldeni. Ezeket írni és kapni is nagy öröm. Jó érzés, amikor kinyitom a borítékot, ami egy kézzel írott, szép képeslapot rejt. Sokkal többet jelent, mint az egyszerre több címzettnek elküldött tucatüdvözlet - mondja a gimnázium pedagógusa.

Távirat: már egységes a díjszabás

A Magyar Posta Zrt. sajtószóvivője, Hüse Marianna elmondta: az elmúlt tíz évben 8-10 százalékkal csökkent a levélküldemények száma. Egy sima, belföldre címzett levelet ma 90 forintért adhatunk postára.

A képeslapok tekintetében viszont biztatóbb a helyzet: 2010 karácsonya előtt ugyanis megnőtt a Magyarországon feladott klasszikus, boríték nélküli üdvözlőlapok száma.

Az utóbbi években a távirat is háttérbe szorult. Igaz, a kommunikáció e formája nem éppen olcsó mulatság. Sokan talán nem tudják, hogy ma már nem szó és szótagszám alapján kell fizetni a táviratért, amely immár a szöveg hosszától függetlenül, egységesen 2 ezer 340 forintba kerül.

A magánszemélyek többnyire születés, esküvő és halálozás esetén küldenek dísztáviratot, ezeket hat órán belül kézbesíti a posta. A díszes nyomtatványok ára 180 és 505 forint között van.