Lord zenekar Rock-sztorival

De a megnyilatkozó egyoldalúság sem feledtetheti a Lord csaknem tizenöt éven át tartó Local Heró-ságát. Azaz a banda helyi rocktörténelmi érdemeit semmi sem homályosíthatja el. Még akkor sem, ha a filmből alapvető momentumok hiányoznak. Csupán a volt billentyűs említi azt a nyolcvanas évekre utalva, hogy a megyei sajtónk jó volt . Ez a Vas Népét takarja, mivel más sajtó egyszerűen nem létezett (az üzemi lapokat most hanyagoljuk). A megyei lap, ha szabad így fogalmazni, egy emberként állt a zenekar mellé, bő teret adott megnyilvánulásainak. Beszámolt egy budapesti lesre futtatásról, amelyben az Omega és a Karthago is ludas volt (magyarázkodott is Szigeti Feri utólag). Olyanok is a Lord - tegyük hozzá: a lesajnált vidék - mellé álltak, akiknek annyi fogalmuk volt a rockzenéről, mint jegesmedvének az ananászról. Megtörtént az, ami az akkori politikai keretek között kisebb csodának számított. A megyei pártbizottság egyik illetékese fönt szót emelt az elnyomott fiúkért , tiltakozva a hátrányos zenei megkülönböztetés ellen. A Lord, bár kiváló számokat szerzett, és Balogh József beemelésével a szövegek minősége is nagyot javult, egyszerűen nem jutott nagylemezhez. Burgenlandban magyarul dúdolták a Kisfiút, a Vándort meg egyszerűen ellopta egy bécsi zenekar (be is futott vele!). A Lord annyiban volt vidéki, illetve abban is vidéki volt, hogy nem ismerte a kiskapukat. Mire kitanulta a már akkor is korrupt rockbiznisz-vezérek szokásait, maga is súlyos anyagi és erkölcsi válságba került.

De maradjunk cseppet még a nyolcvanas éveknél. A filmből kimaradt egy igen fontos momentum, az NDK-beli koncertkörút. Tanúja lehettem a turnénak és annak, hogy a koncertkörút végére igazi profivá vált a Lord. Halle, Johanngeorgenstadt, vagy Berlin, mindegy volt; a csapat végig kimagaslót produkált. Negyven ember előtt ugyanúgy szólalt meg, mint ezer fanatikus rajongó gyűrűjében. Ez új volt, immáron nem vidéki, és jóidőre önbizalmat is adott az akkori Vida-Török-Pohl-Erős-Hollósi felállású együttesnek. A Lord, Rock-sztori című könyv is ekkor született, amelynek végkicsengése, hogy a banda a közös vasi összefogás nélkül nem sok nyarat ért volna meg.

Mert hát voltak más, ha nem nagyobb kaliberű-képességű bandák, zenészek is (említsem Grencsót? Vagy Németh Tamást? Netán Bárót?). Kiváltképp a rock szétágazása idején. Volt itt egy Chemotox, amelyet szétvert a titkosrendőrség, s amelynek egyik tagja, gimistaként, börtönbe került izgatásért (Egy bomba robbant Londonba...), és amely szövegek kapcsán erősen zargatták tanárukat, akit a legtöbben Holdosi József íróként ismertek. Aztán itt volt a KISZ-székházban az őrület bandája, az V. Főosztály Kulcsár Szabolcs vezérletével (ma Winkler Róbert tévés személyiségként ismert), amely jóval megelőzte korát, és amelyből olyan formáció is merített, mint a VHK. Itt volt a Történelem, a Na És, vagy a Golf. Itt volt a Mokka; ám e csapatok mögé, eltérő okok miatt, nem lehetett úgy odaállni, mint a lordosokhoz. És meg kellene említeni a befogadó-védő intézményt, a Művelődési és Sportházat, ennek igazgatóját, a lelkes Babos Sándort, aki nélkül nagy valószínűséggel már csak emlék lenne az együttes.

A ma nem tegnap, nem is holnap. A Lord ma is értéke a hazai rockzenének, bár sajnálatos, hogy sorsa úgy alakult, ahogy (itt díjazandó a film egyik olyan momentuma, amely érzelmet tükröz, nevezetesen Pohl Mihályét), a fő, hogy tovább szóljon a dal. E szempontból igen szerencsés Gidófalvy feltűnése, hiszen ő nem csupán muzsikus, de programadó stratéga is. Más kérdés, hogy ő lett a másik dudás a csárdában, és az is sejthető, hogy általa is elkezdett két Lord feszülni egymásnak.

A film nagy lehetőséget hagyott ki azzal, hogy ezt a tényleg kényes kérdést, átmenetet udvariasan kikerülte. Pedig a Lord sorsában, mint cseppben a tenger, ott az egész magyar rock sorsa. A sikerek és törések már-már dinamikus egymásutánisága valamit elárul abból a folyamatból, amely mára üzletté züllesztette ezt az őszinte, forradalmi műfajt, a rockzenét. A kis megalkuvások tengerén és tengelyén evező bandák már csak hamisan idézhetik meg az Őszintén akarok élni klasszikus dallamát, és csak vágyhatnak arra, hogy valaha, egyszer, önmaguk lehessenek. Arra, hogy egyszer jegyet kaphassanak a szombathelyi 30Y járatra. Az együttes a tagok emlékezetének szubjektív szűrőjén átengedve jelenik meg a filmben